Kismadár
Egy
vadász megfogott egy kismadarat.
A madárka azt mondta a vadásznak,
hogy
ha szabadon engedi,
háromfelbecsülhetetlen értékű
tanácsot ad neki.
A
vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz,
hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek.
A vadász úgy gondolta, ez jó
tanács, és kiengedte a markából a madarat.
A második tanács így szólt:
bízzon abba,
amit közvetlenül érez és tapasztal.
A vadász úgy gondolta,
hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli
fára.
Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült.
A
vadász utána kiáltott, és megkérdezte,mi olyan mulatságos,
mire a madár
így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ
legértékesebb gyémántja,
nem engedtél volna el.
És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, és kiabálni kezdett,hogy a madár
azonnal jöjjön vissza.
A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be,amit ígértél-mondta.
Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két
tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a
dolgokat.
Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni.
És az
érzékeidben sem bízol, különben felfognád,hogy egy olyan apró madár,
mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.
A madár nevetve elfordult, hogy elrepüljön.
-Mivel nem az első két tanácsom szerint cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet.
Azzal messze szállt.
Ezzel tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is:
Bármilyen tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg.
A jó tanács az, amire az okos embernek nincs szüksége,
s amit az ostobák nem fogadnak el.
Kommentáld!