Harmath József

Maradj otthon

Maradj otthon

Legyél most a napsugár

Vagy virág gyümölcsfa ágán

Legyél akkord egy gitáron

Vagy méhecske egy virágon

Csak most-- maradj otthon

Legyél billentyű zongorán

Vagy illat lila orgonán

Legyél zöldellő levél faágon

Vagy festék húsvéti tojáson

Csak most –maradj otthon

Legyél eső csendes udvaron

Vagy pici hangya a gyomon

Legyél harmat, nyújtózó ágon

Vagy méhecske piros tulipánon

Csak most-maradj otthon

Legyél most csend a hangokon

Vagy türelmes ezeken a napokon

Legyél segítő másokon

De most – maradj otthon

13 04 2020 jfsz--hj

2020.

Harmath József

HIMNUSZ

FÖLDEM, FÖLDEM MAGYAR FÖLDEM 
TE VAGY AZ ÉN KINCSEM.
BENNED ÉLTEM, VELED NEVELKEDTEM
ADTÁL VIZET ÉS KENYERET.
A HÁLA VOLT A SZERETET
A SOK KÉZ, KI TÉGED ÖLEL 
ÚJRA BENNED REMÉNYT LEL.
OLY SZEGÉNY LETT AZ ORSZÁG.
REMÉNYT ÉS ÉLELMET TŐLED VÁR.
ADJ A SZÁJNAK KENYERET,
HOGY  ÉHEZŐK NE LEGYENEK.
ADJ A SZIVNEK SZERETET, 
HOGY AZ ELLENSÉGEK ELKERÜLJENEK.
FÖLDEM, FÖLDEM, TE JÓ FÖLDEM.
HA LELKEM MAJD ELVÁL TŐLEM, 
TE MARADJ  AZ ÖRÖK KINCSEM

Forrás: Harmath József vers,

Szerk.: NETWORK Versek, Idézetek

Festmények: Kovács Emil Lajos >Mono fenntről, Kovács Emil Lajos > Felsőbánya

Irodalmi Klub vezetője: Szathmáry Olga Ottilia

A MAGÁNY

A magány töri ketté szobámban a levegőt.

Emlékszel? Ott álltunk az ablak ellőtt,

Önfeledten simogattam kezed és néztem sugárzó szemed.

Állunk ma is. Szívünk vasban.

Lehajtott fejjel lépek az előszobába,

Remegő karom arcodat alig leli,

Testemet az utca lassan elnyeli.

Édességem! Százszorszépem!

Engedd, hogy a fény felemeljen.

A szerelmem nehézsúly, mit szíved őriz rabul.

Nekem csak egy tengerem van, a te bájos szemed,

Amit tekintetem el nem enged.

SÖTÉT UTAK

Sötét utak és sötét éjjelek,

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom vonalát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál-, segíts nekem.

S mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

SÖTÉT ÉG

Sötét ég és szelíd fák között,

Tömegek tétova szemében,

Fura bölcsek közelében,

Én nem rejtem el szerelmem.

Elnyúlok kedvesem szűz ajtaja előtt,

Mint egy okos halott,

Ki érti a halált és mindenki álmát.

Mint egy halott, ki tudja a szerelem forró dalát.

Élőnek gondoltam a véletlen magányt,

Széttépve benne a sötétség bánatát,

Hogy ne maradjon semmi bú és semmi talány.

Jöttél megint, mint felparázsolt tűz,

Tested perzseli a földet,

Érzem, mellkasomon a kezed dönget.

ZÖLD LEVELEK

Zöld levelek nyílnak száraz ágon,

Alatta bujkál az édes párom,

Levelek takarják selymes haját,

Ott feledi minden bánatát.

Mosoly pattan az arcán, a nap sugara,

Szíve dobbanására ébred minden madár hangja.

Énekel velük, karját széttárva,

Millió csókkal ajkán boldogságra várva.

Jöjj felém az úton, szelíd tornyok várnak,

Tornyok alatt hűs templom,

Benne sok asszonyka,

Imát mormolva Istennel,

Szeretetre várva.

S ha rád köszönt az éjszaka,

Nézz fel a holdra,

Ablakodon benyúl a sötét éj hosszú karja.