A Szent János-napi keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek a különböző népeknél a fény forrása, az éltető égitest június 21-i állásához kapcsolódtak. A sötétség felett aratott diadal ünnepén Európa-szerte szokás volt a fáklya gyújtás, a tüzes karikák eregetése, vagy a tűz csóválás. A pogány hagyományban a tűz egyrészről nap szimbólum – tehát a lángok fellobbantásával a világosságot és meleget adó égi jelenség megújhodását kívánták elősegíteni –, másrészt mindig a megtisztulás jelképe is. A keresztény egyház a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus szokásokat átültette a liturgiájába, a tüzeket megszentelte. Június 24. Szent Iván napja azaz Keresztelő Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének születésnapja.Miért tulajdonítják az ünnepet mégis Szent Ivánnak? Azért, mert az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János név szláv formájából. A név jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes. Így már érthető, hogy a Szent János hava, Szent János éjszakája az nem más, mint Iván napja júniusban. Érdekes, hogy a népi kultúrában a szlávos Szent Iván név használatos e nap és rítusai jelölésére. Ezen a napon van a nyári napforduló. Az esztendő leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája köszönt ránk. Ettől a naptól kezdve rövidülnek a nappalok. Régebben nálunk is számtalan babona és hiedelem kapcsolód ott e naphoz. Előestéjén sokfelé ágat tűztek a tyúk ólakra a rontás és a boszorkányok ellen. A Szent Iván éjjelén szedett gyógyfüveknek különleges hatást tulajdonítottak. Ezen a napon került sor a híres tűz gyújtásra is.  A tűz ugrálás alkalmából tűzbe dobott gyümölcsnek is fontos szerepe volt, mágikus tárgyként használták. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak; Szeged vidékén a fog- és has fájás orvossága volt, Baranyában a sírokra is tettek a sült almából. Csongrádon azt tartották, hogy  a tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító ereje van. Egyes helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűz gyújtáskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván-napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és jó termést biztosít.
Az év legrövidebb éjszakáján a nyári napfordulót ünnepeljük. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek. A nép hagyományokhoz illően – világszerte – örömtüzeket gyújtanak, melyeknek csodás erőt tulajdonítanak.A legmisztikusabb nap az esztendőben június 24-e, Szent Iván éjszakája, az emberiség történetének egyik legrégebbi ünnepe. Misztikus, varázslatos, sőt boszorkányos éjszaka.