Magyarországon, Budapesten
1956. október 23-i tömegtüntetéssel kezdődött a forradalom.
Orosz István Budakeszin élő grafikus művész plakátja
(milyen sokan
emlegetik még ma is ellenforradalomként…szerk. )
A műegyetemisták menete délután
fél háromkor a Budapesti Műszaki Egyetem épületétől indult el.
Nevezett napon történt eseményeket részben megírták már, a többi még
feltárásra vár és okulásra szolgál, mer sajnos az események és a
végkifejlet még most is megosztja nemzetünket és a családokat
is…
Közismert tény, hogy a szabadságharcról több évtizeden keresztül
tilos volt beszélni Magyarországon, azonban fontos megemlíteni, hogy
ugyanez volt érvényben az országtól északra és a korábban elcsatolt
területeken is.
Ezt a jelenséget történelmi amnéziának nevezik, ugyanis
több generáció nem tudhatott az ’56-os események okairól, céljairól –
egészen a rendszerváltásig. (Tudom, hiszen szűk családi körben is csak
suttogva lehetett erről beszélni, no és a később padláson megtalált
rádiónk 1991-ben még a „Szabad Európa Rádió”-ra volt hangolva és bár
recsegve,
de megszólalt…
Aztán letöröltük róla a port!... most is őrzöm a nappaliban szekrényem tetején...
(Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar nép lázadásának
kibontakozása volt a sztálinista terror és a szovjet megszállás ellen.
Az ’56-os forradalmat a mai napig a XX. századi történelem egyik
legkiemelkedőbb eseményének tartják. Mindössze 20 nap, de a magyar
történelem talán legkiemelkedőbb
20 napja zajlott 1956-ban
Magyarországon.
Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet
mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembeszállt a világ akkori
legnagyobb birodalmával.
De mi is történt pontosan
1956. október 23 és
november 11 között?
- … Albert Camus-től idézek először, hiszen úgymond „kívülálló” szemszögéből talán tárgyilagosak a gondolatok! Szerk....:Olgi
„Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra
fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a
nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem
keresztényi könnyel,
hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a
futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után.
Túl sok a halott már
a stadionban, és az ember csak saját vérével gavalléroskodhat.
A magyar
vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell
minden cseppjét.
-Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik,
alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba.
Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy
az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták maguknak.
- A
szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma
ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink
visszhangjával, elérje a nemzetkőzi közvélemény egyhangú bojkottját az
elnyomókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és
önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi
hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon
addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt
összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.
A
legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és
igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.
Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét
eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a
vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt
Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol
el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol,
-- még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk
méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve
vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket,
szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában.
Hisszük, hogy valami
bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel,
amelyek elhomályosítják a történelmet, -- bontakozik az élet és
meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet
kultúrának nevezzünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen
bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb
értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben
osztoztunk, -- miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és
száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell
érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el de egyetlen nap
alatt visszaadtak nekünk! …”
Albert Camus Nobel-díjas francia író
és filozófus. Camus, csaknem egyedüliként, 1956-ban kiállt a magyar
forradalom ügye mellett.
Szolidaritását mutatja A magyarok vére című
kiadványa is.
Így ír benne a forradalomról:
„Létezik egy igazi Európa,
mely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a
zsarnokságnak.
(Ma
már sajnos az Európai Únió Parlamentjének elnöksége és pénzuralta
bizottságai inkább a zsarnokságot szolgálják a2018-as
esztendőkben...szerk.)
A magyar szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért
halnak meg.”
- Mű címe:A MAGYAROK VÉRE 1957. októberében, PárizsForrás: 1956 Gloria Victis, 1956-86, Nemzetőr kiadása, Bécs, 1986.;
Az 1956. október 23-ával kezdődő eseménysorozat előzményei
gyakorlatilag a kommunista hatalomátvételig nyúlnak vissza,
a Rákosi
Mátyás irányításával kialakított sztálinista diktatúra elhibázott
gazdaságpolitikája – kollektivizálás, túlzott mértékű és irracionális
iparosítás –,
az abból eredő szegénység és az MDP által gyakorolt terror
ugyanis már az ötvenes évek elejére komoly feszültséget eredményezett.
A
Sztálin halálát követő
változás jegyében kinevezett miniszterelnök,
Nagy Imre reformprogramja aztán egyfelől enyhítette a fennálló
konfliktust, másfelől azonban engedményeivel ki is engedte a szellemet a
palackból.!!!
-Miért Nagy Imre vezetését akarta a tömeg?
Nagy
Imre még 1953 júliusa és 1955 márciusa közti miniszterelnöksége idején
bizonyította reformjaival, hogy a demokrácia híve, aki bár abban az
időben még a pártállam keretei közt, de akkor is a nép érdekében
dolgozva, javítani akart a lakosság helyzetén.
Sztálin 1953 márciusi
halála után Nyikita Hruscsov - az új szovjet pártfőtitkár -
változásokat akart.
Egy új típusú, engedékenyebb, központilag kevésbé
uralt gazdaságpolitika kísérleteként engedélyezte Magyarországon,
hogy a
gazdasági változásokat akaró Nagy Imre legyen a miniszterelnök.
Tehát
1953 júliusa és 1955 márciusa közt Nagy Imre vezetésével új
kormányprogram próbálta helyrehozni a gazdaságot.
-Nagy Imre 1953
nyarán leállította az erőszakos téeszesítéseket, a hadsereg és a
nehézipar erőltetett támogatása helyett a könnyűipart és a kisipart
kezdte segíteni.
-Emellett politikailag is enyhített az elnyomó
rendszeren.
- Az ÁVH -t visszaszorította, és felfüggesztette a koncepciós
pereket. Azonban a világpolitikai változások leállították Nagy Imre
reformjait.
1955 május 9 -én a NATO felvette soraiba az NSZK -t, ami
miatt a hidegháború kiéleződött, és Hruscsov viszakozott a gazdasági
nyitástól. Azonnal leállította Magyarországon a reformokat, és Rákosi
leváltotta
Nagy Imrét.
