Tóth Erzsébet Zsóka  

Kineziológus

  Ahelyes döntés vajon mi lehet?

Annak valamiért úgy kellett legyen.

A jó döntést nem kell magyarázni,

a rosszból pedig tapasztalni fogunk.

A lényeg a DÖNTÉS.

Hogy a patt helyzetből kilépjünk.

Kérdés viszont az, hogy hol a határ az ismerős szenvedés és az ismeretlen szabadság között?

A kapaszkodás a megszokott érzelem világba, az elme által hozott döntések sokszor hibásak.

Hisz egy régi receptet használunk,

ami az akkori betegségre volt jó, de most másra lenne szükség.

A recepten csak ezt látod: kenőcs – kenőcs, mondhatnánk, mi a gond?

De nem mindegy, hogy a kötőhártya-gyulladásunkra, vagy épp az aranyerünkre tudjuk használni.
Amikor döntést hozunk mérlegelni is kell. Egyértelműen figyelembe kell venni a körülményeket.

De a végeredményen mindenképpen le tudjuk szűrni, hogy jól döntünk e.

Az elme nem szereti az újat.

Az elme fél az ismeretlentől.

És az ijesztgetésével gátol meg bennünket a helyes döntés meghozásától.

Ha valaki hajlamos túlagyalni a dolgokat, akkor már előre borítékolható a sikertelenség.

Mert minél tovább tekeri az agy a kérdést, annál inkább meggyőz bennünket arról, hogy nehogy új útra merjünk lépni.

És szegény szív, csendben, a háttérben könyörög, hogy figyeljenek már rá is egy kicsit.

Megszületik egy döntés.

A döntést követően az első élmény a megkönnyebbülés.

Mert a döntésképtelen, és még hezitáló állapot meríti legjobban a lelkünket.

Tehát vége! Hoztunk egy döntést,

hogy jól érezzük magunkat.
Aztán figyeljünk.
Ha elindul az életünk, felszabadultnak és boldognak érezzük magunkat folyamatosan, akkor jól döntöttünk. Ilyenkor minden elkezd a helyére kerülni, és csak úszunk a mindennapokkal. Úgy érezzük, hogy minden szinte magától sikerül. Új lehetőségek nyílnak, és a volt problémát el is felejtjük, hisz letettük, végrehajtottuk, amit kellett. Felismertük lelkünk útját.
Ha viszont a döntés nem egyezik az életünkkel, akkor a kezdeti megkönnyebbülést ismét felváltja a feszültség. Bár biztatjuk magunkat, hogy jól döntöttünk, de minden önmagunkat erősítő győzködés ellenére a problémán van a figyelmünk. Ingerültek, fáradtabbak, életuntak leszünk. A környezetünk is ezt sugározza. „Véletlen” események során minden elromlik körülöttünk, bosszant a főnök, sok a munka, leterheltek leszünk. Ha jól lennénk, ezeken simán átlépnénk. De mivel nem vagyunk a helyünkön, a lélek jelez, hogy ez bizony még nincs megoldva. Vágyja a megoldást, vágyja a jó döntés meghozását, vágyja a beteljesülést.
Úgyhogy kliensemnek csak azt tudtam tanácsolni, hogy ne féljen meghozni a szíves által diktált döntést. A rossz, mint egy sárkány éjjel fog visszakúszni a fejünkbe, hogy elfoglalja azt a helyet, ami szerinte őt illeti. Mindaddig fog a farkával csiklandozni bennünket, amíg rá nem jövünk, hogy meg kell próbálni a másik utat. Mert lehet, hogy ott kisüt a nap.

A sárkányok pedig csak a sötétet szeretik.
Aki nem mer döntést hozni, az nem mer felelősséget vállalni. A döntésképtelenség mögött a felelősségvállalás bátortalansága rejlik.,,