A Húsvét-sziget titkai

A három vulkánból kialakult kis sziget

a

Csendes-óceán déli részén

Chile partjaitól 3600 kilométerre található.

A szigetet számos névvel illetik,

a bennszülött lakosok nyelvén

Rapa Nui-nak (Nagy Evezőnek) hívják,

de elterjedt megnevezés

"A világ köldöke" is,

mely a legenda szerint az egykor

bőséges élelemforrásokra utal.

A hivatalos neve azonban

Isla de Pascua

(Húsvét sziget),

nevét onnan kapta, hogy 1772-ben a

Holland Nyugat-Indiai Társaság expedíciójának vezetője

Jacob Roggeveen

Húsvét vasárnap fedezte fel. 

A lapiták, a polinézek ősei 400-ban érkeztek a szigetre és letelepedtek.

A régészti leletek alapján

valószínűleg

kétféle

népcsoport lakta a szigetet

a rövid- és hosszúfülűek,

akiket a szobrok is ábrázolnak.  

A szigetet virágkorában

11.000 lakták,

ezt a tömeget azonban nem tudta

eltartani a sziget,

megjelentek a túlnépesedéssel

együtt járó problémák:

természeti erőforrások kiapadása, éhínség.

Ez évszázados belháborúkhoz vezetett, mely megtizedelte a lakosságot.

A 18. században a sziget felfedezését követően megjelentek

a betegségek és a rabszolga kereskedelem.

A 19. századra mindössze

100 főre csökkent az itt élők száma.  

A világ egyik legelszigeteltebb szigetén

csak egy város,

Hanga Roa van,

a mindössze 3800 szigetlakó többsége itt él.

 A sziget fő látványossága és egyben legnagyobb rejtélye is

a partok mentén sorakozó hatalmas kőszobrok (moai),

melyek a szigetet "védik".

A majd 1000 szobrot

a sziget Rano Ravaku

nevű vulkánjának szikláiból faragták ki.

A kőszobrok magassága

3 és 12 m között változik,

tömegük eléri a 20 tonnát is.

A becslések szerint egy-egy szobor elkészítéséhez

30 férfi egy évnyi munkájára volt szükség.

A sziget partvonalán szétszórva

600-nál is több ismert

moai helyezkedik el,

a vulkán sziklabányájában

további 400 befejezetlen található,

melyeknek faragását abbahagyták,

hogy  miért azt pontosan nem lehet tudni.

Egyes feltételezések szerint elfogyott a

mozgatásukhoz szükséges

faanyag a szigeten,

bár a bennszülöttek máig vallják,

hogy a szobrokat

egy természetfeletti erő,

a „mana” mozgatta.

Valószínűleg a faágak és növényekből

font kötelek

segítségével vontatták, majd rámpa segítségével állították fel a szobrokat.

A kutatók elképzelése szerint a kőszobrok korábban

azt a célt szolgálták, hogy a törzs eltávozott tagjainak

lelkét őrizzék, tehát nem védelmi,

sokkal inkább vallási szerepet töltöttek be.

A moaikat legtöbbször csak,

mint fejek aposztrofálják, de nagy részük

rendelkezik törzzsel és karokkal is.

Bár a sziget a maoikról híresült el,

számos más érdekességet is rejt

(pl: eddig megmagyarázatlan,

hogy a szigetlakók tudtak írni,

saját írásjeleik voltak,

melyek nem hasonlítottak

semmilyen másik nyelvhez).

Az 1970-es években a sziget talajából mutattak ki

egy megdöbbentő hatású vegyületet,

melyet a Rapa Nui után,

rapamicinnek neveztek el.

Kezdetben

gombaölő tulajdonsága

miatt,

majd kilökődésgátló szerként

illetve rákgyógyszerként használják.

A legújabb kutatások központjában pedig

élettartam meghosszabbító hatását vizsgálják.

Forrás: vilagutazo.blog.hu

Bejegyezte: Szőke Sándorné Ágota a NETWORK Magyarságunk a lélek él Klubunk Operátora;

Szerk.: Szathmáry Olga Ottila fenti Klub vezetője