Szathmáry Olga Ottilia
Átölelném a mindenséget
A mindenséget szerelmemmel betölteném!
Világűr „csillagszemű juhásza” vigyáznám
lépteid útját, s a legördülő kövek robaját.
Tejútról Csaba Királyfi szellemét idézném.
Mennyországából, Reád óvón figyelnék,
élted boldogság légyen, földi paradicsom.
Szemed szerelmes csillagtüze ragyogjon.
Találd meg élet-szerelem sejtelmes vizét!
Fehér tengerhullámokkal tested ölelném át,
a elbújtatom fövenye őrizte lábad nyomát.
Hűs szellőm szárítsa fel homlokod verítékét,
a sötét, borús felhőket elfújnám elkergetném.
Nem tudom, egykoron honnan jöttél,
hiszen sohasem tudtad merre mennél.
Egyszer rózsaszín ködömből rám találtál.
Kicsinyét velem maradtál, megfutamodtál.
Elrejtenek előlem a fösvény hajfonat hínárok.
Folyó mélyre önnön sötét örvényed lehúzott.
Többé már össze, nem kapaszkodunk jégen.
Árkok és határok fényévnyi távolból néznek!
Kezedbe magam adtam mimóza virág voltam.
Szirmaimmal játszottál, mennyit fogadkoztál.
Csillagok szikráztak egy holdfényes éjszakán,
üstökös csóva szerelmem messzire elsuhant.
Budakeszi, 2020. január 19-én
Szathmáry Olga Ottilia
Festmény címe: Balaton-Badacsony holdfényben 40x50cm-es, feszített vásznon, akril - alkotó: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Szathmáry Olga Ottilia Átölelném a mindenséget - Juhász Ferenc „A mindenség szerelme” versihletés
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.11.Márton napi köszöntő és hagyományaink - Szathmáry Olga Ottilia
2020.10.16 Porosodó emlékeim - Szathmáry Olga Ottilia