BÖLCSESSÉG ÓCEÁNJA

A Dalai Lámát (a név jelentése: a Bölcsesség Óceánja)

Avalokitésvara, az Együttérzés Buddhájának újraszületéseként tisztelik.

Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma 1935. július 6-án született egy földműves család gyermekeként egy Takcer nevű tibeti faluban. Szülei Lhamo Dhondupnak nevezték el. Két éves korában jóslatok alapján a Dalai Láma tizennegyedik reinkarnációjaként azonosították és Lhaszába vitték.

1940 február 22-én, öt és fél éves korában a Dalai Lámát formálisan megkoronázták, ekkor vette fel a Tenzin Gyatso nevet. Tanulmányait hat évesen kezdte meg. Tantárgyai közé tartozott a dialektika, a tibeti kultúra és művészet, nyelvtan, nyelvészet, orvostudomány, és a legfontosabb tantárgy, a buddhista filozófia is.

1950-ben a kínai hadsereg megszállta Tibetet.

Egy évvel később a Dalai Láma tizenhat éves lett, és miközben az ország helyzete egyre reménytelenebbé vált, teljes politikai felelősséget vállalt magára hazája érdekében.

1954-ben Pekingbe utazott, hogy egyezségre jusson Mao Ce- tunggal, és más kínai vezetőkkel, köztük Csou En-lájjal, és Teng Hsziao-pinggel.

1956-ban Buddha Nirvánába jutásának 2500 évfordulóján Indiába utazott. Több közeli tanácsadója is arra kérte, hogy maradjon Indiában és ne térjen vissza Tibetbe, de ő úgy döntött, visszautazik Lhaszába, hogy folytassa a kínai megszálló erőkkel történő békés együttélésre irányuló erőfeszítéseit.

MENEKÜLÉS A SZÁMŰZETÉSBE

Kína Kelet-Tibetben bevezetett kegyetlen intézkedései Őszentsége békés megoldást célzó terveit keresztülhúzták.

 A kínai megszállók a tibeti nép 1959. márciusában kirobbant felkelését vérbe fojtották. 1959-ben és 1960-ban mintegy kilencvenezer tibeti vesztette életét.

 Az események alakulását látva a Dalai Láma, és több tízezer tibeti a Himalája hegyein keresztül kénytelen volt Indiába menekülni.

A tibetiek azóta minden évben megemlékeznek az 1959-es esztendő áldozatairól. 1960 óta a Dalai Láma az észak-indiai Dharamszalában él, abban a városban, amely egyben a tibeti száműzetésben lévő kormány székhelye is. Az emigráció első éveiben arra kérte az ENSZ-t, hogy találjon megoldást a tibetiek kétségbeejtő helyzetére.

1959-ben, 1961-ben és 1965-ben az ENSZ határozatot adott ki, melyben felszólította Kínát, hogy tartsa tiszteletben a tibetiek emberi jogait, és önrendelkezéshez való jogukat.

A száműzetésben a Dalai Láma és az emigráns kormány elkötelezett politikát folytatott a tibeti nép és kultúrájának megóvása érdekében.

 A száműzetésben lévő kormány gondoskodik a menekültekről, támogatja a gazdaság fejlődését, az évek során felépített iskolahálózatot és egyetemeket.

 Az elmúlt hat évtized során Közel kétszáz kolostort alapítottak.

 1963-ban a Dalai Láma bemutatta a jövő Tibetjének tervezett alkotmányát.

 A Dalai Láma kezdetektől fogva a tibeti társadalom demokratikus átalakításának buzgó híve volt.

 A tibeti menekült közösség jólétéért tett erőfeszítései mellett fáradhatatlanul igyekezett lépéseket tenni a tibeti helyzet megoldásának érdekében is.

ERŐFESZÍTÉSEK A BÉKÉÉRT

1987-ben Őszentsége bemutatta „Öt pontos béketervét”, amely az első lépés volt Tibet jövőbeni státuszának tisztázása felé vezető úton.

A következő év júniusában Strasbourg-ban, az Európai Parlament előtt tovább folytatta tervének ismertetését.

Kezdeményezésének lényege egy valós tibeti autonómia létrehozása a Kínai Népköztársaság keretein belül.

Továbbá arra kérte Kínát, hogy Tibetet alakítsák „békezónává”, hogy gátat szabjanak a kínaiak betelepítésének, helyreállítsák az emberi jogok helyzetét! 

Továbbá  arra, hogy ne tároljanak nukleáris fegyverzetet és hulladékot Tibet területén. Ugyanennek a tervnek a keretein belül Tibet jövőjéről szóló, nyitott, komoly párbeszéd kialakítását kezdeményezte.

1989-ben a tibeti vezető elfogadta a Nobel-Békedíjat, melyet a tibeti helyzet békés megoldása érdekében tett erőfeszítéseiért adományoztak neki.

 A Nobel-bizottság kijelentette: „A Dalai Láma békés filozófiája az emberi lények iránti végtelen tiszteleten, valamint az emberiség és a természet iránti egyetemes felelősség elvén alapszik.”

Eddig összesen ötvenkét országba tett utazásai, és politikusokkal, államfőkkel, vallási vezetőkkel történt találkozói során a tibeti helyzet, és más konfliktusok békés megoldása, az emberi jogok, és a környezet megóvása mellett szólalt fel. Számtalan államférfi fogadta hivatalosan. A politika, a vallás, a tudomány és a gazdaság világának befolyásos személyiségei folyamatosan keresik társaságát, hogy eszmét cseréljenek különböző kérdésekkel kapcsolatban. Rendszeresen hívják meg a világ különböző országaiba, hogy kifejtse véleményét a békés együttéléssel, és a világbékével kapcsolatban, illetve azért, hogy tanításokat adjon.

Szellemi vezetőként, és Tibet vezetőjeként betöltött szerepe mellett a Dalai Láma a tibeti buddhista hagyomány egyik legnagyobb mestere, és tudósa.

 Ebben a vonatkozásban rengeteg időt szentel annak, hogy tudását, és spirituális tapasztalatait megossza buddhista mesterekkel, és a szélesebb közönséggel.