BUDAKESZIN HOVÁ TŰNT

A NÁDAS TÓ?

 DOLESCHALL TAMÁS ÍRÁSA

reagálások

Megkerülhetjük anélkül, hogy észrevennénk.

Belegyalogolhatunk, és nem leszünk vizesek.

Pedig Budakeszinek van egy tava.

Ott van, ahol 70 éve is volt,

csak elloptuk belőle a vizet.

Nem kell teli vödrökkel a kezünkben caplatni a Mamutfenyőkön túlra, hogy újra megtöltsük.

Elég ha felidézzük, hogyan vettük el a vizét apránként, és akkor ugyanígy vissza is tudjuk adni.

A Nádas-tó az idősebbek visszaemlékezései szerint gyerekkoruk óta időszakos tó volt. A 40-es évektől ismerten csak néhány hónapig vagy néha tovább éledt újra. Hol kisebb volt, hol nagyobb. A tavat nem táplálta stabil vízhozamú patak, és nem tudunk olyan forrásról, amely a tó területén fakadna. Csak a Budakeszi feletti hegyekből lefolyó víz töltötte meg időről-időre. Ez jöhetett egy nagyobb esős időszak után vagy a kora tavaszi hóolvadáskor. A vízerek útja a felszínen vagy a lankák agyagrétegei között vezetett. Ez utóbbiak előbb-utóbb a felszínre buktak, és így jutottak el a mederig.

Ez a meder nem túl mély, „kiszáradva” simán rétnek nézné az ember, ha nem árulkodna a vizes élőhelyre jellemző növényzet. Noha a területet kivett bányaként tartják nyilván, de ilyen használatra senki sem emlékszik. Valószínűbb, hogy bármiféle emberi tevékenység nélkül ez a környék legmélyebben fekvő része.

A tó lényege azonban nem a meder, hanem a vízgyűjtő terület. Ez a terület természetes mivoltában a tótól északra fekvő hegygerincekig terjedt. Itt a 20-as évektől léteztek már a szanatóriumok, de jelentősebb beavatkozások csak előbb a téeszesítés során, később a tangazdaság kialakításakor történtek. Ekkor a mai Barackos területén lévő kis parcellákat és a közöttük futó folyásirányú árkokat keresztbe szántották, hogy a növénytermesztés érdekében ezzel lassítsák a víz lefolyását.

A terület 70-es évektől zajló beépülésekor pincék, utak és közműárkok állítottak további akadályokat a víznek. A lakóépületek között a csapadék és a néhol pincéket elárasztó rétegvíz már komoly gondot jelentett, ezeket a Márity utca irányába terelték, onnan folynak tovább a Meggyes utca felé. De nemcsak a beépült városrész vizét veszítette el a tó. A távolabbi hegyoldal felől ereszkedő természetes árkokat is több helyen feltöltötték, így azokon el sem jut víz a Telki útig.

Amely főút amúgy is gátként állja el valamennyi, fentről jövő víz útját. Az út menti árkokban összegyűlő víz a tó helyett a Meggyes utca felé folyik. Hiába vannak a Telki út alatti átvezetések, ha nem ömlik oda víz a hegyoldal felől. Az út másik oldalán egyébként a régi árkok folytatódnak, de a Nádas-tó előtt ezeket is elszántották vagy feltöltötték.

Mára a tó vízgyűjtő területe az eredetinek körülbelül huszadára(!) szűkült. Ez arra elég, hogy egy extra csapadékos évet követően megjelenhet a víz a mederben. Legutóbb húsz évet kellett erre várnunk, 2011-ben az átlagos eső és hómennyiség több mint 1,5-szerese pár hónapra, kis mélységben és kiterjedésben feltöltötte a tavat. Viszont vannak évek, amikor csak harmad ennyi esik.

Márpedig amíg a Nádas-tóba nem jut többször ennyi víz, addig felesleges arról álmodozni, hogy milyen jó dolgokat lehetne ott csinálni. Ha mindössze annyit tennénk, hogy a beépítetlen hegyoldalról a tóig vezető árkokat helyreállítanánk, azzal a vízgyűjtő területet megsokszoroznánk. És akkor évente csodálhatnánk a vízi világot.

Találkozunk jövőre a Nádas-tónál?

REAGÁLÁSOK

Gräfl László hozzászólása:

Tisztelt Doleschall Tamás!

Pontosítani, illetve kiegészíteni szeretném a tóval kapcsolatos írását.

A cikk közepén lévő mondat „hogy bármiféle emberi tevékenység nélkül ez a környék legmélyebben fekvő része” tudomásom szerint nem így van.

A valóság az, hogy a Nádas tó valójában egy bányató.

A 18-19. század fordulóján a mai Erdért üzlet mögötti területen működött egy téglagyár ahol égetett és vályog téglát gyártottak. Itt készültek a „BUDAKESZ” feliratú téglák. Aki még nem látott ilyet szívesen mutatok. Ehhez a gyártáshoz szállították innen is az agyagot.
A mamutfenyőktől a tó irányában Kb. 100 m-re volt egy kút ami nevezetes volt bő vizéről.

Az én gyerekkoromban még meg volt. Talán érdemes volna megkeresni és kitisztítani.

Ebből és a Fő utca Erdő utca sarkán szintén betemetett kútból szállították az első világháború után részben orosz hadifoglyok a vizet a Ferenc József mostani neve O.O.R.i. szanatórium építéséhez.
Még annyit, hogy még egy téglagyár működött településünkön mégpedig a Huszár utca és a

Konth Miklós utca környékén ahol jelenleg is az átlagosnál magasabb a talajvízszint.

Itt csak vályog téglát gyártottak. Ehhez az agyagot a mostani úgynevezett

kék házak helyén bányászták.

A téglagyár megszűnése után a területet feltöltötték részben szeméttel. Erre épültek a házak, mozognak is rendesen.
2013-09-22
Tisztelettel Gräfl László

Forrás: http://budakeszi.blog.hu/2013/09/20/hova_tunt_a_nadas-to#fb-comments

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília Budakeszi Klub