Ázsiai magyarok
Igazolódott

Kőrösi Csoma Sándor látomása

Yotengrit Arvisura a magyarok őstörténete mese 1

Yotengrit Arvisura animációs film a magyarok őstörténet2

A legújabb tudományos kutatások napjainkban végre elvezettek bennünket az ázsiai magyarokhoz, akikhez Kőrösi Csoma útnak indult, de nem juthatott el.

Létezésük a kazak-mongol tudósok előtt mindig is ismert volt,

azonban politikai okokból évszázadok óta titokban tartották, és csak az orosz megszállás felszámolása után vált lehetővé, hogy a világ nyilvánossága elé tárják.

Jelen tudomásunk szerint élnek magyar törzsek a Mongol-Altájban, Kazahsztánban, Nyugat-Szibériában (Oroszországban) és Üzbegisztánban,

ahol kazak-magyar kutatók csoportja felkereste őket.

Létezésüket és történetüket a közelmúltban feltárt, Szamarkandban található, XVIII. században írt perzsa nyelvű kódexek krónikái is nyilvántartják.

Julianus barát - 1236-os útja során - megtalálta Magna Hungária magyarjait.

A Volgánál, a bolgároknál, Julianus találkozott egy ázsiai magyar nővel.

Az asszony és rokonai segítségével eljutott Magna Hungáriába, a magyarok hazájába. Itt magyar szót hallott.

Ám ez a hétszáz és egynéhány évvel ezelőtti figyelemreméltó felfedezés elkésett.

A nyugati magyarok csak azért találták meg a keleti Magna Hungáriát,

hogy rövidesen arról értesüljenek, hogy az már nem létezik többé.

Batu kán szörnyű támadása a keleti magyarok földjét is elpusztította.
Meg kell azonban jegyezni,

hogy a mongol-tatárok, régen őrzött hagyományaik alapján,

a magyar harcosokat is felvették saját hadseregükbe.

A tatár Aranyhordában bizonyos ideig más, ahogy ma mondanánk "nemzeti harci egységek" között magyar csapatok is voltak. A szétzúzott és egymástól szétválasztott magyarok végül is keveredtek a környező népekkel.

Ez a keveredés azonban nem jelentette magyar azonosságtudatuk megszűnését, csak magyar nyelvüket felejtették el.

(Szkítia Nimród hitet őrző dala,  Az igazi magyar neve Ménróth, a Mennyei-Napisten-országának-fejedelme VIDEO)

Mondáik is összekapcsolják őket velünk:
"Mi a szarvasok népe vagyunk, Hudijar és Madijar (Hunor és Magor) leszármazottai. Ezer évvel ezelőtt szarvast űzve

elindultunk nyugat felé.

Európa és Ázsia határán testvéreink megütköztek egy nagyon erős néppel.

A harcban sokan elestek, a túlélők tovább vonultak nyugatra. Azonban, csak a nép egyik fele folytatta útját, a többiek - a mi őseink - visszatértek régebbi hazájukba, Ázsiába.

Nyugatra vándorolt testvéreink, úgy tudjuk, egy hegy mögött élnek a kis földrészen (Európában)"

- meséli egy altáji magyar 1999-ben, majd megkérdezi a magyar kutatót:

2. rész 

Adalékok őstörténetünk kutatásának legújabb eredményeiből

Korabeli kínai krónikák és gazdag régészeti anyag adatai alapján napjaink kínai kutatói megállapítják:
"A hunok bölcsőjének kérdése megoldott, származásuk világos.
Az őskőkorszakból és az újkőkorszakból származó adatok alapján levonhatjuk a következtetést:

A hunok bölcsője Ordosz vidéke volt Belső-Mongóliában, melyet több ezer éven át megtartottak bázisukként.

Még a nagy sztyeppei birodalom kialakítása után is, amikor királyi udvarukat a

Nagy Pusztán, északon építették ki,

télen visszatértek Ordosz vidékére,

ahonnan származtak.
A hunok nomádként indultak északra Ordosz vidékéről, és fokozatosan bekebeleztek keleti, északi és nyugati törzseket és népeket.

Hatalmas sztyeppei birodalmat alakítottak ki, és megalkottak egy ragyogó sztyeppei kultúrát."

Kőrösi Csoma Sándor idejében a nyugati tudósok tisztában voltak a hunoknak a mai tudományos vélemény által is elismert belső-mongóliai eredetével,

így ő németországi egyetemi tanulmányai során szerzett pontos ismeretekre alapozta úticélját.

Az eurázsiai népek korabeli feljegyzései és régészeti leletek alapján a mai kutatás nyomon követi a hunok történelmét:
Közép-Ázsiát elérve két részre váltak.

(Selyem sár hajú Magyar Ilonának VIDEO)

- Déli águk, a fehér hunok egy Közép-Ázsiát, a mai Afganisztánt, Pakisztánt és észak-Indiát magába foglaló, földrésznyi birodalmat alapítottak rokonnépük,

a szkíta kusánok korábbi birodalma helyén.

- Északi águk, a fekete hunok a Kaukázustól és a Fekete tengertől északra fekvő füves puszták urai lettek, akik végül elfoglalták a Nagy Magyar Alföldet is,

és az i. sz. 5. század közepén,

Atilla nagykirályunk vezetése alatt megalapították a hun királyságot.

Ugyanakkor maradtak hunok a Nagy Sztyeppe déli részein,

Belső-Mongóliában, a Ganszu Átjárónál,

a mai Kína nyugati tartományaiban,

valamint Közép-Ázsia hegyvidékein és észak-Indiában.
A mai nemzetközi tudományos közvélemény elismeri a szkíta-hun népek kulturális és genetikai rokonságát, és a tényt, hogy európai utódnépük mi, magyarok vagyunk, ahogyan azt ősi népi hagyományunk hirdeti. E szemléletet szépen tükrözik J. J. Modi indiai professzor szavai

(de idézhetnénk számos más tudóst is):

(Attila visszatérése, VIDEO)

"Áldottak legyetek magyarok,

Atilla népének egyetlen örökösei!

Félszázados tanulmányaim meggyőztek róla, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak - s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottja Európában, mely magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme.
Kutatásaim során a hunokat olyan nemzetnek ismertem meg, amelynek dicsősége a mai szomorú világot is beragyogja.

Atilla a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint minden igaz hős, lovagias és nagylelkű volt..."

Forrás:
korosi-emlekpark.hu, http://osihimnuszunk.network.hu/forumtema/ostortenetunk-szalai

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília Magyarságunk Klub