Álomból ébredés
( Rémséges menekülés?)
Szathmáry Olga Ottilia
Rettenet-álomból ébredés nappal ébren,
dühösen, tiszta aggyal, úszva verítékben.
Napsütésben lebegő, délibábos világban.
Ég és Föld között fejtetőre állt valóságban
Ébredtem nappali éber álmomból…
Élem napjaink szörnyű kábult bódulatát.
Sziksó felmarta révület pusztaságából,
mikor ébred fel néped már, nagyvilág?
Ébredjetek fel nappal éber álmotokból!
Hittétek, sorsotok elől elmenekülhettek?
Kíméletlen nagyhatalmak szívják véretek.
Ellopták hazátok, ébredjetek hullámsírból!
Felébredtem rég, nappal-éjjel álmodom.
Álmodom, hogy bomba többé nem rombol.
Szíriai városok ablakaiban nyílnak virágok.
Békében élhetnek keresztények, muszlimok.
Álmodom remény hitét egy jobb világra.
Migránsokat tévesztettek meg csalók, médiák!
Hiszem: megtörik mammon urainak hatalmát.
Vallási álcát öltött gazdasági érdek a politika.
Éjjel-nappal, álmotokból ébredjek
végre!
A mélyszegénység nyomora elől menekülőket,
megnyomorítottakat tovább már ne alázzátok.
Alázattal segítsétek az emberi sorsokat, lázadón.
Ébredjetek éjjel-nappal, rettegő
álmotokból!
Menekültek lakhelyén ne legyen többé háború!
Földjükre visszatérve senki ne legyen szomorú.
Ne drótok mögül álmodjanak szabadságról
!
Budapest, 2016.február 8.
Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!