1956 október 23-án délután 18 órakor tartott
rövid beszéde, mely „elvtársak” megszólítással kezdődött – és így
füttyszó és tiltakozó kiabálás közepette indult – az 1953-as
programjáról szólt, ám ezúttal a tömeg már sokkal többet várt és akart
ennél.
Bár Nagy Imre első nyilvános szereplése 1956 október 23-án
csalódottságot keltett, az emberek érezték, van már olyan ember a
parlamentben aki idővel a forradalom élére állva sikerre viheti az
átalakulást.
- 1956. október 23-án, a Magyar Egyetemisták és
Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) által szervezett budapesti
tömegtüntetéssel – és számos vidéki megmozdulással – kezdődött az
országot hamarosan lángba borító forradalom, aminek legfőbb kiváltó oka a
sztálinista diktatúra által keltett általános társadalmi elégedetlenség
volt.
A Gerő Ernő vezette MDP ellenséges fellépése nyomán a feldühödött
tömeg az esti órákra agresszívvá vált,
rövid időn belül fegyvert is
szerzett, a Magyar Rádió épületét őrző karhatalmisták sortüze után.
Az irányváltás következtében Rákosi Mátyás pártfőtitkár 1956
nyarán ismét megbukott – igaz, Gerő Ernő került a helyére –, június
28-án pedig kitört a poznani munkásfelkelés, mely veszélyes példát
szolgáltatott a lengyelekkel egyébként is rokonszenvező magyarok
számára.
- Az elégedetlenséget ezenfelül még az is szította, hogy a
szovjet csapatok a semleges osztrák állam 1955-ös kikiáltása után is
hazánkban maradtak, pedig szerződés szerint csak az addig megszállt
Ausztria ellenőrzése miatt tartózkodtak Magyarországon.
A bel- és
külpolitikai eredők következtében 1956 ősze tehát igencsak forrónak
bizonyult.
-Október 6-án, a rehabilitált Rajk László újratemetésén
kétszázezren tüntettek részvételükkel a rendszer ellen, a hónap során
pedig az egyetemisták országos szervezkedésbe kezdtek.
-Október 16-án,
Szegeden megalakult az MDP-től független MEFESZ, mely Budapest mellett
hamarosan a vidéki nagyvárosok – Sopron, Pécs, Miskolc – hallgatóit is
egységbe fogta,
illetve október 20-án 10, majd 22-én 16 pontban
rögzítette – többek között a Vörös Hadsereg kivonására és a Rákosi-féle
rendszer lebontására vonatkozó – követeléseit.
- Október 23-án
délelőtt a tüntetés engedélyezése körül hatalmas zűrzavar alakult ki,
ugyanis a Szabad Nép pozitív hangvételű cikke ellenére Piros László
belügyminiszter nem engedélyezte a demonstrációt.
Piros aztán két óra
körül megváltoztatta döntését, ezzel egy időben pedig az ÁVH erőit is
mozgósította az esetleges zavargások megfékezésére.
Közben – a
budapestieket megelőzve – a debreceni egyetemisták már 23-án reggel
hangot adtak elégedetlenségüknek,
később pedig a karhatalom itt
alkalmazott először fegyveres erőszakot a demonstrálókkal szemben.
-A nap
folyamán egyébként Miskolcon is jelentős munkás- és diákmegmozdulások
kezdődtek…
--Más városokban és falvakban is…
Az események
centrumában, a fővárosban eközben a MEFESZ kezdeményezéséhez többek
között a DISZ, a Petőfi Kör, illetve az Írószövetség is csatlakozott,
utóbbi szervezet elnöke,
Veres Péter pedig a Bem-szobornál tartott
tüntetésen később beszédet is mondott.
-A Bem téren körülbelül ötvenezren
hallgatták végig a szónoklatokat és a Sinkovits Imre által elszavalt
Nemzeti dalt, majd öt óra körül a tömeg átkelt a Margit hídon, és a
Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelte.
A politikus, aki
egyébként nem támogatta a tüntetést, csak az MDP Központi Vezetőségének
utasítására, este 9 órakor jelent meg a 2-300 000 fősre duzzadt tömeg
előtt, és végül csalódással töltötte el a várakozókat, ugyanis nem ígért
többet 1953-ban meghirdetett programjánál.
Ez az ajánlat október 23-án
este már kevésnek bizonyult.
-Nagy Imre békítő szavai tehát nem
értek el eredményt, ugyanakkor az állampárt kétszínű viselkedése és
ellenséges fellépése időközben agresszivitásra sarkallta a
Rákosi-címertől megszabadított nemzetiszínű lobogókkal demonstráló
tömeget.
Piros László hezitálása mellett a Kossuth téri több órás
várakozás már magában is feszültséget eredményezett, ám az igazi olaj a
tűzre – a belgrádi tárgyalásokról aznap hazatérő – Gerő Ernő
pártfőtitkár este 8-kor elmondott rádióbeszéde volt, melyben esztelen
módon soviniszta és nacionalista vádakkal illette a tüntetőket, és
lényegében hadat üzent nekik.
A Kossuth Rádió adása az utolsó
illúziókat is eloszlatta afelől, hogy az MDP hajlana bármiféle
kompromisszumra, és amellett, hogy valószínűleg megsokszorozta a Dózsa
György úton álló gigantikus Sztálin-szobor ledöntésére készülő tömeget,
a
Magyar Rádió épülete előtt tüntetőket is felpaprikázta, valamint a
Szabad Nép szerkesztőségének, és számos őrsnek és katonai intézménynek
az ostromához is hozzájárult.
A rádiónál egyébként az egyetemisták már
október 22-e este óta követelték a 16 pont beolvasását, ám kérésüket még
úgy sem teljesítették, hogy több ezer demonstrálóból álló erősítés
érkezett a Bródy Sándor utcába,
akiket a karhatalom képtelen volt
szétzavarni. Miután a rádió őrei belátták tehetetlenségüket, a
demonstrálók rendelkezésére bocsátottak egy közvetítőkocsit, ez azonban a
látszat ellenére használhatatlan volt.
