Szathmáry Olga Ottilia

Káprázat tűzvirága

Szerelmed szép káprázat tűzvirága

felizzott és lángra gyújtott parazsa.

Tollpihe testünk remegett csókodtól.

Vágy perzselte fel minden zsigerem.

Bálterem kristály csillár fénye csillogón

szemedben még tűz forrón lángot vetett.

Aztán más csókjai után kihűlt.

Teljes lényem megsemmisült.

Szíved szaggatta lélekgúnyám,

cipelhettem már egy életen át!

Szathmáry Olga Ottilia

Ágról tépett rózsalevél

Novemberi télidőn szemerkélt fagyos eső.

Rózsabokorról szél röpítette ki kezemből

ágáról tépett vörös rózsám lepke szirmát.

Lelkemből szerelmetes rezdülés véle szállt.

Szívembe szálltak vöröslő rózsaszirmok.

2018.év Fészek Irodalmi és Művészeti Csoport

ez év végi"Szerelem" témakörban kiírt

pályázat nyerteseit hirdetem ki.

Az ünnepélyes díjátadó

2018.12.15.-én 15 órai kezdettel:

Ver-"Deco Galéria a Liget Étterem" kiállítótermében lesz

Veress Gabriella felajánlásaként

Cím:

1137 Budapest Katona József utca 41.

Kedves Pályázók! Kedves Zsűri-tagok!
- A Zsűri tagjai: Veress Gabriella>

Szép Joli>Bartha Ilona>Bosnyákné Harpauer Márta és elnöke:Olga Ottilia Szathmáry

-Képzőművészeti alkotások zsűri elnök és társszűri elnöke:

Veress Gabriella és Szathmáry Olga.

Szathmáry Olga Ottilia

Fáj a hiány!

(„Rólam, Jézus, emlékezzél,

Recordare, Jesu pie)

Halottaink az Ősök napján őszidőn,

elménk emlékeztet a múltra őrzőn.

Messze lobogott nyarunk, a forró tűz.

Megnyugvásra vár testünk és lelkünk.

Bensőnk elcsöndesült békére vágy.

Fák ágai hullatják levélékszereiket.

Lábunk alá terít puha avarszőnyeget.

Szathmáry Olga Ottilia

Aranyősz nyara

Még aranyősz nyarunk dédelgetett.

Égi madarak suhantak alattad felhő.

Sárga rőt leveleket kergethettél szellő.

Napnak sugarai lelkeket melengettek.

Égi szárnyasok tartották csőrükben

a világmindenséget, az univerzumot.

Városligeti tóból boldogság röppent

gyermekeiket sétáltatók szívébe ott.

Sárga hasú kék cinegék lakmároztak

verebek hangosan lármáztak a fákon.

Szathmáry Olga Ottilia

Mennyország óceánja

Óceán végtelen hullámai vették ölbe

a féktelen játszadozó örömfelhőket.

Isten ecsetje kék színeket festett rá.

Mennyország óceánja Földre szállt.

Béke mennyei óceánjában fürödtem.

Ott hol a lelkek nyugalomra találnak.

Éj fátyla alatt csillag fényei gyúlnak.

Teremtőnk áldása ez a végtelen béke.

Univerzum végtelen fényévévei távolából,

pillanatnyi léptékű csak csillagpor életünk.

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekkarcolatok harca

Életednek karcolta a mély ráncok.

Lélekharcaid lenyomata arcodon.

Naponta méltóságosan viselheted.

Ezen méltóságot tőlem el ne vedd!

Léted jogán érette megharcoltál.

Barázdáit, büszkén vállalhatod!

Vállad húzza titkos súlyos átkok.

Belerogytál lettél boldogtalanná.

Mélyről lávaként izzó szerelem

tört fel hús szíved magmájából.

Szathmáry Olga Ottilia

Átölelném a mindenséget

(Juhász Ferenc

„A mindenség szerelme”

versihletés)

A mindenséget szerelmemmel betölteném!

Világűr „csillagszemű juhásza” vigyázom

lépteted útját, s minden követ elgörgetnék…

Tejútról küldöm a „Csaba Királyfi” bátorságot.

33 perce | Szathmáry Olga Ottilia | 0 hozzászólás