Fent tündökölt kék égen.
Édesanyám arcát láttam
Tavaszi ragyogásban messze...
messze tőlem
Nem is tudom, mit akartam, mire vártam,...
A májusi orgonás s virágoskertű csendben.
Anyai gondolat lehetett, mely szívemhez ért,
Befestette a kék ég illatával vágyaimat...
Könnyedén tavaszi s angyali mosolyáért, csókjaiért:
Felrepítette hozzá testem és földi álmaimat !
Könnyeztem ! Közben erősen gondolkodtam...
Mi lehet szebb egy édesanyánál ?
Májusi eső ?
Netrán egy ismert, ismeretlen rokonom ?
Mit nem képzelek ? Nincs, lehetetlen nála jobb erő !
Szebb minden növénynél, virágnál, csillag nekem,
Májusom...szerelmes hónapom bocsánat tőled...
Hisz te is érezheted, édesanyám az örök szerelem !
Megkönnyebbült szívvel, örömkönnyekkel takarózva:
Így kellett tennem: a természetet megsértenem !
Mert hiába a virágzás, hiába a fény vakítása,...
Anya nélkül nem lehetek boldog, jól tudja Istenem !
Te május vagy, voltál s leszel kedvesem...
Szívem zakatol s jó anyámnál megpihen.
Könnyezem ! Mi közben erős bennem a szerelem...
Békében együtt ébredjetek, májusom, jó anyám, ereimben !
Kommentáld!