Luca,
akit napjainkban szentként tisztelünk előkelő szicíliai családból
származott, Siracusában született, a 4. században. Sokáig a fiatal
lányok akkori szokásos mindenapjait élte, amikor édesanyja
megbetegedett. Hogy segítse felgyógyulását, a legenda szerint elment,
hogy imádkozzon Szent Ágota sírjánál, felgyógyulásáért. A sírnál álmot
látva úgy döntött, Jézus menyasszonya lesz, s imáinak köszönhetően
édesanyja hamarosan felgyógyult. Családja támogatásának köszönhetően
segíteni tudott a szegényeknek, rászorulóknak és az üldözött
keresztényeknek. Volt vőlegénye ezt nem hagyta annyiban, és
feljelentette az elöljáróságon. Kínozták a fiatal lányt, elvitték egy
bordélyházba, hogy meggyalázzák, ökrös szekérrel hajtottak át rajta,
máglyatűzre vetették, forró olajjal locsolták, hitét mégsem tudták
megtörni. A századok során kinevezték a szembetegek és vakok
védőszentjének, bár a dél-németeknél boszorkánynak tartották, és szegény
fiatal lányokat ijesztgettek vele, gonosz Lucaként emlegetve. Később, a
16. században, hogy neve napján kaptak ajándékot a kis lányok a
felnőttektől, míg a kisfiúk Szent Miklós napján.
|
Az
évszázadok során rengeteg szokást fűztek nevéhez: némelyik
megmosolyogtató, némelyik megható, de nagyon is elgondolkodtató, hogy
milyen hiszékenyek az emberek és mennyire akarnak hinni valamiben.
Fürstenfeldbruckban égő gyertyával díszített Luca-házakat úsztatnak az
Amper folyó vízén, mert állítólag egy 18. századi árvíz idején a hozzá
való fohász mentette meg életüket. Kis tálkába búzát ültetnek, hogy
segítsek megjósolni milyen, lesz a jövő évi termés. Lucapogácsát sütnek,
amelynek egyikében pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés
lesz.
Luca neve latin eredetű, a lux = fény, világosság szóból ered, és utal a
téli napfordulóra. A Gergely-féle naptárreformig december 12-e volt az
év legsötétebb napja, így e nap után kezdődött a növekvő fény időszaka.
Van olyan nép ahol kísértetszerű, fiktív lényként él a néphitben,
Olaszországban, Svédországban és Németországban azonban szentként
tisztelnek. A svédeknél a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az
emberek a fényre, így náluk sokkal nagyobb „sztár” , náluk Luca-napja a
„fény ünnepe”.
Magyarországon ez az egyik legjelentősebb az úgynevezett asszonyi
ünnepek közül, bár inkább tekintenünk Lucára, mint boszorkány, kevésbé
mint szent. A régi időkben ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak
tilos volt dolgozni, aki ezt megszegte annak büntetés járt. Szeretné
megtudni ki lesz az élete értelme? Hány évet kell még várnia, hogy
férjhez menjen? A megoldás egyszerű: főzni kell sós gombócokat a
jelöltek nevével, és amelyik gombóc először feljön, az abban található
név lesz a férj neve, vagy keresni kell egy még működő disznóólat és
belerúgni egy jó nagyot az oldalába. Amennyit röfög a malac annyi év
múlva megy férjhez. Készítsen „luca cédulákat”. Tizenkét nevet írjon a
cédulákra, vessen egyet mindennap tűzbe, és amelyik karácsonyra
megmaradt, az mutatja a jövendőbeli nevét.
Szeged lányai december 13-án halat esznek, vizet nem isznak rá, hanem a
kútba néznek, ahol a víztükörben az eljövendő szerelmes képét láthatták.
„Olyan lassan készül el, mint a Luca széke." – tartja a mondás. Érdemes
néha a mondásokat nem csak hallani, hanem elgondolkodni az értelmükön.
Ma már nem él a szokás, mégis ez a legismertebb. December 12-én kezdték
faragni a háromlábú Luca székét, a munkát pedig úgy osztották be, hogy
karácsonyra elkészüljön, de mindennap csak egy műveletet lehetett
elvégezni. Kilencféle fából állították össze: akác-, boróka-, cser-,
jávor-, jegenyefenyő-, kökény-, körte-, rózsa- és somfából. Aki az
éjféli szent misén feláll a háromlábú székre, az felismeri a falu
valamennyi boszorkányát, mert azok ilyenkor sz*rvat viselnek, de azután a
széket el kellett égetni. Azonban aki ezt megcsinálta jól tette, ha
elmenekült a helyszínről mákot szórva maga után, mert amíg a
boszorkányok a mákot szedegetik, addig sem bántják a tettest.
A népi hagyomány szerint december 13-án reggel az első látogató neméből
meg lehet jósolni a várható állatszaporulatot. Ha korán reggel az első
látogató férfi, akkor bika fog születni, ha nő látogató jön, akkor üsző.
Se szeri, se száma a praktikáknak, mágikus szokásoknak. Ilyenkor még a
lopkodás is megengedett. Szokás ellopkodni a ház kapuját a gazda nagy
bosszúságára. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett, vagy
elhajítva valahol a faluban. Mókás dolog az ilyenkor tökből kivájt
lámpás, aminek szeme és szája is van. A belsejébe egy mécsest raknak és
kirakják az ablakba, hogy másokat megijesszenek vele. A gazdasszonyoknak
ilyenkor lopnia kellett a szomszédasszonytól egy marék szalmát és egy
tojást, amit a fészekbe kell tenni, több esélyt adva a jó tojáshozamnak.
|
Kommentáld!