Petőfi Sándor:
Magyarok istene
Félre kislelkűek,akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek,hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene,hazánkat
Átőlelve tartja atyai keze:
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vad hühhel: ő védelmeze.
Az idők ,a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket,mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar,de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Így keresztüléltünk hosszú ezer évet:
Ezer évig azért tartott volna meg
Hogy most,amidőn már elértük a révet,
Az utolsó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt,ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten,
de még ember sem űzhet
Ily gúnyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő:
De erénye is volt,és jutalmat érte
Még nem nyert...jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz ,hazám, mert élned kell...dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Pest,1848.április
Forrás: Internet
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Petőfi Sándor esetleg - Gróf Széchenyi István fia?
Kamlik vagy jurta - MAGYAROK ISTENE