Az álomszakasz -  a házasság életszakaszai I. rész

Család

Mint ahogyan az emberi életet feloszthatjuk kisebb egységekre, életszakaszokra (a csecsemőkortól az időskorig), úgy a házasságnak is van íve, folyamata, amelyet az évek során bejár.

 Bár vannak eltérések, nagy vonalakban azonban minden pár hasonló tapasztalatokra tesz szert.

 A kapcsolat dinamikája sok közös vonást mutat.

Miért is jó ismernünk ezeket? Több okból is:
Ha ismerjük mind a négy szakaszt, azok kihívásaival együtt, akkor a saját kis mindennapi kríziseinktől nem esünk kétségbe, hanem el tudjuk azokat helyezni egy nagyobb összefüggésbe.

 Rájövünk, hogy az a mód, ahogyan vitatkozunk,

 és az a tárgy, amelyről a vita folyik, teljesen természetes lehet az adott szakaszban, és nem velünk mint házaspárral van valami helyrehozhatatlan, nagy baj, hanem egyszerűen csak új szakaszba léptünk át.

A házasság életszakaszainak ismerete feltárja előttünk a folytonos fejlődés lehetőségét.

 A tökéletes házasság nem állandó állapot, amely az esküvő napján elindul, és a felek életének végéig tart.

Sokkal inkább növekedési folyamatról van szó, amely sok munkával és tudatos odafigyeléssel érik be.

 Ha elültetünk egy paradicsommagot, irreális elvárás, hogy másnap a reggeli mellé frissen szedett, lédús paradicsomokat szüreteljünk.

Ha azonban ismerjük a növény fejlődésének természetes menetét, akkor türelmet meríthetünk a fejlődés idején, és ki tudjuk várni a termést.

 
 A fejlődési útvonal ismerete céltudatossá tesz.

A házasság nem csak gyermeknevelést, mosogatást, fűnyírást és szeretkezést jelent, hanem azt is – és elsősorban azt! –, hogy két ember közös életet valósít meg magának: életközösséget, amelyben a pár megteremti a saját kultúráját, tiszteli egymás céljait, és értékeli az őket egymással összekötő szerepeket.

 Mindezt sokkal könnyebb elérni, ha nem csak a cél áll előttünk, hanem az odavezető út térképe is a kezünkben van.

Az életszakaszok ismerete segít az átmenetek kezelésében.

Mivel mindegyiknek megvan a maga kihívása, leckéje, amelyet meg akar velünk tanítani, lehetőségünk van tudatosan gyorsítani egy-egy szakasz lefolyását és továbblépni a következőbe, hiszen minden fázis a végső cél irányába mutat, a rendezett, kiegyensúlyozott, háborúktól mentes, megállapodott, életerős szeretetkapcsolat felé.

Melyek is azok a szakaszok, amelyekkel a házasság életideje folyamán találkozunk?
1. Álomszakasz
2. Illúzióvesztés szakasza
3. Felfedezés szakasza
4. Mélység szakasza
Ezeket vesszük egyenként nagyító alá a következő négy számban.

Az álomházasság
Bence és Zsuzsa tegnap házasodott össze. Az esküvő tökéletes, a hangulat lehengerlő, a nászéjszaka elbűvölő, minden egyszerűen fantasztikus! És ez most már mindig így is lesz. Az egymás iránt táplált szerelmüket soha, semmi és senki sem lesz képes kikezdeni, kapcsolatuk legfőbb jellemzője mindig is a szenvedély, a kizárólagosság, az egymásba olvadás lesz. (Legalábbis ők most ezt gondolják.)

 A szülők és a barátok megmosolyogják őket naivitásukért, hiszek ők, maguk már túl vannak azon, amit a újdonsült házaspár átél.

„Na, várjatok csak, majd lesz ez még így se’!” – gondolják magukban.
A nászútról hazatérve beindul a normális élet:

 Bence visszatér a munkájába, amely a nap legnagyobb részét kitölti; Zsuzsa már a házasságkötés előtt kérte a főnökétől a részmunkaidőbe való átállás lehetőségét, hogy így több ideje legyen a férjére, amit meg is kapott. Kora délutánig elvégzi a munkáját, azután bevásárol, majd hazarohan, és feltakarít, hogy csillogó, szépen rendezett otthonba érkezhessen a drága férj.

vacsorát is készít számára, és lelkesen tálalja fel. Azt ezt követő párbeszéd kettőjük között valahogy így zajlik le:
Zsuzsa (asztalra tesz egy tányért, benne szív formára kiszaggatott pirítós és tükörtojás, virág alakú paprikadíszítéssel): –

 Úgy örülök, hogy megjöttél! Készítettem neked finom pirítóst és tükörtojást. Úgy, ahogyan te szereted.
Bence (végignézi az asztalon lévő kínálatot, majd gyorsan elhessegeti a fejéből az anyukája töltött káposztájának képét, és válaszol a feleségének): – Ó, Drágám, annyira szeretem a pirítóst!

 És amilyen szépen tálalod!

Senki sem tudná szebben elkészíteni!

Vacsora közben mindketten részletes élménybeszámolót tartanak az eltelt napjukról, közben az avatott szem megfigyelheti, hogy rengeteg megerősítő gesztussal élnek egymás irányában.

