Szathmáry Olga Ottilia
Lenge fűzfa-lányhaj
Hajnali szél hozta mámorosan Ámort.
Hársfavirágzás illatában patakpartján,
Vidám fűzfa-lányhaj lengedezve szállt.
Vörös körívet rajzolt fönn a fogyó hold.
Még alig pirkadt a Budai erdő fakoronái
megelevenedtek, madárdal zengve ébreszti
a szunnyadó állatokat reggelizésre szólítva.
Hegyek alatt, mezőknek is friss illata áradt.
Harkályok hangosan kopácsolnak, szorgosan.
Keresnek hernyót, odút vájnak korhardó fába.
Fakopáncsok
ott,
örökké éhes fiókáikat nevelgetik.
Fekete sapkás vörös hasú,
fehér tollú szüleik etetik.
Az ég alját vörösre festette a szél
és a nap felkelőn,
s a szürkésen kergetőző csintalanul játszó felhőket.
Légi folyosón magasan ezüstösen csillog egy repülő.
Nesztelenül suhan, nehogy megzavarja az ébredőket.
Visszafelé úton a Mamutfenyők magasulnak.
Lili kutyám is gyorsabban fut, mert szomjas.
Árok partján csodálkozik, nincs is benne víz!
Eső híján, erdő alján sem tudott dagonyázni.
A napnak sugára a keleti égbolton felragyogott.
Újra patak parti fűzfák lehajló ágai simogatnak.
Boldogan sétálunk, lengedező leányhajak alatt.
Fenségesen fény
cikázik levelek közt, lombokon.
Budakeszi, 2017. június 14-én,
Szathmáry Olga
Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.11.Márton napi köszöntő és hagyományaink - Szathmáry Olga Ottilia
2020.10.16 Porosodó emlékeim - Szathmáry Olga Ottilia
2020.09.13. FÉSZEK Irodalmi és Művészeti Kör PÁLYÁZAT - KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS IRODALMI KATEGÓRIÁK EREDMÉNY KIHIRDETÉSE - Szathmáry Olga Ottilia