- A tüntetők a csalás
lelepleződése után természetesen még inkább felbőszültek.
-Közben –
az MDP Központi Vezetőségének döntése nyomán – a Magyar Rádió védelmére
a honvédség és az ÁVH is fegyveres osztagot indított, az egyenruhások
egy része azonban a térre érkezve átállt a tüntetők oldalára!!!
- A
demonstrálók időközben más helyről is sikeresen felfegyverezték magukat,
ez a körülmény pedig menthetetlen módon a vérengzés felé sodorta az
eseményeket.
A Magyar Rádió épülete előtti szűk téren összepréselődött
ideges tömeg és a tüntetőktől rettegő fegyveresek közti feszültséget
tovább fokozta a sötétségből eredő bizonytalanság, és gyakorlatilag
szinte csak idő kérdése volt, mikor dördül el
az első lövés.
Erre este
tíz óra körül került sor,
azt követően pedig a Rádió védői tüzet
nyitottak a demonstrálókra;
megkezdődött a Bródy Sándor utcai épület
ostroma, ami egészen hajnalig elhúzódott.
A Vörös Hadsereg alakulatai október 24-én hajnalban bevonultak Budapestre,
és számos stratégiai ponton összecsaptak az őket feltartóztató
felkelőcsapatokkal.
Megkezdődött a forradalom
fegyveres szakasza.
-A legfőbb budapesti felkelő központok Széna tér, a Baross tér, a Corvin
köz, a Mester utca és a Tűzoltó utca lettek!
A forradalom és
szabadságharc
országos méretűvé vált,amikor a nagyobb városokban is
tüntetések kezdődtek.
Ám a pártközpontban október 24-én Katonai
Bizottság alakult Münich Ferenc vezetésével.
Szovjet vezetők érkezésével megkezdődött az események visszaszorításának megtervezése.
Az orosz vezetők leváltották Gerőt és helyére a fiatalabb és a tömegek
számára nagyrészt még az ismeretlen,
- ekkor 44 éves - Kádár Jánost
nevezték ki.
Véres csütörtök a parlamentnél
- A harmadik nap
súlyos áldozatokat követelt, ugyanis október 25-én a budapesti tömeg
megint a parlament elé vonult,
ám a háztetőkről az államvédelmi hivatal
emberei tüzet nyitottak a védtelen (és békés) tömegre, mintegy 80-100
életet kioltva.
A parlament előtti lövöldözést és tömeggyilkosságokat
illetően
(melyek "véres csütörtök" néven vonultak be a magyar
történelembe) a mai napig nem tudják a történészek, hogy kinek a
parancsára kezdődött az egész és pontosan hány áldozatot követelt a
vérengzés...
A legvalószínűbbnek az tűnik és ezt erősíti meg Eörsi
László is.
(Forrás: Varga László, A magányos tömeg 1950–1956.),
Az
első sorozatok a Földművelődésügyi Minisztérium padlásteréből
érkezhettek a tömegre!
Mégpedig Gosztonyi Péter hadtörténész szerint:
"... a
kommunista vezetést kiszolgáló "Partizánszövetség" nevű szervezet
(volt
ávósok) gépfegyvereiből..."
Ezt követően pedig a helyszínen tartózkodó KGB
főparancsnok,
Ivan Szerov adhatott tűzparancsot
a harckocsik és lövészek
pusztító sortüzeire.
A végeredményt illetően 80 és 1000 közti becslések
is megjelentek már az áldozatok számát illetően.
A tüntetők
megvadultak és a féktelen düh hatására az ÁVH embereit kezdték keresni,
meglincselve olyanokat is, akikre csak a gyanú árnyéka vetült.
(A
forradalom 20 napja alatt 28 embert vert halálra a tömeg, nagy részük
ÁVH -s volt, és ezen a napon lincselték meg.)
Október 26-án a negyedik
nap, a Kilián laktanya is az események középpontjába került, amikor a
felkelőknek sikerült bevenniük az épületegyüttest.
Mivel a laktanya
visszafoglalására kiküldött Maléter Pál ezredes váratlanul a
szabadságharcosok oldalára állt, úgy tűnt a forradalom győzelmének
esélye és ezzel a reménykedés lángja újra magasba csaphat.
Október
utolsó napjaiban a vidéki harcok több helyen felülmúlták a pesti
eseményeket is, így Mosonmagyaróváron a karhatalom által elrendelt
sortűz 100 halottat követelt!!!
Ennek ellenére mindenhol
munkástanácsok alakultak
és Donáth Ferenc illetve Losonczy Géza a
pártvezetőket felkeresve a kormány azonnali átalakítását kezdte
követelni.
A követelést Kádárék ekkor már nem merték elutasítani,
és 1956 október 27-én
megtörtént a Rákosi időszakban elképzelhetetlen, vagyis létrejött egy koalíciós kormány!
A koalíciós forradalmi kormányban a kommunistákon kívül miniszteri
tárcát kaphatott két kisgazda politikus is, Kovács Béla és Tildy Zoltán!
1956 október 27-én, a forradalom ötödik napján tehát minden jel arra
mutatott, hogy Magyarország ki fogja tudni harcolni szabadságát.
A forradalom átmeneti győzelme:
Az 1956 október 28 és november 3 közti hét nap a forradalom győzelmi
időszaka volt.
Október 28-án Donáth és Losonczy után a Szabad Szó is
követelte, hogy a hatalom az eseményeket ellenforradalom helyett a
nemzeti demokratikus forradalom megnevezéssel illesse!
Kialakult Nagy
Imre programja is, amikor ugyancsak október 28-án délután megtartott
rádióbeszédében kifejtette legfőbb célkitűzéseit…
-A forradalom
ideiglenes győzelme hátterében azonban a Szovjetunió taktikázása állt.
Ugyanis az oroszok csupán csak időt akartak nyerni, amikor bejelentették
tárgyalókészségüket, és megkezdték erőik visszavonását.
