Szathmáry Olga Ottilia

Édesapám megpihent

(Búcsúzom)

Édesapám már nem szenved.

Gyötört teste megpihenhetett.

Örök álma immáron lelkének valósága.

Bárányfelhős kék ég könnyeit hullatja.

Tobzódott a telihold fénye ez éjszakán.

Bennem szürkévé lett minden, távolivá.

Révületben járkáltam szobában, s kertben.

Kései-korai madarak hangicsáltak szépen.

Vég nélkülinek tűnt az éj számomra,

a talány:

valahol lebegtem, érzékelés lélektől való volt!

Nem tudtam, miként Ő sem a kórházi ágyán:

„Most itt vagyok, vagy alszom és álmodok?”

Kozmosz rezgés-hullám érzéke, bizonyosság!

Azóta kísérnek fekete pillangók bárhol járok.

Szárnyrebbenésük léggel lejt vidáman élettáncot.

Más alkalommal járdákon, előttem lelnek halált.

Egy autó suhant el az úttesten, kicsiny pillangóm

még átért hozzám, fáradtan pihent meg a betonon.

Gesztenye nagy levelére tettem,

aztán tovább rebbent.

Fekete pillangó lebben utamon.

Apám, Drága lelked!

Ezen világról odaátra

az Apám vidám lelke táncol át!

Mennyek országában dalos kedved

újra ébredt talán:

„…s egy égi kávéház teraszán…” énekelhet tovább.

Cigányzenekar is rázendít: „…az én jó Apámnál…”

Vigaszt nyújtva nekem bizonyosságtételül biztatón.

Ki értheti meg Isten rendeltetett talányát, vigaszát?

Lelkének szép üzenete, már porlétén túli másvilágról!

Mit is sejtetsz nekem folyton Édesapám túlvilágról?

Hamvaid fajansz zárja be: anyaföldbe jut, valamikor.

Oda vágytál! Úgy szeretted az Anyaföldet,

s az életet.

Üzeneted jusson el kik elkísérnek most utolsó Utadon!

Univerzumi léptékű idődimenzió,

a szeretteidhez vezet.

Száz életszenvedés gyötörte tested most megpihent.

Isteni ajándék a földi lét végén:

mi fájó az mulandó!

Titkát még Te sem fedheted fel!

Agy sem fogadja be.

Ki Teremtő Istenben hisz

az öröklét-tudat mámorító!

Titkaid elfogadom Uram,

hisz oly véges az emberi agy!

Gyarlók vagyunk Jézusom!

Mi magunk feszítjük naponta

keresztedre magunk!

Fel nem támadhatunk bűneik miatt,

mit meg nem bánunk?

Istenem nem hiába küldted el Fiad?!

Segíts Istenem megfürdeni szeretetedben!

Szeretetlángod aranyozzon be minket!

ÁMEN!

Debrecen-Budakeszi,

2018. május 28-június 18.

Szathmáry Olga Ottilia

(Art-aranytoll díjas; Aranydiplomás költő, képzőművész)

Festmény: 50x50cm, akril, vászon Befogadó virágszirmok;

50cmx70cm, akril, vászon, címe: Dalol az Univerzum;

Címkék: szathmáry olga ottilia Édesapám megpihent