“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a
gondokról s a bajokról képzelegsz.
Ne vetítsd előre még nem létezőt, se
ne éleszd újra letűnt bajaidat.
Amikor gondok kínozzák sorsod,
tedd fel a
kérdést:
mi az, ami most elviselhetetlen?
A választ magad előtt is
szégyellni fogod
sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak
a jelen.
Az előbbi talán be sem következik,
az utóbbi pedig már régen
elmúlt.
A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod.
Milyen ember az,
aki még a jelent sem képes önmagában elviselni?
Ha félreteszed, ami
bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát
miatta?
Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz
lealacsonyodnod;
sóvárgó, magába süppedő arccal
csüggedned valami
mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg,
ami nem emberi;
ahogyan ökörrel, szőlővel,
kővel nem eshet meg olyasmi,
ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik.
Isten nem sújt olyannal,
ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt,
tulajdonképpen nem maga a jelenség
nyugtalanít,
hanem a róla alkotott elképzelésed.
Márpedig csak tőled
függ, hogy ezt megszüntesd.
Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik
tulajdonoddá, elválaszthatatlan
részeddé lett!
ugyan ki akadályozhatná
meg
hogy hibás felfogásodat magad orvosold?
Amikor nem teheted meg,
amit helyesnek tartasz,
nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni,
mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell,
az eredménytelenség oka
nem benned
rejlik.
A dolgokat elfogadni tudni annyi,
mint helyesen értelmezni.
Ha
ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod:
az út a te utad, a
természet mérte rád,
neked csak járnod kell rajta.”
Forrás: Internet
Találta: Szőke Sándorné Ágota
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!