- Taktikázásuk
állt a mögött is, hogy hozzájárultak az ÁVH lefegyverzéséhez, és ahhoz,
hogy helyükbe, a forradalmat és a magyar nép érdekeit védelmező
Nemzetőrség lépjen!
-A pillanatnyi helyzetet kihasználva Nagy Imre
és a vezetés átköltözött a Parlamentbe, és a miniszterelnök azonnal
utasítást adott az 1949 február óta igazságtalanul fogságban tartott
Mindszenthy József bíboros kiszabadítására.
-Nagy Imre október 30-án
rádióbeszédben jelentette be a többpártrendszer bevezetését. Még aznap
és másnap összesen kilenc politikai párt alakult újjá.
A frissen
újraalakult pártok közül négy, azonnal belépett a kormánykoalícióba:
a
Magyar Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, az SZDP
és a
Petőfi Párt (régi nevén parasztpárt).
- Az új koalíciós kormány november
3-án átalakult, államminiszteri kabinet jött létre, benne mind a négy
pártból két – két emberrel.
Az átalakulás elérte a fegyveres erőket
is, amikor minden fegyveres testületet, nevezetesen e hadsereget,
rendőrséget, határőrséget és a nemzetőrséget is, a stabilitás eléréséig
egységes parancsnokság alá, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság
hatáskörébe rendelték.
A honvédelmi miniszter
Maléter Pál lett.
A nemzetközi helyzet
A magyar forradalom sorsa nem csupán a magyarországi győzelem vagy
vereség kérdése volt, hanem sokkal inkább azon múlott, hogy a
hidegháború közepette a két nagyhatalmi tömb – az USA vezette NATO és a
Szovjetunió vezette Varsói Szerződés - hogyan fog viszonyulni az 1945
óta érvényben lévő hatalmi helyzet esetleges megváltozásához.
Egyszerűbben fogalmazva, a NATO hajlandó lesz e támogatni a magyarok
nyugati szférához csatlakozását, és a Szovjetunió hagyni fogja e ennek
bekövetkezését.
A „képlet” azonban bonyolultabb volt, mint akkor Nagy
Imréék gondolták. Ugyanis pont a magyar forradalom idején zajlott a két
világhatalom diplomáciai összecsapása is, Egyiptom ügyében.
Egyiptom
elnöke Gamal Nasszer ugyanis szovjet segítséggel és a keleti blokkhoz
közeledve államosította a Szuezi csatornát, mely a nyugati hatalmak
számára kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal volt.
Anglia és
Franciaország ne hagyhatta érdekeik csorbulását, így Izraelt felkérve a
csatlaozásra, közös támadást indítottak Nasszer országa ellen.
Október 29-én Izrael reggel megindította a hadműveleteit. Ahogyan
várható volt, az összecsapás a két nagyhatalmi tömb konfliktusává
változott.
A Szovjetunió komoly fenyegetést intézett az USA és
szövetségesei felé, kilátásba helyezve, hogy Egyiptom és Magyarország
ügyében akár a világháborús helyzet kialakulása is megtörténhet.
Az
USA ekkor meghátrált, és először nyíltan elítélte az egyiptomi
támadást, majd titkos megbeszélések keretében lemondott a magyarországi
forradalom támogatásáról is.
A döntés és titkos alku után az ENSZ
felhívására Izrael kivonult Egyiptomból és Hruscsov szabad kezet kapott
Magyarország lerohanásához.
A szovjet támadás és a megtorlás:
A
Szovjetunió az október utolsó napjaiban a nyugattal megkötött titkos
alkuig a magyar forradalommal szemben a megtévesztés politikáját
alkalmazta.
Kifejezte ugyanis látszólagos tárgyalókészségét, hogy időt
nyerjen, és egy forradalmi küldöttséget hívott tárgyalni a parlamentbe.
A
küldöttség november 3-án
Maléter Pál vezetésével indult el a
találkozóra, ám az orosz katonaság tárgyalás helyett a tököli
főparancsnokságra, szállította őket.
Ugyanis közben Hruscsov megkapta a
nyugati „hozzájárulást” a beavatkozásra, így november 1-én megszületett a
Forgószél hadművelet terve Magyarország katonai lerohanására.
Az
akciót Hruscsov a Varsói Szerződés főparancsnokára Konyev marsallra
bízta.
- Az események felgyorsultak, és november 1-én Jurij Andropov
nagykövet magához hívta Münnich Ferencet és Kádár Jánost, majd
váratlanul a Szovjetunióba vitette őket!
- Moszkvában a két meglepett
magyar vezetőt választás elé állították: vagy közreműködnek a forradalom
leverésében, vagy nem térhetnek haza és a Szovjetunió miután lerohanta
az országot, új személyeket keres Magyarország élére.
Végül Kádárék
elfogadták a „felkérést” azzal a feltétellel, hogy a forradalom
eltiprása után nem állítják vissza a Rákosi rendszert, és idővel
mérsékelt változások valósulhatnak meg.
- A Kádárékkel 1956 november 1-én
lefolytatott beszélgetés és a megkötött alku máig vita tárgyát képezi a
történészek körében.
A kérdés, hogy Kádár mennyire volt
kényszerhelyzetben, vagyis szívesen vállalta e a ráosztott szerepet,
vagy egyszerűen nem volt más választása, még ma is megosztja a téma
kutatóit.
(Megjegyzendő: Kádár és Hruscsov személyesen Ungváron
találkoztak, mégpedig november 3-án. A találkozóról repülő vitte Kádárt
Szolnokra.)
Szolnokon Kádárék csatlakoztak a Budapest megtámadására
induló páncélos hadsereghez, de előbb Kádár rádióbeszédet mondott,
melyben bejelentette a Forradalmi Munkás Paraszt kormány megalakulását,
és beolvasta az új és „legitim” kormány névsorát.
A bejelentést követően
Kádár és Münich Szolnokon várta meg a budapesti forradalom leverését.
- A szovjet támadás november 4-én hajnali 4-kor indult meg.
