Szétszéledt belőlem testem,
Vásott bőrrétegem ott aszalódot
Lélektükröm előtt, zölden, mint
Óriási, éretlen szilva: jött volna
Testem vissza, lelkem tiltakozott.
Csak a lelkem nem változott
Valós állapotomban. Lebegtem
Szellő ringatta légben, ezüstcsillagos
Holdfényben, megőrizve magamat,
Szálltam fel magasabbra,
Beletekintve a fényes napba,
Elhagyván, oto ért múlt életemnek vége...
Ahogy lebegve, közelebb lépve
Napnál is fényesebb, szelídebb,
Jóságos lélek hatolt át lelkemen,
Megtisztulva felismeretem Isatenem !
Ott és akkor csillogtam én is !
Ott és akkor tér, idő távolodott.
Megtisztult lelkem boldogságtól ujjongott !
Szentek, áldások röpködtek felém,
Lelkem olvadott, mint egy jó tétemény.
Sokáig, ugyanaz a lélek, de mégis
Másik ereszkedett alá a földre
Mennyekből, az édeni kikeletből,
Csecsemő szívemet éltetni tovább...
Reinkarnálódtam...
II.
Nincs idő gondolkodásra,
Főleg az elmúlásra. Nincs idő
Az előző élet befejezésére, folytatására.
Megváltoztam, más lettem, más vagyok...
Hogy ki ? Ezen sem gondolkodok,
Látom, érzem is a szülői szeretetet,
Csodálom pólyám, szobám, földi ihletet.
Író, költő leszek újra, ennyit tudok...
Óh, Istenem ! Újra küzhetek, harcolhatok !
Az én lelkemnek ez a dolga,
Írára zületni, az ÚR akaratát hirdetni:
Most talán, most végre meghallgat az ember,
Ha nagy leszek, befogad, elismer !
Még jó érzés az anyai melegség,
Testéből érlelődő, folydogáló istenség,
Visszadom jó anyám áldásos tejedet,
Gyermeked sejtjeiben milliárdnyi szeretet,
Tökéletes immunrendszerem és az érzelem.
Áldást, bőséget hoztam erre a földre,
Minden szavam a békesség isteni törvénye,
Megtaláltam, megleltem az örök életet,
Ami itt volt, csak ti nem láttátok, éreztetek:
Áldott legyél emberi szeretet-szeretet-szeretet !
Kapcsolódó hírek:
ÖNKÍNZÁSOM
HAZÁM S SZÜLÉM !
A SZIVÁRVÁNY FÉNYES BÖLCSESSÉGE