Este vagy reggel, mindegy ....Vég nélkül szeretni....
Vég nélkül szeretni, örökre
nem nézni a naptárt,
az évszakokat feledni.
Este vagy reggel, mindegy
kéz a kézben menni,
az utcák reszkető fényébe.
Elveszni az álmok türkizkék
ködébe.
Nem látni semmit,
csak érezni téged.
Ajkaid reszkető mámorát inni.
A fényeket ellopni a mának,
ne várjatok kishitű mindennapok,
zúzott, kőszívű magányok ki innen fussatok!
Vég nélkül szeretni mindent,
ami te vagy, a mosolyod,
az ajkad, álmomban elsuhanó
árnyad, tisztaságod.
Ízed számon, gyöngyöző,
friss patak víz, olthatatlan
szerelmem, csak te olthatod.
Mily szép is a hangod,
nem kell, hogy szólj,
akkor is hallom,
mert bennem vagy.
Dallamod csillogó gyöngysor,
mint éjszakába a csillagok.
Reszkető fényükben
álomhosszú csókok,
érintések ájulásába zuhanni,
oda adni magunkat egymásnak.
Minden percben meghalni és
szebbnek születni újra.
Meddig lehet így szeretni,
vég nélküli hulláma lenni a
gyönyörnek.
Szeretni még téged,
ne legyen vége
örökké tartson a nappal,
örökké az éjszaka.
Végtelen fonálként szőni
a szerelmes szavakat,
emelni belőle falakat,
elbújni mögé
Gyermekként játszani,
csodálni egymás virágait
táplálni a lelket, hinni benne,
hogy élni csak így érdemes,
csak így lehet.
Bár lehetne vég nélkül szeretni,
csak lehetne,
kifulladásig, örökre!
Bejegyezte:
orchidea1957
dátum:
vasárnap, május 19, 2013
Utolsó hozzászólás