Asztalos Dávid
Egy rendőr gondolatai
Azt élem meg minden nap, amit te félsz megélni,
A szomorú - borzasztó valósággal szembenézni.
Azt látom a világból, amit te nem akarsz vagy nem látsz,
Azt teszem minden nap amit tőlem elvársz.
Segítségem mindíg, minden helyzetben önzetlen volt,
Úgy cselekedtem, hogy becsületemen ne essen folt.
Minden igyekezetem
mégis csak hiába,
Fájdalmam kiáltom e
sorokkal a világba.
Elvárod, hogy mindíg mindenhol ott legyek,
Hogy érted és jogaidért mindent megtegyek.
De mit kapok én mert életem áldozom ha kell, érted?
Se megbecsülést se elismerést senkitől, de már nem is kérek.
ÁVÓ-s, fakabát, bunkó, haszontalan rendőrnek nézel,
De a bajban az jár eszedben, neked rendőri segítség kell.
S bár leköpsz, lenézel, és még embernek sem tartasz,
Én ott leszek és segítek neked, bátran megnyugodhatsz.
Tudom kedves állampolgár
te túl gyorsan felejtesz,
S miután segítettem másnap már lenézel kinevetsz.
Sokszor úgy gondolod, nem jól végzem a munkám,
De itt a jelvényem és a pisztolyom, álld meg te a helyed az utcán.
S ha majd a helyembe lépsz, és egy AIDS-es köpete csorog arcodon,
Ha majd garázdákkal, betörőkkel intézkedsz, elgondolkodsz harcomon.
Ha társakat látsz szolgálatban hősi halált halni,
Akkor kezdj el végre logikusan, előítéletek nélkül gondolkodni.
Ha embereket látsz az utcán lassan meghalni,
Síró gyerekeket, megvadult
szüleik elől elfutni,
Egy autó roncsai alatt,
fiatal lány összetört testét,
Többet nem akarsz átélni rendőrként se nappalt se estét.
Ha megéled azt,
amit nap mint nap megélek,
Ha belátod, nem egésznap egy irodában vagy kocsiban henyélek,
Ha ráébredsz az engem nyomó teher hatalmas súlyára,
Megbecsüléssel nézel az utca rendőrére és hivatására.
Forrás: Asztalos Dávid rendőr
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!