Ma virágvasárnap van. 
Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon.

Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék.

Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet.

Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be

(több országban Pálma-vasárnapnak,

vagy Ágvasárnapnak is nevezik).

A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete; a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. Ilyenek például a kiszejárás, és a villőzés is.

Az ünnepek Jézus életének epizódjait dolgozzák fel mindmáig, s ezekre már az őskeresztények is közösségben emlékeztek. A különösen fontos eseményekből éves menetrend, vallási naptár alakult ki a keresztények számára, amelyben Jézus kereszthalálának időpontja a húsvét ünnepkörét határozta meg. Virágvasárnap húsvét vasárnapját előzi meg egy héttel - fejtegette Tarjányi Béla.

Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, amivel a kereszténység azt ünnepli, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe, amikor egyébként is zarándokok töltötték meg a várost. A zsidó vallás ugyanis ekkor emlékezett meg peszah ünnepével az Egyiptomból való szabadulásról, amelynek során bárányáldozatot mutattak be.

A professzor elmondása szerint Jézus valószínűleg néhány nappal peszah ünnepe előtt jöhetett Izrael kultikus központjába, ám a pontos időpontot nem tudjuk, így virágvasárnap is megegyezés alapján lett Jézus Jeruzsálembe vonulásának napja. A Biblia három evangéliumában is szerepel, hogy Jézusnak ekkorra már országos híre volt, ezért a zarándokok odavonultak Jézus megjelenésekor, mert azt hitték, megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól.

Annak szimbolikus jelentése van, hogy szamáron vonult be Jézus, ugyanis ez a nyájat összetartó pásztorok állata volt, szemben a lóval, amely a katonaság és az erőszak jelképe volt. Ezt korábban már az Ószövetségben is megjövendölte Zakariás próféta, ennek beteljesedését látták a korabeli emberek virágvasárnapkor.

A tömeg Dávid fiaként üdvözölte Krisztust, és ebben is a prófécia megvalósulását látták, mert a Messiást ebből a családból várták a zsidók. Jézus mind nevelőapja révén, mind anyai ágon eleget tett ennek a kritériumnak. Lukács evangélista szerint Szűz Mária személye eredeztethető Dávid király családjából, míg Máté Ábrahámig vezeti vissza Jézus őseit, ahonnan Dávidon keresztül Józsefhez, Jézus nevelőapjához vezet az út. Ezek a családfakutatások azonban már kifejezetten a keresztény kutatások eredményei, a zsidó nemzetségtáblák nem maradtak fenn, amelyek ezeket a tényeket igazolnák.

Különösen annak fényében volt jelentős Jézus megjelenése a hagyományok szerinti virágvasárnapon, hogy a zsidóság az addig eltelt utolsó mintegy nyolc évszázadban folyamatosan nemzeti tragédiákat és megalázottságot élt át, többek között a babiloni, perzsa, görög és római hódítók miatt. Ez alól kivételt csak a makkabeusi korszak jelentett, amikor a Kr. e. 167-ben kitört felkelés és gerillaharcok során rövid időre kiűzték a makkabeusok által vezetett seregek a görög utódállam megszállóit még a jeruzsálemi templomból is.

Jézus korában a nemzet felemelkedésének vágya erősítette a Messiás várását,

amely a virágvasárnapi eseményben érte el csúcspontját.

Ennek megfelelően jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget vártak a Megváltótól.

A zsidóságon belül egy jelentős rétegre, az írástudókra és az ő vezetésük szellemében élő farizeusokra azonban a lelki értelmű messiásvárás is jellemző volt.

Ők a mózesi törvény, a tiszta erkölcs, az Istennek tetsző élet szószólói voltak.

Ez az írástudó közösség Izraeltől mint

Isten választott népétől a mózesi törvények betartását várta el,

Jézus viszont liberálisabb volt a törvények betartatása tekintetében.

Jellemző eset a szombat napi gyógyítása, ami miatt a zsidó törvénytudókkal a Biblia szerint összeütközésbe is került. Egy másik esetben Jézust Simon farizeus házába hívták vendégségbe, ahol a korabeliek nagy megrökönyödésére szóba állt egy bűnös asszonnyal.

Jézus ilyen cselekedetei meggyőzték arról a zsidóság egyik vezető rétegének számító írástudókat, hogy Jézus nem lehet a Megváltó,

akit több évszázad óta vártak.

Jézus virágvasárnapi bevonulásakor a köznéptől elkülönülő farizeusok és írástudók kiváró álláspontra helyezkedtek, míg a tömeg túlnyomó része lelkesedett az általa Isten fiának tartott személyért.

Az elvárásoknak azonban Krisztus virágvasárnapkor nem tett eleget, nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a római császársággal szemben.

Az ünneplést azonban elfogadta, ami a lelki vezetésre vonatkozott.

A Bibliában nem szerepel a tömeg felvonulásának részletes története, mindössze a lelkes együttlét, a közösség egybetartozásának élménye jelenik meg.

A Jeruzsálembe zarándokolt emberek ekkor minden valószínűség szerint arra számítottak, hogy peszah ünnepén lép majd színre Krisztus mint Megváltó.

A később virágvasárnapnak nevezett ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány nap múlva viszont titokban megteszik ezt a lépést, Jézus elfogását és elítéltetését, amiből a kereszténység húsvéti ünnepköre eredeztethető.