Alig több mint egy órával később, hajnali 5 óra 20 perckor Nagy Imre
rádióbeszédre kényszerült,
mely élete utolsó szabad megnyilatkozása
volt:
„Itt Nagy Imre beszél a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke.
Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen
azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar
demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak!
A kormány a helyén van!
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
- A reménytelen harc Pesten november 4
és 11 közt folyt.
- Utoljára
Csepel - Újpest esett el, vidéken pedig Dorog, Tatabánya, Pécs tartott
ki legtovább.
Ám november 11-re mindenütt vége lett a harcnak!
- November 7-én Kádárt egy szovjet harckocsi vitte Pestre, ahol letette a
hivatali esküt.
- A Nagy Imre kormányt november 12-én hivatalosan is
felmentették.
Nagy Imréék a harcok során a parlament elhagyására
kényszerültek.
Ám Hruscsov és Tito összefogtak, a csapdába ejtésük
idejére, és Tito menedéket ajánlott nekik a Jugoszláv nagykövetségen.
- Mikor azonban Nagy Imre és társai odaértek a Kádár-kormány elismerésére
kérték fel őket(ezt megtagadták)
- Végül november 4 - 22 közt a
követségen tartózkodtak, majd Kádár a tárgyalás ígéretével kicsalta
őket.
- Ekkor meglepetésként kellett tudomásul venniük, hogy az értük
küldött busz célállomása a tárgyalások helyszíne helyett egy romániai
katonai bázis volt.
- A forradalmi csoport a laktanyában 5 hónapot
tartózkodott, majd 1957. áprilisban visszavitték őket Budapestre a
tervezett per végrehajtására.
- Eközben Mindszenty József bíboros az
USA nagykövetségre menekült, ahol végül 15 éven keresztül tartózkodott,
egészen 1971-ig. Ekkor a Vatikán és a magyar kormány megállapodásával
távozhatott a Vatikánba.
Az ellenállás letörése
- A harcokban
összesen 3300 felkelő halt meg.
- A megtorlás során pedig 229 embert
végeztek ki, és további 20 ezer forradalmárt börtönöztek be.
- Jelentős
volt az internáltak száma is, hisz összesen 13 ezer „gyanúsított” kapta
ezt a sorsot!
- A harcok és megtorlás elől 170 ezer ember menekült
külföldre. Mindezekhez kell hozzászámolni, hogy a december elejére
időzített „rendcsinálás” során történő tömegbe lövésekkel -
Salgótarjánban.
Miskolcon, Egerben – további 100 halálos áldozat is
gyarapította a veszteségek listáját.
Mindent egybevéve az 1956-os
forradalom és szabadságharc erőszakos leverése
3629 magyar élet
kioltását, sokezer ember életének gyökeres megváltozását
és
önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek,ha a mi
hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon
addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt
összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.
Bár Nagy Imre első nyilvános szereplése 1956 október 23-án
csalódottságot keltett, az emberek érezték, van már olyan ember a
parlamentben aki idővel a forradalom élére állva sikerre viheti az
átalakulást.
- 1956. október 23-án, a Magyar Egyetemisták és
Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) által szervezett budapesti
tömegtüntetéssel – és számos vidéki megmozdulással – kezdődött az
országot hamarosan lángba borító forradalom, aminek legfőbb kiváltó oka a
sztálinista diktatúra által keltett általános társadalmi elégedetlenség
volt.
A Gerő Ernő vezette MDP ellenséges fellépése nyomán a feldühödött
tömeg az esti órákra agresszívvá vált,
rövid időn belül fegyvert is
szerzett, a Magyar Rádió épületét őrző karhatalmisták sortüze után.
Az irányváltás következtében Rákosi Mátyás pártfőtitkár 1956
nyarán ismét megbukott – igaz, Gerő Ernő került a helyére –, június
28-án pedig kitört a poznani munkásfelkelés, mely veszélyes példát
szolgáltatott a lengyelekkel egyébként is rokonszenvező magyarok
számára.
- Az elégedetlenséget ezenfelül még az is szította, hogy a
szovjet csapatok a semleges osztrák állam 1955-ös kikiáltása után is
hazánkban maradtak, pedig szerződés szerint csak az addig megszállt
Ausztria ellenőrzése miatt tartózkodtak Magyarországon.
A bel- és
külpolitikai eredők következtében 1956 ősze tehát igencsak forrónak
bizonyult.
-Október 6-án, a rehabilitált Rajk László újratemetésén
kétszázezren tüntettek részvételükkel a rendszer ellen, a hónap során
pedig az egyetemisták országos szervezkedésbe kezdtek. Október 16-án,
Szegeden megalakult az MDP-től független MEFESZ, mely Budapest mellett
hamarosan a vidéki nagyvárosok – Sopron, Pécs, Miskolc – hallgatóit is
egységbe fogta, illetve október 20-án 10, majd 22-én 16 pontban
rögzítette – többek között a Vörös Hadsereg kivonására és a Rákosi-féle
rendszer lebontására vonatkozó – követeléseit.
- Október 23-án
délelőtt a tüntetés engedélyezése körül hatalmas zűrzavar alakult ki,
ugyanis a Szabad Nép pozitív hangvételű cikke ellenére Piros László
belügyminiszter nem engedélyezte a demonstrációt.
Piros aztán két óra
körül megváltoztatta döntését, ezzel egy időben pedig az ÁVH erőit is
mozgósította az esetleges zavargások megfékezésére.
Közben – a
budapestieket megelőzve – a debreceni egyetemisták már 23-án reggel
hangot adtak elégedetlenségüknek, később pedig a karhatalom itt
alkalmazott először fegyveres erőszakot a demonstrálókkal szemben.
-A nap
folyamán egyébként Miskolcon is jelentős munkás- és diákmegmozdulások
kezdődtek…
--Más városokban és falvakban is…
Az események
centrumában, a fővárosban eközben a MEFESZ kezdeményezéséhez többek
között a DISZ, a Petőfi Kör, illetve az Írószövetség is csatlakozott,
utóbbi szervezet elnöke, Veres Péter pedig a Bem-szobornál tartott
tüntetésen később beszédet is mondott.
