Égi éji folyó
Szathmáry Olga Ottilia
(Varga Vilmos festőművész emlékére)
Sírok lámpásaitól föltekintve a temető,
s a Budai hegyek karéja fölött vöröslő
fergeteg felhők közt az ég kettészakadt.
A lenyugvó nap vakítóan fehér folyója
rózsaszínű partok között hömpölygött.
Úszott még, majd elnyelte sötét közöny.
Csillagok nem gyúltak, nem is pislákoltak.
Félelmében reszketőn elbújt hold lámpása.
Apró gyertyák világoltak temető csöndjében.
Fűzfák lenge levelei halkan susogtak nekem.
Kedves barátok holt lelkei, megvigasztaltak.
Átérezték bánatom, szellő által simogattak.
Fény hiánya meg nem rémített, üldögéltem
egymagam a padon és beszélgettünk sokat.
Olvastunk egymás tükörkép gondolataiban.
Egy éve ment el, nem mondhatom szó nélkül.
nehéz örökséget hagyott rám, tán büntetésül.
Nyugtatott, bőröndöm tovább már cipelhette.
Lámpás világlásban virágszirmok játszottak,
arcvonásai villantak sejtető bizonyossággal.
Hittem túlvilági karja ölelt, nem fáztam már.
Égi éji fekete fergetegek minden gonoszságát,
hajnali pirkadattal kerekedett szél fújta szét.
Kabátba burkolódzott világra kiáradt a fény.
Budakeszi, 2017. október 11.
Szathmáry Olga Ottilia
Fotó: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.11.Márton napi köszöntő és hagyományaink - Szathmáry Olga Ottilia
2020.10.16 Porosodó emlékeim - Szathmáry Olga Ottilia
2020.09.13. FÉSZEK Irodalmi és Művészeti Kör PÁLYÁZAT - KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS IRODALMI KATEGÓRIÁK EREDMÉNY KIHIRDETÉSE - Szathmáry Olga Ottilia