Beköszöntött az ősz ,nem csak a naptár szerint,de az időjárás is megváltozott .
Nem szeretem az őszt. Tudom, ez csak az én véleményem, de nekem az
elmúlást jelenti. Nekem a tavasz a kedvenc évszakom, amikor minden
újraéled, virágzik és illatozik. Minden évben próbálom újra és újra
észrevenni a mások által mondott szépségeit az ősznek, a sokszínű
avar, a pihenőre készülődése a természetnek, de egyelőre csak a
nyirkos, esős, visszavonulás érzetét kelti bennem.
Az életben a legjobb dolgokért nem kell fizetni - vagy legalábbis nem
sokat. Gyönyörködni a naplementében, virágot szedni a mezőn, majd a
csokorral meglepni kedvesünket, csodálni az őszi falevelek színgazdaságát.
A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. (A déli féltekén e napon
kezdődik a csillagászati tavasz.) Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé
távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a
földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a
nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember
elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus
elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlőség napja
az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban
például az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az
őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46
illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek
aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén
ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje
miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum,
a temetők halottak napi dísze nálunk is.
Hulló falevél
Tért hódít a nyugalmat hintő ősz,
összesúgnak a még lomb-teli fák,
színekbe hajló táj hegyen, völgyön,
s szállnak, búcsúznak már a vadlibák.
Álomba hajlik a rét, az erdő,
avar zizzen szellő fuvallatán,
s egy hulló falevél még zöldellő,
ringatózva libeg egyre alább.
Hevül a nap, ráveti sugarát,
meg-megcsillan, míg lassan földet ér,
s a végtelen áramlat fonja át,
honnét, mi elmúlt, vissza sose tér.
Odafenn az égbolt hasadásban,
könnyű zápor mossa, leple avar,
majd feldereng a nap ragyogásban,
s a térben körbejár még aranya.
Mente közelít a horizonthoz,
hol égi varázs hinti bíborát,
felhőkön fénylik át a távolból,
s elmélyül a színjáték alkonyán.
Forrás:Internet
Bejegyezte:
orchidea1957
dátum:
hétfő, szeptember 22, 2014
Kapcsolódó hírek:
A VERS NÉMA...
Tanulságos tőrténet......
Ma kereken száz éve, 1914. július 17-én született Tolnay Klári.
Hallgass a megérzéseidre!