Kossuth Lajos

                                                  
(1802-1894)

A történetírás szerint Kossuth Lajos

Monokon született

1802. szeptember 19-én.

Édesapja udvardi Kossuth László,

aki nagybátyja, Kossuth András

Zemplén vármegye szolgabírájának hívására költözött Zemplénbe

és vállalt munkát Monokon

az Andrássyak birtokán.

Kossuth László Olaszliszkán ismerkedett meg Wéber Karolinával és 1796-ban házasságot kötött vele a tokaji evangélikus templomban. Házasságukból 9 gyermek született.

Bár a kutatás már kiderítette, hogy nem a tállyai evangélikus templomban hanem Monokon, a szülőháznál keresztelték meg Kossuth Lajost, a tállyai nép mégis ragaszkodik a hagyományához.

A Kossuth család 18o3-ban Olaszliszkára költözött. Kossuth Lajos itt töltötte gyermekkorát, itt élt l808. februárjáig.

Kossuth László 1808 elején vásárolta meg Sátoraljaújhelyen az akkor Barátszeren - ma Móricz Zsigmond u. l7.sz. alatt - levő lakóházat. Ez lett a diák Kossuth otthona. Innen indult tanulópályája A két osztályos elemi iskola után a hat osztályú piarista gimnáziumba, végig jeles osztályzattal.

Jogi tanulmányait Eperjesen kezdte és Sárospatakon fejezte be az 1819/20 tanévben. 1823-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1824-tõl nyolc éven keresztül ügyvédi gyakorlatot folytatott. Időközben Zemplén vármegye táblabírájává választották, de megbízást vállalt mint törvényszéki ülnök.

Kossuth Lajos Kazinczy Ferenccel és Balásházy Jánossal alapító tagja volt a Zempléni Kaszinó Társaságnak.

1832-ben pártfogója, Vécsey Pál földbirtokos képviseletében ment Pozsonyba, az országgyűlésre, ahol elindította az Országgyűlési Tudósításokat.

Az 1836. év tavaszán Pestre költözött. 1837 május 5-dikére virradó éjjel Budán, a Zugligetben levő villában elfogták. felségsértési pert indítottak ellene és bebörtönözték.

Börtönbüntetését a mai Táncsics utcai volt katonai épületben töltötte.

184o-ben szabadult, s nyomban Dabasra sietett özvegy édesanyjához. Édesapja u.i. 1839. június 13-án itt halt meg és Dabason temették el.

1841. január 9-én feleségül vette Meszlényi Teréziát, akitől később 5 fia és 1 leánya született.

Ebben az esztendőben kérte fel Landerer Lajos, az induló Pesti Hírlap kiadója, az újság főszerkesztői posztjára.

1841. március 7-dikén, Tinnyén birtokot vásárolt, s itt gazdálkodott 4 éven át.

1847 október 18-án

Pest vármegye

választotta meg követéül.

1848 március 3-diki felirati beszéde országos vihart kavart. "Remélem, hogy az országgyűlés a mindennapi parányi politikájából, mely a mostani nagy dolgokkal összehangzásban nincs, a kornak s azon igényeknek érzetére emelkedni fog mellyel az országgyűlés iránt a nemzet viseltetik!"

1848 március 13-án a bécsi forradalom ünnepeltje! Az 1848. április 11-edikei törvények alapján megalakult Batthyány-kormány pénzügyminisztere. Július elején a pesti Duna-parton, a régi Vigadó nagytermében összeült ez új országgyűlés.

Kossuth indítványára július 11-edikén megszavazta a hon védelmére 42 millió Ft-ot, mintegy kettőszázezer katona kiállítására. Ekkor mondotta Kossuth e híres szavakat: "Én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni !"

Időközben a királyi udvar utasította Jellasics horvát bánt, hogy vonuljon Pestre a rend fenntartása végett.Midőn a bán a Dráván átkelt, a magyar sereg vezére István főherceg, egyben nádor-, az udvar utasítására elhagyta seregét és Bécsbe szökött.

