Szathmáry
Olga Ottilia
Esőtánc
A májusi eső
odakünn
csöndesen csepereg.
A forró
áprilisi nyarat elűzte
az éjji fergeteg.
Hatalmasra
nőtt a felkelő hold.
Hajnaltájt
még ébren volt,
aludni nem volt bolond.
Nézte, mint
trónolása idején
teljességgel nem láthatott:
Nézte
büszkén, mit a természet nappal alkotott.
Nézte a zöld
leveleit bontott fákat,
bokrok között madarakat,
Nézte miként
öntözi élet vize,
a szirmaikat bontogató
virágokat.
Kora reggel a
felhőket aranysárgára festette
a kikandikáló napkorong.
Köszöntötte
a Holdat és bíztatta térjen nyugovóra, őrködik míg borong.
Később sötét
felhők takarták a napot,
esőanya kibontotta köpönyegét:
itatja a
szomjazó föld minden teremtményét,
hullatja örömkönnyét.
Csipp-csepp
koppan a cserepeken,
Összegyűlik
és lecsorog az ereszeken.
Hordó
tárolja, később is olthassa szomjúságát,
növényeinek,
köszönöm esőanya gondosságát.
Ablakból is az
eső látványát nézni szeretem.
Időnként nem
bírok magammal,
kimegyek s az udvarra, s testem:
ESŐANYA
örömkönnyűiben megfürdetem.
Kitárom
karom,
arcom - felé fordítom –járom táncolom.
Pörgök,
forgok. Jó boldogságom táncát táncolnom.
Csak úgy
meztélábasan szökkelek,
a temészttel jó eggyé válnom.
Gyermekként
is a kastély udvaron
hányszor röpültem sárosan!
Leánytáncom járom most is felhőtlen,
gondtalan
boldogságosan.
Eggyé váltam
az esőcseppekkel, kik mindenhová boldogságot hintenek.
Emberek Ó!
Miért veszett ki belőletek
a boldogsága hiteteknek?
Gonosz szó, másokon
vett sérelem, tett NEKTEK miért miért okoz örömöt?
Gyűlölködéstek,
mindennapi gonoszságtok,
saját magatok mérge KÖZÖNYÖTÖK!
Lehet, hogy
táncom SZÁMOTOKRA botor,
szerintem ÉGNEK ÁLDÁSA!
Nőnek NŐKÉNT,
Édesanyának ÉDESANYAKÉNT, NAGYMAMAKÉNT helyt álltam.
Édes vágy
oly rég csak Rád vártam,
Vívódások VÉGÁLLOMÁSA!
SZERETETBEN,
SZERELEMBEN HÍRVIVŐKÉNT
LELKI BÉKÉM
MEGTALÁLTAM.
ESŐANYA
BOLDOG BÉKEKÖNNYED ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ MEGHÁLÁLOM!
Budakeszi,
2012. május 4.
Szathmáry
Olga Ottilia
Forrás: Szathmáry Olga Ottilia
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!