-A Bem téren körülbelül ötvenezren
hallgatták végig a szónoklatokat és a Sinkovits Imre által elszavalt
Nemzeti dalt, majd öt óra körül a tömeg átkelt a Margit hídon, és a
Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelte.
A politikus, aki
egyébként nem támogatta a tüntetést, csak az MDP Központi Vezetőségének
utasítására, este 9 órakor jelent meg a 2-300 000 fősre duzzadt tömeg
előtt, és végül csalódással töltötte el a várakozókat, ugyanis nem ígért
többet 1953-ban meghirdetett programjánál. Ez az ajánlat október 23-án
este már kevésnek bizonyult.
-Nagy Imre békítő szavai tehát nem
értek el eredményt, ugyanakkor az állampárt kétszínű viselkedése és
ellenséges fellépése időközben agresszivitásra sarkallta a
Rákosi-címertől megszabadított nemzetiszínű lobogókkal demonstráló
tömeget.
Piros László hezitálása mellett a Kossuth téri több órás
várakozás már magában is feszültséget eredményezett, ám az igazi olaj a
tűzre – a belgrádi tárgyalásokról aznap hazatérő – Gerő Ernő
pártfőtitkár este 8-kor elmondott rádióbeszéde volt, melyben esztelen
módon soviniszta és nacionalista vádakkal illette a tüntetőket, és
lényegében hadat üzent nekik.
-A Kossuth Rádió adása az utolsó
illúziókat is eloszlatta afelől, hogy az MDP hajlana bármiféle
kompromisszumra, és amellett, hogy valószínűleg megsokszorozta a Dózsa
György úton álló gigantikus Sztálin-szobor ledöntésére készülő tömeget, a
Magyar Rádió épülete előtt tüntetőket is felpaprikázta, valamint a
Szabad Nép szerkesztőségének, és számos őrsnek és katonai intézménynek
az ostromához is hozzájárult.
A rádiónál egyébként az egyetemisták már
október 22-e este óta követelték a 16 pont beolvasását, ám kérésüket még
úgy sem teljesítették, hogy több ezer demonstrálóból álló erősítés
érkezett a Bródy Sándor utcába, akiket a karhatalom képtelen volt
szétzavarni. Miután a rádió őrei belátták tehetetlenségüket, a
demonstrálók rendelkezésére bocsátottak egy közvetítőkocsit, ez azonban a
látszat ellenére használhatatlan volt. A tüntetők a csalás
lelepleződése után természetesen még inkább felbőszültek.
-Közben –
az MDP Központi Vezetőségének döntése nyomán – a Magyar Rádió védelmére
a honvédség és az ÁVH is fegyveres osztagot indított, az egyenruhások
egy része azonban a térre érkezve átállt a tüntetők oldalára. A
demonstrálók időközben más helyről is sikeresen felfegyverezték magukat,
ez a körülmény pedig menthetetlen módon a vérengzés felé sodorta az
eseményeket. A Magyar Rádió épülete előtti szűk téren összepréselődött
ideges tömeg és a tüntetőktől rettegő fegyveresek közti feszültséget
tovább fokozta a sötétségből eredő bizonytalanság, és gyakorlatilag
szinte csak idő kérdése volt, mikor dördül el az első lövés. Erre este
tíz óra körül került sor, azt követően pedig a Rádió védői tüzet
nyitottak a demonstrálókra; megkezdődött a Bródy Sándor utcai épület
ostroma, ami egészen hajnalig elhúzódott. Az MDP KV az éjszaka érkező
hírek nyomán eközben úgy döntött, segítséget kér a szovjetektől, így a
Vörös Hadsereg alakulatai október 24-én hajnalban bevonultak Budapestre,
és számos stratégiai ponton összecsaptak az őket feltartóztató
felkelőcsapatokkal. Megkezdődött a forradalom fegyveres szakasza.
-A legfőbb budapesti felkelő központok Széna tér, a Baross tér, a Corvin
köz, a Mester utca és a Tűzoltó utca lettek! A forradalom és
szabadságharc országos méretűvé vált, amikor a nagyobb városokban is
tüntetések kezdődtek. Ám a pártközpontban október 24-én Katonai
Bizottság alakult Münich Ferenc vezetésével, és szovjet vezetők is
érkezésével megkezdődött az események visszaszorításának megtervezése.
Az orosz vezetők leváltották Gerőt és helyére a fiatalabb és a tömegek
számára nagyrészt még ismeretlen, - ekkor 44 éves - Kádár Jánost
nevezték ki.
Véres csütörtök a parlamentnél
A harmadik nap
súlyos áldozatokat követelt, ugyanis október 25-én a budapesti tömeg
megint a parlament elé vonult, ám a háztetőkről az államvédelmi hivatal
emberei tüzet nyitottak a védtelen (és békés) tömegre, mintegy 80-100
életet kioltva. A parlament előtti lövöldözést és tömeggyilkosságokat
illetően (melyek "véres csütörtök" néven vonultak be a magyar
történelembe) a mai napig nem tudják a történészek, hogy kinek a
parancsára kezdődött az egész és pontosan hány áldozatot követelt a
vérengzés.
A legvalószínűbbnek az tűnik és ezt erősíti meg Eörsi
László is. (Forrás: Varga László, A magányos tömeg 1950–1956.), hogy az
első sorozatok a Földművelődésügyi Minisztérium padlásteréből
érkezhettek a tömegre, mégpedig Gosztonyi Péter hadtörténész szerint a
kommunista vezetést kiszolgáló "Partizánszövetség" nevű szervezet (volt
ávósok) gépfegyvereiből. Ezt követően pedig a helyszínen tartózkodó KGB
főparancsnok, Ivan Szerov adhatott tűzparancsot a harckocsik és lövészek
pusztító sortüzeire. A végeredményt illetően 80 és 1000 közti becslések
is megjelentek már az áldozatok számát illetően.
