A vers néma...
Adja neki hangot!
Keltsd életre.
Mi a szavalás?
A vers feltámasztása papírsírjából.
Ez a kor néma.
Hangtalanul olvas, hangtalanul ír.
Az ősi közlőforma azonban a szó volt.
Ezt ösztönösen érezzük, valahányszor
verset szavalnak.
Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a
könyvben térbeli életet élt, az időben találkozunk.
Ezáltal válik a
költészet igazán időbeli művészetté.
Halljuk, amint a hangok elmúlnak
egymás után, mint az élet.
Másrészt tudjuk,
hogy a vers nem múlik el.
E
kudarc és diadal együtt jelképezi a költőnek a végtelennel való
küzdelmét,
ki emberi nyelven nyújtja az istenit:
a mulandóság formájában
az örökkévalóságot.”
(KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - 1928)
MOTIVÁLT FÉLELEM
Elillant a kellő pillanat
és nem maradt más, csak egy összetört szívdarab
Üresen. Vágyakozón. Ábrándosan.
a kellő mosolyok színháza, látványosan
a sors elől nincs hová bújni
nagy lépés, szívünk gombostűjét a bizonytalanba szúrni.
Szállnak a madarak, erre születtek
szívünk postagalambjai, nap mint nap üzennek
erős érzelmek, kötődés, rég elfeledett szavak varázsa
éleszt bennünk parazsat, melyet a kétely zabálna
minden lépés újabb félelem
de csak is így lehet, a motivációt kérlelem.
S ha a szavak nem lelnek megértő fülekre
csak tovább suttogom őket, magamnak üzenve
én értem halk betűit, míg más csak tétován bambul
bennem szópiramist szőve a gondolat alakul
látom ahogy elömleszt a tengernyi komolyság
de érzem hogy kellemes a mosoly, a szívembe szült bolondság.
(Írta: ekoz Ideje: 2009, március 1.)
HÉT CSODA
Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég és a csönd fölött,
egy kéz, amely utánad nyúlt,
mikor csillagod a földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel...
Oda.
(Szabó Éva)
A
vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani.
Egyetlen pont,
melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny.
Forrás:Internet
Bejegyezte:
orchidea1957
dátum:
vasárnap, augusztus 24, 2014
Kapcsolódó hírek:
Beköszöntött az ősz.
Tanulságos tőrténet......
Ma kereken száz éve, 1914. július 17-én született Tolnay Klári.
Hallgass a megérzéseidre!