Zsuzsa mindent megtesz, hogy férje igazán otthon érezze magát.

 Melegséget, odatartozás-érzést akar biztosítani neki.

 Bence mindezt viszonozza azzal, hogy elismeri Zsuzsa (kívülről nézve igencsak szerény) főzési tudományát, vacsora után illedelmesen meg is köszöni azt egy puszi és további elismerő szavak kíséretében.

 A vacsora után valahogy így folytatódik kettőjük párbeszéde:
Bence: – Édesem, van egy nagyszerű meglepetésem ma estére!

 Ma este elviszlek valahová. Lefoglaltam egy fallabdatermet a szabadidőközpontban.
Zsuzsa: – Ó, az nagyszerű lesz! (Majd magában így folytatja: Jaj ne! Utálom a labdajátékokat. Azt reméltem, elültetjük együtt az új növényeket az előkertben.)
Bár az imént felvázolt jelenetekből már ennek a szakasznak sok jellemzőjére rájöhettünk, soroljuk fel őket még egyszer, pontokba szedve!

Csillogás

Ebben a szakaszban (mint ahogy azt a neve is kifejezi) minden nagyszerű, olyan, mint egy beteljesült álom. A pár a naiv ártatlanság korát éli, olyanok együtt, mint Ádám és Éva a Paradicsomban. A környezet hol sajnálja őket ezért a valószerűtlenül rózsaszín életszemléletért, hol pedig irigykedik rájuk, mert a maguk naivitásában valami olyat testesítenek meg, amire a szíve mélyén minden ember vágyik, de a legtöbben vagy sosem éltek át, vagy már elveszítették azt.

A várakozásaink az udvarlás során szerzett tapasztalatokból táplálkoznak
Mivel az együttélés játékszabályai még nem rögzültek (igaz, az álomszakasz akár 2–10 évig is eltarthat!), a biztos hátteret az együttjárás során szerzett tapasztalatok nyújtják. (Azok pedig szükségszerűen torzítják a realitásérzéket.)

 Az együttjárás során mindig csinosnak, kipihentnek, friss leheletűnek, jól ápoltnak látjuk a másikat. Csak az együttélés során derül ki, hogy szerelmünknek is rossz szagú lehet a lehelete ébredés után, hogy olykor még horkol is, vagy nem takarítja le az asztalt maga után.

 
- Félelem a negatív érzelmektől

Az érzelmek terén is furcsa játékok zajlanak ilyenkor.

 A házastársak felelősnek érzik magukat egymás érzelmeiért, pedig ezt nem mindig kellene. Ha a feleség szomorú, az nem feltétlenül azért van, mert a férj nem tudja kielégíteni a szükségleteit. Ennek folytán nem is arra van szüksége, hogy a férj sertepertéljen körülötte, hanem egyszerűen csak üljön le mellé, és hallgassa végig.
Konfliktusok elkerülése mindenáron
Az is jellemző, hogy pánikszerűen kerülik a konfliktusokat, hiszen azok jelenléte azt sugallná, hogy ők mégsem olyan jó pár, mint amilyen lenni szeretnének. Ekkor elkezdik szőnyeg alá söpörni a dolgokat, míg akkora pukli lesz a szoba közepén, hogy hasra esnek benne.

-  Az egyéniség háttérbe szorítása az álom kedvéért

Az álomszakaszban csak „MI” van, az „ÉN” pedig háttérbe szorul.

 Egyetlen estét sem tudnak elképzelni egymás nélkül, mindig mindenhová együtt kell menniük.

 Időre van szükségük, amíg beáll a jó egyensúly az együttlét és az egyedüllét között, amikor a férj már nyugodt szívvel elmehet a barátaival falat mászni, a feleség pedig a barátnőivel „shopping-terápiára” a férj féltékeny és rosszalló pillantásai nélkül.

Nem egymást szeretjük, hanem az egymásról való álomképünket
Jelentős különbség van aközött, hogy kicsoda a másik ember, objektíven tekintve (már ha ez egyáltalán lehetséges) és a mi fejünkben milyen kép él róla.

 A kettő olykor szöges ellentétben állhat egymással.

 Az álomszakaszban még igazán nem ismerjük a másikat annyira, hogy őt és önmagáért szerethessük, hanem abba a képbe vagyunk szerelmesek, amelyet a fejünkben megfestettünk róla.

 Minden közös tapasztalatunk vagy megerősíti, vagy módosítja ezt a képet, és ettől függően szeretjük meg őt egyre mélyebben és tudatosabban, vagy kezdünk tőle eltávolodni és kételkedni döntésünk helyességében.

 Az illúzióvesztés szakaszában azután eljutunk odáig, hogy már több a „nemteszik” dolog a másikban, mint a „tetszik” és összetörik bennünk az álom.

 A következő szakaszok feladata lesz, hogy új képet alkossunk magunknak, amely sokkal jobban megfelel a valóságnak, és melyet ennek ellenére (vagy éppen ezért?) szeretni tudunk.

 De ez már egy másik fejezet…

Mindent összevetve, az álomszakasz nagyon szép része a házasságnak. Mottója

ugyanis:

  
Szeretlek.
Melletted kell lennem.
Sohasem hagylak el.
Mindig te leszel az első.
Szeretjük egymást.