A tüntetők
megvadultak és a féktelen düh hatására az ÁVH embereit kezdték keresni,
meglincselve olyanokat is, akikre csak a gyanú árnyéka vetült. (A
forradalom 20 napja alatt 28 embert vert halálra a tömeg, nagy részük
ÁVH -s volt, és ezen a napon lincselték meg.) Október 26-án a negyedik
nap, a Kilián laktanya is az események középpontjába került, amikor a
felkelőknek sikerült bevenniük az épületegyüttest. Mivel a laktanya
visszafoglalására kiküldött Maléter Pál ezredes váratlanul a
szabadságharcosok oldalára állt, úgy tűnt a forradalom győzelmének
esélye és ezzel a reménykedés lángja újra magasba csaphat.
Október
utolsó napjaiban a vidéki harcok több helyen felülmúlták a pesti
eseményeket is, így Mosonmagyaróváron a karhatalom által elrendelt
sortűz 100 halottat követelt!!!
Ennek ellenére mindenhol
munkástanácsok alakultak, és Donáth Ferenc illetve Losonczy Géza a
pártvezetőket felkeresve a kormány azonnali átalakítását kezdte
követelni.
A követelést Kádárék ekkor már nem merték elutasítani, és 1956 október 27-én
megtörtént a Rákosi időszakban elképzelhetetlen, vagyis létrejött egy koalíciós kormány!
A koalíciós forradalmi kormányban a kommunistákon kívül miniszteri
tárcát kaphatott két kisgazda politikus is, Kovács Béla és Tildy Zoltán!
1956 október 27-én, a forradalom ötödik napján tehát minden jel arra
mutatott, hogy Magyarország ki fogja tudni harcolni szabadságát.
A forradalom átmeneti győzelme:
Az 1956 október 28 és november 3 közti hét nap a forradalom győzelmi
időszaka volt. Október 28-án Donáth és Losonczy után a Szabad Szó is
követelte, hogy a hatalom az eseményeket ellenforradalom helyett a
nemzeti demokratikus forradalom megnevezéssel illesse! Kialakult Nagy
Imre programja is, amikor ugyancsak október 28-án délután megtartott
rádióbeszédében kifejtette legfőbb célkitűzéseit…
-A forradalom
ideiglenes győzelme hátterében azonban a Szovjetunió taktikázása állt.
Ugyanis az oroszok csupán csak időt akartak nyerni, amikor bejelentették
tárgyalókészségüket, és megkezdték erőik visszavonását. Taktikázásuk
állt a mögött is, hogy hozzájárultak az ÁVH lefegyverzéséhez, és ahhoz,
hogy helyükbe, a forradalmat és a magyar nép érdekeit védelmező
Nemzetőrség lépjen!
-A pillanatnyi helyzetet kihasználva Nagy Imre
és a vezetés átköltözött a Parlamentbe, és a miniszterelnök azonnal
utasítást adott az 1949 február óta igazságtalanul fogságban tartott
Mindszenthy József bíboros kiszabadítására.
-Nagy Imre október 30-án
rádióbeszédben jelentette be a többpártrendszer bevezetését. Még aznap
és másnap összesen kilenc politikai párt alakult újjá. A frissen
újraalakult pártok közül négy, azonnal belépett a kormánykoalícióba: a
Magyar Szocialista Munkáspárt, a Független Kisgazdapárt, az SZDP és a
Petőfi Párt (régi nevén parasztpárt) Az új koalíciós kormány november
3-án átalakult, államminiszteri kabinet jött létre, benne mind a négy
pártból két – két emberrel. Az átalakulás elérte a fegyveres erőket
is, amikor minden fegyveres testületet, nevezetesen e hadsereget,
rendőrséget, határőrséget és a nemzetőrséget is, a stabilitás eléréséig
egységes parancsnokság alá, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság
hatáskörébe rendelték. A honvédelmi miniszter Maléter Pál lett.
-A nemzetközi helyzet
A magyar forradalom sorsa nem csupán a magyarországi győzelem vagy
vereség kérdése volt, hanem sokkal inkább azon múlott, hogy a
hidegháború közepette a két nagyhatalmi tömb – az USA vezette NATO és a
Szovjetunió vezette Varsói Szerződés - hogyan fog viszonyulni az 1945
óta érvényben lévő hatalmi helyzet esetleges megváltozásához.
Egyszerűbben fogalmazva, a NATO hajlandó lesz e támogatni a magyarok
nyugati szférához csatlakozását, és a Szovjetunió hagyni fogja e ennek
bekövetkezését. A „képlet” azonban bonyolultabb volt, mint akkor Nagy
Imréék gondolták. Ugyanis pont a magyar forradalom idején zajlott a két
világhatalom diplomáciai összecsapása is, Egyiptom ügyében.
Egyiptom
elnöke Gamal Nasszer ugyanis szovjet segítséggel és a keleti blokkhoz
közeledve államosította a Szuezi csatornát, mely a nyugati hatalmak
számára kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal volt. Anglia és
Franciaország ne hagyhatta érdekeik csorbulását, így Izraelt felkérve a
csatlaozásra, közös támadást indítottak Nasszer országa ellen.
Október 29-én Izrael reggel megindította a hadműveleteit. Ahogyan
várható volt, az összecsapás a két nagyhatalmi tömb konfliktusává
változott. A Szovjetunió komoly fenyegetést intézett az USA és
szövetségesei felé, kilátásba helyezve, hogy Egyiptom és Magyarország
ügyében akár a világháborús helyzet kialakulása is megtörténhet.
Az
USA ekkor meghátrált, és először nyíltan elítélte az egyiptomi
támadást, majd titkos megbeszélések keretében lemondott a magyarországi
forradalom támogatásáról is.
A döntés és titkos alku után az ENSZ
felhívására Izrael kivonult Egyiptomból és Hruscsov szabad kezet kapott
Magyarország lerohanásához.