A sereg vezérletét Móga altbgy.-ra bízta, aki seregével megindult Jellasics ellen. 1948 szeptember 29.-én Pákozdnál ütközött meg a két sereg. Jellasics rövid harc után visszavonult Bécs irányába. A pákozdi csata volt a szabadságharc nyitánya.

E megemlékezés keretét meghaladja a szabadságharc hadászati elemzése, harcainak méltatása. Itt röviden érintjük politikai vonatkozásait, amelyek Kossuth Lajos személyéhez kötődnek.

Szeptember végén Kossuth elindult az Alföldre, s a Tiszántúlra, hogy fegyverbe szólítsa az ország népét. Cegléd és Nagykőrös vidéke Kecskemét és Csongrád tája, Szeged és a Tiszántúl tízezrével ontotta a népfelkelőket az országos gyülekezőhely, Csepel-sziget felé, ahol Görgey Artúr őrnagy szervezte a magyar sereget.

A Batthyány kormány szeptember végén lemondott, októberben megalakult a Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos elnöklete alatt.
A szabadságharc történetét zavaróan befolyásolta a fővezér személyének gyakori változása. Görgey Artúr, mint őrnagy elnyerte Kossuth bizalmát, rövidesen tábornokká léptette elő és a sereg fővezérévé tette.

A Dunántúl elvesztése, Pest kiürítése és Görgey 1849 januárjában közzétett "Váci kiáltványa" azonban megrendítette Kossuth bizalmát, aki rövidesen a lengyel Dembinszkyit bízta meg a fővezérséggel.

Dembinszkyit szerencsétlen kápolnai csatavesztése után a tiszafüredi tábor tisztjei Görgey rentabilitását követelték. Kossuth a táborba sietett és ismét Görgeyt állította fővezérként a sereg élére. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikere megerősítette Görgey pozícióját. A tisztjei egy lélekkel álltak melléje.

Kossuth 1849. április 14-én - az olmützi alkotmányra hivatkozva - a debreceni Nagytemplomban kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását. Egyben Kossuthot az országgyűlés kormányzóvá választotta s megalakult a Szemere kormány. Mindez a sereg tisztjeinek meglepődését, valamint a nagyhatalmak Anglia és Franciaország teljes elidegenülését eredményezték, az orosz csapatok pedig februártól jöttek, majd özönlöttek Magyarországba.

Buda várát 1849. május 21-én a magyar honvédek visszafoglalták. Görgey nem üldözte az elvonuló osztrák hadat, kerülve a kelepcébe esést. Igy újabb feszültség keletkezett.

Júniusban az osztrákok bevonultak Budára, a budai vár elesett és tovább vonultak Pestre. Kossuth ekkor Bem tábornokot nevezte ki fővezérre. Görgeyt azonban most már nem lehetett mellőzni. Õ a Feldunai-sereg parancsnoka lett.

A temesvári csatát 1849. augusztus 9-én Bem tbk. elvesztette, a szabadságharc folytatása reménytelenné, értelmetlenné vált a fennálló erőviszonyok folytán. Kossuth a hír vétele után, augusztus 11-én Görgeyt teljhatalommal ruházta fel, maga pedig 48 óra fenntartással kormányzói tisztségéről lemondott.

Lugos, Karán sebes, Orsova útvonalon az országot elhagyta és török földre lépett.

Később Kossuthot amerikai körutazása során 1851-ben soha nem tapasztalt és nem várt lelkesedéssel fogadták, az emigráció szétesését azonban népszerűsége sem tudta megakadályozni.

Majd "Cassandra levelében" tiltakozott a kiegyezés ellen. 1890-ben ismét nagy belpolitikai vihart kavart, mivel nem ismerte el a Habsburgok magyar birtoklását s nem hosszabbíttatta meg magyar állampolgárságának érvényességét.

