Szathmáry Olga Ottilia

Élettava Hold

Élettava Hold.

Csillagok körülötte

tükrében fürdőznek.

A kozmosz dalol.

Földi időnek múlása,

Isten szabta mérték.

Le nem képezheti agy,

véges emberi elméd.

Fel nem fogható lépték.

Téli éjszakákon

is éber a Hold.

vigyáz Rád emberiség!

Szathmáry Olga Ottilia

2017.december 1-sején

Szathmáry Olga Ottilia

Rongyos szívemen

Rongyossá lett szívemen,

bús madár siratót énekelt.

Társammá lett csalogány,

gyönge vállamra reászállt.

Szerelme megigézett.

Lett örökkévalóság

létünk csillag útján,

szikla menedékem.

Börtönöm befalazott.

Szathmáry Olga Ottilia

Kegyetlen játék

(Ütemhangsúlyos 5-ös)

Játék kegyetlen!

Neved szerelem.

Lassan sző hálót,

szíved szaggatón.

Valószerűtlen,

kábulat ára:

a vasmarokba

szorított szíved.

Nem akarsz ésszel

hinni és bízni.

Tőle szomjazni,

még is rabul ejt.

Édes fájdalom.

Szathmáry Olga Ottilia

Ajkakra fagyott fohász

(Siess Zsuzsa - Keresztre feszítve c. ikonihletés)

Templomok hideg falai között,

hagyatékul itt hagyott közöny.

Reményeink csontvelőig hatolt,

némán ajkara fagyott fohászok.

Tétova fohász az ajkakra fagyott.

Fények és árnyak a fehér falakon.

Gonoszsággá dermedt a kegyetlenség.

Ácsoltatott élő fából, s lett keresztté.

Égi éji folyó

Szathmáry Olga Ottilia

(Varga Vilmos festőművész emlékére)

Sírok lámpásaitól föltekintve a temető,

s a Budai hegyek karéja fölött vöröslő

fergeteg felhők közt az ég kettészakadt.

A lenyugvó nap vakítóan fehér folyója

rózsaszínű partok között hömpölygött.

Úszott még, majd elnyelte sötét közöny.

Csillagok nem gyúltak, nem is pislákoltak.

Félelmében reszketőn elbújt hold lámpása.

Szathmáry Olga Ottilia

Álmodjuk tovább az álmot

t

Álmodjuk tovább újra az álmunk!

Életünk ugyanazon fotóit nézzük.

Vajon most is ugyanazt érezzük?

Talán egyszer ugyanazt láthatjuk.

A te szemed az én szemem lett.

Az én szívem él a Te szívedben.

Lelkem végleg szívedbe költözött.

Álmunk az, mi régen testet öltött.

Szívemben szerelem lakozik.

Szerelmem él a lelkedben is.

Szathmáry Olga Ottilia

Szerelmes dal

Felperzselt a vágy és lángja futótűz.

Illatod is itt maradt még a párnámon.

Kiüresedett szívemben parázs izzott.

Deres paripáján szerelem messzire űz.

Vörös pipacsok között velünk vágtáz.

Hajam napsugár cirógatja, széllel száll.

Hegyek alján elpihenünk zöld mezőben.

Szabad lelkem a tág térben vígad Veled.

Karod ölelésében a szenvedés megszűnt.

Szathmáry Olga Ottilia
Béke csodája ősz
(ütemhangsúlyos 8-as)

Hegyeknek örömkönnyei
gördültek le szikláin.
Völgy meredélyén patakként,
csillámolt tova nagy büszkén.

Vizében fürge pisztrángok
cikáztak messze vidáman.
Fölöttük a tündér lányok
lejtették varázs táncukat.

Körültük fenyők suttogtak.
Tüskés ágát szél ringatta.
Tűlevelei közt kacagott,
s madarak dala hallatszott.

Lombhullató falevelek,
és koronájuk teteje
aranyszínűvé változott.

A Brenta folyó menti csata

- 899-ben győzték le elejink

az itáliai seregeket

 Az itáliai hadjárat  népünk legfényesebb győzelme

1118 éve a Brenta folyó mentén – ezekben a szeptemberi napokban - elődeink hatalmas csatában legyőzték az egyesült itáliai hadsereget.

Ez a kiemelkedő hadtörténelmi esemény a korszak egyik fontos ütközete volt.

Jól rávilágít

a magyarok 9-10. századi hadászati fölényének tényére.

A csatára való emlékezésen kívül érdemes ismét feltenni néhány kérdést,

a mai magyar történelemszemlélettel, oktatással kapcsolatban.

Szathmáry Olga Ottilia

Őszi forró láz

A napsugár szinte lángot szórt.

Kitört utolszor az őszi forró láz.

Fénybe néztem elvakított a vágy.

Meg akartam kaparintani az elmúló

kezem között kifolyó tünékeny időt.

Felhőket érinteni, akár a zöld fenyő.

Boldogságban sütkérezni kiültem.