Gera Zoltán interjú I.www.gerazoltan.com 2006.06.12. 23:06
A pár nap múlva 27. születésnapját ünneplő Gera Zoltán egy napra hazarepült Angliából, és végre boldogan nyilatkozhatott, hiszen hat hónapos kihagyás után két tétmeccset játszott a Premier League-ben, méghozzá pazarul. A BL-győztes Liverpool ellen még csak egy félidőt töltött a pályán, a birminghami, Aston Villa elleni városi derbin viszont 90 percen át volt - az angol sajtó szerint is - vezéregyénisége a West Bromwich Albionnak.
- Mi volt a legrosszabb a sérülésedben?
- Az, hogy nem tudták megmondani, mi a bajom. Mert ha - tegyük fel - eltört volna a lábam, akkor mindenki tudta volna, mennyi idő alatt jöhetek rendbe, hiszen előbb-utóbb összeforr a csont. Végigszenvedtem ezt a hat hónapot, és még mindig van mit fejlődnöm, az erőnlétemet is tökéletesen vissza kell nyernem. Az otthon légköre szerencsére sokat segített, de a klubom is végig támogatott, és mindez átsegített a nehézségeken. A játékostársak is állandóan kérdezgettek, mikor térek már végre vissza.
- Akkor már az angol nyelv is jól megy?
- Inkább úgy fogalmaznék, örülök neki, hogy el tudom szórakoztatni a csapattársakat a nagy angoltudásommal, de összességében jól megértetem magam.
- Bryan Robsonnal is?
- Amit kér, azt megértem. Eddig is tudtam, hogy mit vár tőlem, mert ugyanott játszottam az elmúlt két meccsen, mint előtte. Azt kérte, hogy támadjak a jobb oldalon, érkezzek a beadásokra, és azt is mondta, hogy ne görcsöljek, nyugodtan játsszak, azaz nem várja el, hogy megnyerjem a meccset a csapatnak.
- Az számít, hogy te mit gondolsz arról: játszani akarsz, avagy még nem érzed magad képesnek rá?
- Elég sokáig nem mondtam neki, hogy játszani szeretnék, az orvosok meg egyfolytában kérdezték, hogy érzem magam, meg azt is, hogy ha Robson feltenné a kérdést, képes vagyok-e játszani, mit mondanék rá. Hosszú ideig azt mondtam, nem vagyok olyan állapotban, hogy a csapatot segíteni tudjam. Az utolsó három hétben éreztem úgy - s ezt vettem észre a társak reakcióiból is -, hogy kezdek újra a régi lenni. A többiek megemlítették: látják, újra fürge vagyok és jól megy a cselezés is. Úgy is hívnak, hogy a gumiember, mert a legtöbb helyzetben elérem a labdát.
- Csapattársaidon és edződön kívül a szurkolók is várták már a visszatérésed. Nagy tehernek érezted?
- Baj lett volna, ha foglalkozom az elvárásokkal, de nem így tettem. Ahogy idősödik, úgy válik egyre rutinosabbá az ember, tapasztaltam én már ilyet korábban, hogy visszatérésem után azonnal meg akartam nyerni a meccset, de abből nem sok jó sült ki. Inkább az van előttem, hogy egyszerűen játsszak, és megpróbálok gólt rúgni. Nem akarok semmi különöset csinálni, csak amit tudok, aztán ahogy egyre többet focizok, újra megnő majd az önbizalmam, s visszanyerhetem régi formámat.
- Erre talán már most is szükség lenne, hiszen a kiesés ellen küzd a West Brom.
- Bizony, hiszen nem sok meccs van hátra. Remélem is, hogy a következőn, az Arsenal ellenin még jobban fogok játszani. Már végigbírom a 90 percet, de annyira még nem, hogy minden cselt bevállaljak, egyelőre a dinamizmus hiányzik. Mert bár 7-8 hete a csapattal edzek, ez nem pótolja a Premier League-meccseket.
- Ha nem jön össze a bennmaradás, az mennyiben befolyásolja a jövődet?
- Egyelőre mindenképp a Premier League-ben szeretnék játszani - de a West Bromwichban.
- Tavaly pedig már majdnem eladtak az újságok a Liverpoolnak.
- Nem foglalkoztam vele, nem figyelek oda, mit írnak az újságok. Ha egy csapat el akar vinni, akkor a játékosnak szólnak először, nem pedig az újságíróknak.
- Bozsik Péter keresett már?
- Felhívott, s többször is kérdezte, hogy vagyok, biztató szavakat mondott. Nagyon remélem, sikeresebb lesz az általa irányított válogatott, mint az elmúlt két évben Lothar Matthäusszal, aki egyébként nagyon bízott bennem, én pedig rendkívül sok segítséget kaptam tőle.
Juha Pál
[origo]
Kommentáld!