MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL

MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL hírei

Fontos vagy nekem!!!

11 éve | Szőke Sándorné Ágota | 0 hozzászólás

Fontos vagy nekem!

Az érzelem a pillanat tört része alatt tovaszáll,
De az emléke az, amit szívünk örökre magába zár.
Lágyan játszik, surran, s majd egyszer elreppen,
De mi őrizzük, ott lent, mélyen emlékeinkben.

Tudat alatt a régi dolgok sokáig maradnak még,
Minden rossz dologban a jó is hosszasan ott él.
Millió ünnep, s ezer kedves szó emlékeztet majd,
Összes szeretted az, aki az életedben veled tart.

Tudtad hogy Te is ,hiányzol valakinek?
Hogy valahol,valakik nagyon keresnek?
Aki benned él,akiből nem hal ki a remény.
Vár Téged valaki,messze,valahol.

Aki majd ha meglát,eléd szalad,és átkarol.
Te nem hagysz sírni,inkább megpróbálsz segíteni.
Aki ismer tégedet,soha nem kételkedik benned.
Ha meglátogat ,tudja,nálad is van otthona.

A szeretet számunkra törhetetlen s feledhetetlen,
Képzelsz, s álmodsz, melyeket megosztasz velem.
Az emlék számunkra nem csupán egy szép dolog,
Ajándék, mert szívünk milliószor közösen dobog.

Majd ha rám gondolsz, azt az egyet soha se feledd,
Mindenemet odaadom, ha szükséges lesz neked.
Önzetlen lehetek, mert tudom, te tisztán szeretsz,
S ha nem is hangoztatod, tudom, s bármit tehetsz. :

Álmomban karodban voltam.Ajkadtól puha csókot kaptam.
Tudod, hosszú álom az élet.Van aki rosszat álmodik,
Van aki szépet.
Azt szeretném, ha mi ketten álmodnánk valami szépet,
és álmunk soha, de soha ne érjen véget.
Csókod édes, mint a méz szemed ragyog és néz
Arcod mit egy napfelkelte amin ragyog mindenki szeme

Ha meglátlak, kisüt a nap és a reggelem új értelmet kap
Ha velem vagy nincs rossz érzés boldogság van és nincs kérdés
Mosoly van az égen és itt lent és úgy érzem, hogy ott vagyok fent
Fent ahol az angyalok vannak és hébe-hóba rám pillantanak

Egy pillantás és ráébredek Te vagy az angyalom, akitől remegek
Látom az arcodon a tekintetet most ne szólj, csak feküdjünk
így mozdulatlanul csendben...a szavakon túl is van világ,
érzed a rét illatát?

Fejünk fölött a fák lebegő,üde zöld sátra nyit ablakot az égre,
most csak kezed simuljon az enyémbe,érezd lüktető dallamát!
Ne szólj, a hang megtöri a varázst,a szívek templomában
most halk suttogássá csendesül a lélek.

Én a ki nem mondott szavakból is értek,aludj csak, vigyázok reád.
Ne szólj, szól helyetted a csend.Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.
Légy napfény vagy szélvész nem számít nekem.

Úgy hiányzol mindig ha nem vagy velem
Hogy hol voltál éjjel már nem kérdezem
Ha itt látlak reggel ez épp elég nekem

Már nem szégyellem a két karom nyújtanám feléd
hallom fülembe lágyan táncoló hangod.
szívünk dobbanását, ritmusként ringatva,
egy csendes éjen át e muzsikát hallgatva. .

Kérdeznénk, és mondanánk, mégis némák maradunk.
Már látlak könnycseppben,mi remeg a szememen.
Előttem élsz,mosolyog szép két szemed,

Felém nyújtod reszkető,bársonyos kezed.
Szorosan rajongva magamhoz ölellek!
Nem kívánhatok jobbat, ahogy gyengéden átkarolsz.
De most csendesen-fájón éget,hogy nem érinthetlek téged.

Íme, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van.