Kossuth 1893 decemberében gyengélkedett, de 1894. január közepén már tudott dolgozni. Márciusban ismét ágynak dőlt. Orvosai úgy látták, hogy csak átmenetileg tudnak könnyíteni állapotán. Március 14-én súlyos tüdőgyulladás támadta meg. Az orvosok naponta kétszer adtak hivatalos jelentést állapotáról. Március huszadika hajnaltól már óránként készült tájékoztatás. Kilenc óra ötven perckor a beteg állapota reménytelenné vált. Összegyűlt családtagjai úgy ítélték meg, hogy a tragédia elkerülhetetlen, bár a remény lelkükben még jelen volt.
Késő este Lajos fia a szenvedő fölé hajolt s így szólt: "Mi vagyunk itt, fiaid!" Kossuth Ferenc ölébe vette édesapja fejét. A haldokló pillantásából látszott, hogy eszméletén van. Még egyszer végignézett családján, akik még egy szót vártak tőle. Kossuth azonban már egy szót sem szólt többé. Éjfél táján tizenegy óra előtt öt perccel Aulich Nándor, a volt kormányzó titkára dúlt arccal jött ki a szobából és az összegyűlt újságíróknak mondotta: " Meghalt!"

Március 20-án éjfél körül érkeztek Budapestre az első táviratok Kossuth haláláról. A gyászhír megrenditő hatást gyakorolt. "Hozzuk haza Kossuth Lajost! Hamva nem nyugodhat idegen földben" - hangzott fel országszerte a nemzet gyásza.

1994. március 29-én indult el a különvonat Torinóból - ahol életének utolsó három évtizedét töltötte - és hozta haza Kossuth hamvait, nejének és leányának hamvaival egyetemben.

Csáktornya, Nagykanizsa, Siófok, Polgárdi, Székesfehérvár, Velence, Martonvásár állomásokon üdvözlő tömeg várta az elhunytat, az állomásokon nagyszámú közönség gyászolta lobogókkal, koszorúkkal.

A gyász mélyről jött, méltóan a nagy halott emlékéhez. Budapestre március 3o-án délután három órakor érkezett meg a különvonat.

A Nyugati pu. előtt beláthatatlan számú a tömeg, a pályaudvaron különböző küldöttségek várakoznak. Több beszéd elhangzása után a menet a Nemzeti Múzeumhoz érkezik, s a halottat ravatalra helyezik. A Nemzeti Múzeum oszlopcsarnoka, ahol a ravatal áll, virágos kerthez hasonló.

A temetés az ország meghatóan nagyszerű részvétele mellett ment végbe. A temetési menet egy mérföld hosszúságúra nyúlik. Rendben és csendben vonulnak a Kerepesi temetőben lévő sírhoz, amely Deák Ferenc és gróf Batthyány mauzóleuma között fekszik. Lebocsátják a koporsót a sírba. Édes anyaföld ölelte keblére. Az egész ország itt van, hogy utoljára gyászolja a halott Kossuthot, a magyar nemzet nagy fiát.
A Kossuth-kultusz. Kossuth Lajos halálának hírére a gyászoló hazában nyomban felmerült a gondolat, hogy alakját emlékműben örökítsék meg!

Budapest főváros közgyűlésén indítványozták:

"Budapest fővárosában egy szobor állíttassék fel! ... míg élt Ő lakott a mi szívünkben, most a mi szívünk dobogjon az Ő érckeblében. ... A művészi lángész remeklését díjazzák tehetősebbeink arany balkezűséggel, de a hozzávaló ércet a nép millióinak filléreiből halmozzák össze, mert ez a legnemesebb érc a világon!"

Az összegyűjtött pénzt az I. világháború elsodorta. Míg a fővárosban csak a két világháború között került sor a Kossuth Lajos téren Horvay több alakos Kossuth szobrának 1927. november 6-diki leleplezésére, addig a vidéki városokban, sőt a falvakban a százat is elérte a századforduló körül felállított Kossuth szobrok száma.
Tény azonban, hogy Horvay műve nem elégítette ki a megrendelők igényét, s nem nyerte el a nagy közönség tetszését sem pesszimizmusának megjelenésével. Így 1950-ig állt a helyén, majd lebontották, s 1973-ban Dombóváron állították ismét fel: Budapesten helyébe 1952. szeptember 19-én Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobra került. A főalaktól jobbra lévő szobor alakokat Kocsis András, a baloldalán lévőket pedig Ungváry Lajos szobrászművész készítette. 

Forrás: Internet

Bejegyezte: Szőke Sándorné Ágota

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia