Orion-csillagkép:
őstörténetünk az égbolton
Az Orion az egyik legismertebb és
leglátványosabb csillagkép, melynek eddig ismert legkorábbi ábrázolására
egy legalább 32 ezer éves elefántcsont lapocskán bukkantak. Az égi
egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható. Minket,
magyarokat különleges kapcsolat fűz e szimbólumhoz, Orion ugyanis más
néven Nimród, a magyarok ősapja.
Nimródról azt tartja a krónika, hogy „nagy vadász vala az Úr előtt”, a
világ első szakrális uralkodója, aki az égből kapta koronáját.
Ő Hunor és Magor, azaz a hunok és a magyarok apja. A
Nimród- vagy Orion-csillagkép három égi út találkozásánál található. A
cselekvés útját szimbolizáló ekliptika Nimród kezénél ível, az égi
egyenlítő, mely a kozmikus egyensúly jelképe, a Nimród-öv csillagainál
halad át, míg a csillagkép a vállán tartja a Tejutat (az égi haza
szimbólumaként). A hagyomány szerint a Tejútra való felemelkedéshez az ő
segítsége (beavatása) kell.
Minőségi változás
és beavatás
Orion,
azaz Nimród felett a Tejúton a szkíta csodaszarvas szökell, mely a
görög mitológiában kerűniai szarvasként jelenik meg, és Héraklésznek
kell elfognia.A szarvas valójában Artemisz, a vadászistennő, akit a
vadász kitartóan követ mindaddig, míg a szarvas gyönyörű leánnyá
változik, és odaadja magát a hősnek. Ez a nász halált hoz, a földi élet
véget ér, ám egy magasabb síkon újjászületik a lélek. Az
Orion-csillagkép tehát a minőségi változás, a szintemelkedés lehetőségét
szimbolizálja. A Tejúttal való kapcsolat pedig a legmagasabb, teremtő
tudás elérésének az igényét jelenti.
Paksi Zoltán asztrológus értelmezése szerint Nimród mind a
felső, mind az alsó világban egyenlő mértékben jelen van, hiszen öve épp
az égi egyenlítőn látható.
Egyik kezében tartja íját, mellyel a
Bikára (a csodaszarvasra) céloz, másik kezével pedig a Tejutat érinti.
Ahogy a Nap elhalad a Bika csillagképe előtt, aranyló fényével
jelképesen a termékenység állatává varázsolja, majd a szarvai közül
kilépve a Tejútra ér, és itt megáll egy pillanatra, épp Nimród felett.
Ekkor a Bika a sötétség állatává válik, hiszen a fény már nem
tartózkodik benne. A terméketlen, lehúzó erők szimbólumává vált állatot
Nimród lövi le.
A Nap ekkor pontosan felette áll, mint aranyló korona, s
a beavatás hősévé koronázza a földkerekség első királyát.
Ez az égi jelenet jelképezi a belső beavató képességet, amikor az ember felfedezi önmagában a terméketlenné vált, lehúzó erőket
.
Így indul el az önismereti útra befelé és felfelé, tehát
„hazafelé”, hiszen lábával rálép a belső utat jelképező Eridanusz
csillagképre.
Hádésznek, az alvilág urának folyója az Eridanusz. Az
alvilág a belső ösztönvilágunkat jeleníti meg, az ezen az úton való
elindulás csak önlegyőzéssel, befelé figyeléssel, az egó meghaladásával,
a vélt vagy valós sérelmek elengedésével érhető el.
Önmagunk legyőzése szükséges tehát a Tejúton való felemelkedéséhez. Ez a
győzelem kell ahhoz is, hogy a szellem (felső világ) és az ösztönök
(alsó világ) területeit egyaránt ismerjük és uraljuk. A két „világot” az
égi egyenlítőn látható három övcsillag köti össze.
A csillagkép három
csillagát a magyar néphagyomány a három szent királyunk (Szent István,
Szent Imre, Szent László) után nevezte el.
Égi jelkép a Pilisben
A kutatók rájöttek, hogy az egyiptomi piramisok elrendezése,
egymáshoz való viszonya, a Szfinx elhelyezkedése az Orion-csillagképet
mintázza.
három fő hegyre épül:
Árpádvár, Rám-hegy, Magas
(Mágus) hegy.
Ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése pontosan
megegyezik a három nagy gizai piramiséval, és természetesen az Orion
övével.
Aradi Lajos Pilis-kutató az Orion rejtélye című könyv elolvasása után
vette észre a Pilis térképét nézve, hogy a három említett hegy ugyanúgy
helyezkedik el, mint a piramisok. Később műholdfotók és számítások
alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Pilisben egyes kiemelt
területek elhelyezkedése, a közöttük lévő távolságok nemcsak a
piramisokkal, hanem az Orion csillagképpel is hasonlóságot mutatnak: a
földi pontokat összekötve ugyanazt az ábrát kapjuk, ami az égbolton is
látható.
Tulipán és Szent Korona
Az Orion-csillagkép másutt is felbukkan nálunk szakrális elemként. A
tulipán-motívum például már a honfoglalók tárgyain is szerepelt,
akárcsak a Szent István korából ránk maradt koronázó paláston. Varga
Géza írástörténész szerint a tulipán az égig érő fa, az életfa, azaz a
Tejút jelképe. Ezen az égig érő fán játszódik a csodaszarvas-vadászat,
melynek során a szarvas asszonnyá változik, üldözői felesége lesz, majd
egy új, boldogabb világban új nép születik. A tulipán jelképe tehát az
eljövendő dicsőséghez, a gyarapodáshoz kötődik.
Ha a Szent Koronára pillantunk felülnézetből (ilyen perspektívából régen
csak a koronázások alkalmával láthatták, és csakis a koronázást végző
személyek), észrevehetjük, hogy bal oldalon a Napot, középen a Földet,
jobb oldalon pedig a Holdat ábrázolja. A szimbolika tartalmazza a
Teremtés geometriáját, a Tejút és az Orion-öv ábráit is.
Az Orion-csillagkép Magyarországról nézve télen figyelhető meg
legjobban, ősszel hajnalban a keleti égbolton, kora tavasszal este a
nyugati égbolton ragyognak a csillagai. Ha felhőtlen estéken
megpillantjuk, jusson eszünkbe, hogy minden más csillagképnél szorosabb
szálak fűznek minket az Égi Vadászhoz.
Forrás: Szerző: L. Zs.
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!