Az Evangélium Színház

"Márai temploma"

drámai játékát.

2013. január 17-én,

csütörtökön 19 órakor

a Budakeszi Református Templomban

(Fő utca 159.)

mutatja be

A Márai temploma című előadás

A szokásos színházi előadásoktól kissé eltér a Márai Sándor híres Füves könyvéből idéző, dalokkal tarkított irodalmi összeállítás.

Az előadás alapjául szolgáló Márai-könyv olyan, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal igyekeztek felelni olyan emberi kérdésekre, hogy mit kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy úgy érzi: elhagyta az Isten.

Írója tanulva tanítja embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből vagy az égi jelekből.

Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságairól.

Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, Marcus Aureliusnak, Montaigne-nek és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Az Evangélium Színház

és

művészeti vezetője,

Udvaros Béla

A Protestáns Közművelődési Egyesület 1990 tavaszán tartott ülésén vetette fel Udvaros Béla, hogy Magyarországon még soha nem volt protestáns színház, mely a hívők igényét elégítené ki, és a magyar írók műveinek színrelépését szolgálhatná.

A protestáns püspökök mellé álltak, de támogatta az elképzelést Szentágothai János professzor is, az egyesület akkori elnöke és ifjabb Bartók Béla alelnök, aki a Magyar Unitárius Egyház nevében 10 ezer forint felajánlásával teremtette meg a színház gazdasági alapjait. Csatlakozott az evangélikus Szokolay Sándor, valamint a Református Egyház nevében 30 ezer forinttal Hegedűs Lóránt püspök. Az ülés végéig összejött felajánlások megteremtették a színházszervezéshez szükséges alaptőkét.

Török Tamás – a Magyar Rádió akkori munkatársa - vetette föl, hogy az alakuló színház hordozza az evangéliumi nevet. Az evangélium görög szó „örömhírt” jelent.

Az alapítók úgy vélték, hogy az irodalom, a színház sokszor már nem örömhíreket terjeszt, ezért vállalkozni kell az értékeket, emberi boldogságot, az élet szépségét sugárzó közlésre. Így lett az Evangélium Színház nevében és hitvallásában is színháztörténeti és egyháztörténeti különlegesség.

Az első bemutatón (Lessing A Bölcs Náthán c. drámai költeményének oratóriumát adták elő) a magyar színművészek legjobbjai vállalták, hogy jelenlétükkel és honorárium nélküli fellépésükkel támogatják az Evangéliumi Színház létrejöttét. A főszerepet Darvas Iván játszotta, és szerepet kapott – a teljesség igénye nélkül - Bitskey Tibor, Bánffy György, Rubold Ödön, vagy a színésznők közül Venczel Vera, Sunyovszky Szilvia, Fehér Anna.

Fennállása során a színház játszotta többek között Tamási Áron három színművét, Sík Sándor I. István királyát, Kovách Aladár Téli zsoltárát, Szabó Magda Szent Bertalan Napja című drámáját, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét.

Az, hogy sikerül eredményes, jó színházat működtetni, elsősorban a három egyház támogatásának köszönhető: a költségek minimum felét biztosítják, a többit pedig a Színházi Dolgozók Szakszervezete és néhány mecénás.

Állami támogatásokra nemigen számíthattak, bár Bitskey Tibor és Bánffy György Kossuth-díjas elismerésekor kiemelték az Evangélium Színház darabjaiban nyújtott teljesítményüket is.

A budapesti Duna Palota vált állandó otthonává a színháznak, emellett előadásaikkal járják az országot, művelődési házak, egyházi gyülekezetek, iskolák meghívásainak egyaránt eleget téve.

 A színház igazgatója és rendezője, Udvaros Béla 1951-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát és az akkor nyitó Magyar Néphadsereg Színház (a mai Vígszínház) vezetője, Várkonyi Zoltán meghívta segédrendezőnek.

1953-ban racionalizálásra hivatkozva elbocsátották, aminek valódi oka az volt, hogy összekötötte életét a Rákosi-rendszer egyik internálótáborából akkor szabadult Dévay Camilla színésznővel. Ezt követően nagy színházban egyikük sem kapott lehetőséget.

Udvaros Béla a Népművelődési Intézet ajánlatára hat budapesti gyárban létrejövő amatőr együttesek munkáját segítette, ami megélhetést biztosított számukra.

1957-ben feleségével együtt meghívást kapott a kecskeméti színház társulatába, majd 1973-ban Békéscsabára szerződtek, ahol tíz évet töltöttek. 1985-ben mindketten nyugdíjba vonultak.

A Kádár rendszerben sem a felesége, sem ő nem kaptak állami elismerést. 1995. március 15-én a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjének polgári kitüntetését adták át Udvaros Bélának, 2005-ben Magyar Örökség Díjban részesült, mindkét esetben az Evangélium Színházban végzett tevékenységéért.

Forrás: www.fatorony.hu

(A http://www.libri.hu/konyv/fuves-konyv-2.html

címen megjelent könyvajánlás alapján)

Szerk: Szathmáry Olga Ottília