A szovjet támadás és a megtorlás:
A
Szovjetunió az október utolsó napjaiban a nyugattal megkötött titkos
alkuig a magyar forradalommal szemben a megtévesztés politikáját
alkalmazta. Kifejezte ugyanis látszólagos tárgyalókészségét, hogy időt
nyerjen, és egy forradalmi küldöttséget hívott tárgyalni a parlamentbe. A
küldöttség november 3-án Maléter Pál vezetésével indult el a
találkozóra, ám az orosz katonaság tárgyalás helyett a tököli
főparancsnokságra, szállította őket.
Ugyanis közben Hruscsov megkapta a
nyugati „hozzájárulást” a beavatkozásra, így november 1-én megszületett a
Forgószél hadművelet terve Magyarország katonai lerohanására.
Az
akciót Hruscsov a Varsói Szerződés főparancsnokára Konyev marsallra
bízta.
- Az események felgyorsultak, és november 1-én Jurij Andropov
nagykövet magához hívta Münnich Ferencet és Kádár Jánost, majd
váratlanul a Szovjetunióba vitette őket!
- Moszkvában a két meglepett
magyar vezetőt választás elé állították: vagy közreműködnek a forradalom
leverésében, vagy nem térhetnek haza és a Szovjetunió miután lerohanta
az országot, új személyeket keres Magyarország élére.
Végül Kádárék
elfogadták a „felkérést” azzal a feltétellel, hogy a forradalom
eltiprása után nem állítják vissza a Rákosi rendszert, és idővel
mérsékelt változások valósulhatnak meg.
- A Kádárékkel 1956 november 1-én
lefolytatott beszélgetés és a megkötött alku máig vita tárgyát képezi a
történészek körében.
A kérdés, hogy Kádár mennyire volt
kényszerhelyzetben, vagyis szívesen vállalta e a ráosztott szerepet,
vagy egyszerűen nem volt más választása, még ma is megosztja a téma
kutatóit. (Megjegyzendő: Kádár és Hruscsov személyesen Ungváron
találkoztak, mégpedig november 3-án.
A találkozóról repülő vitte Kádárt
Szolnokra.)
Szolnokon Kádárék csatlakoztak a Budapest megtámadására
induló páncélos hadsereghez, de előbb Kádár rádióbeszédet mondott,
melyben bejelentette a Forradalmi Munkás Paraszt kormány megalakulását,
és beolvasta az új és „legitim” kormány névsorát.
A bejelentést követően
Kádár és Münich Szolnokon várta meg a budapesti forradalom leverését.
- A szovjet támadás november 4-én hajnali 4-kor indult meg.
Alig több mint egy órával később, hajnali 5 óra 20 perckor Nagy Imre
rádióbeszédre kényszerült,
mely élete utolsó szabad megnyilatkozása
volt:
„Itt Nagy Imre beszél a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke.
Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen
azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar
demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak!
A kormány a helyén van!
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
- A reménytelen harc Pesten november 4 és 11 közt folyt. Utoljára
Csepel - Újpest esett el, vidéken pedig Dorog, Tatabánya, Pécs tartott
ki legtovább. Ám november 11-re mindenütt vége lett a harcnak!
- November 7-én Kádárt egy szovjet harckocsi vitte Pestre, ahol letette a
hivatali esküt.
- A Nagy Imre kormányt november 12-én hivatalosan is
felmentették.
Nagy Imréék a harcok során a parlament elhagyására
kényszerültek, ám Hruscsov és Tito összefogtak, a csapdába ejtésük
idejére, és Tito menedéket ajánlott nekik a Jugoszláv nagykövetségen.
- Mikor azonban Nagy Imre és társai odaértek a Kádár-kormány elismerésére
kérték fel őket
(ezt megtagadták)
- Végül november 4 - 22 közt a
követségen tartózkodtak, majd Kádár a tárgyalás ígéretével kicsalta
őket.
- Ekkor meglepetésként kellett tudomásul venniük, hogy az értük
küldött busz célállomása a tárgyalások helyszíne helyett egy romániai
katonai bázis volt.
- A forradalmi csoport a laktanyában 5 hónapot
tartózkodott, majd 1957. áprilisban visszavitték őket Budapestre a
tervezett per végrehajtására.
- Eközben Mindszenty József bíboros az
USA nagykövetségre menekült, ahol végül 15 éven keresztül tartózkodott,
egészen 1971-ig. Ekkor a Vatikán és a magyar kormány megállapodásával
távozhatott a Vatikánba.
Az ellenállás letörése
A harcokban
összesen 3300 felkelő halt meg, a megtorlás során pedig 229 embert
végeztek ki, és további 20 ezer forradalmárt börtönöztek be. Jelentős
volt az internáltak száma is, hisz összesen 13 ezer „gyanúsított” kapta
ezt a sorsot! A harcok és megtorlás elől 170 ezer ember menekült
külföldre. Mindezekhez kell hozzászámolni, hogy a december elejére
időzített „rendcsinálás” során történő tömegbe lövésekkel -
Salgótarjánban, Miskolcon, Egerben – további 100 halálos áldozat is
gyarapította a veszteségek listáját. Mindent egybevéve az 1956-os
forradalom és szabadságharc erőszakos leverése 3629 magyar élet
kioltását, sokezer ember életének gyökeres megváltozását, és egy egész
nemzet önálló akaratának elfojtását hozta.
Források:
Mű címe:A MAGYAROK VÉRE 1957. októberében, PárizsForrás: 1956 Gloria Victis, 1956-86, Nemzetőr kiadása, Bécs, 1986.;
http://www.magtudin.org/Albert%20Camus.htm;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Camus
http://tortenelemcikkek.hu/node/159
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_1956._október_23-
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1956_oktober_23.
https://felvidek.ma/2016/10/az-1956-os-szabadsagharc-felvideki-szemmel/
http://tortenelemcikkek.hu/
Felhasznált irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004;
Tóbiás Áron: In memoriam Nagy Imre; Kopácsi Sándor: Az 1956-os forradalom és a Nagy Imre per. Budapest, 1985
Kommentáld!