Akik ellen felhúzták a

kínai nagy falat

Krym Altynbekov, a kazahsztáni

Ostrov Krym intézet

tulajdonosa és vezetője

 mesél szkíta vezérsírokról, kincsekről

Kurgánok kincsei mesélnek.

 Magyarországon is

a világ egyik legnevesebb kurgánkutatója,

Krym Altyinbekov mesél

szkíta vezérsírokról,

zord pusztákról,

évezredek alatt sem sorvadó gyökerekről,

szervezett aranyrablásról.

Altynbekov, a kazahsztáni Ostrov Krym intézet tulajdonosa és vezetője

nemcsak szóban, de tárgyakban is a világ elé tárja Szkítiát

 leleteit a VAM Design Center

mutatta be január 10-ig.

(A galériát a képre klikkelve tekintheti meg.)

Egy átlagember annyit tud

a szkítákról,

hogy az időszámításunk előtti

hetedik században

e nomád nép uralta a Dunától a Donig nyújtózó sztyeppéket...

Hadd vessem közbe, a szkíták valójában a Dunától az Altáj hegységig nyúló terület urai voltak - a keleti rész lakóit ugyan szakának nevezik, ám a szkíták és a szakák egy nép gyermekei. Övék az eurázsiai sztyeppe, övék az erdők és a hegységek világa - például az Altáj - és övék Dél-Szibéria is.

Ahol, mondja a közkeletű história, végigpusztították a népeket. Ám a leletek egy sokkal kifinomultabb kultúráról mesélnek - szóval kik is a szkíták?

Életüket a természeti-, környezeti viszonyok határozzák meg, elsődleges tevékenységük az állattartás volt.

Továbbá különböző fémeket - vasat, ólmot, aranyat, ezüstöt - bányásztak, és bizony a mai Kazahsztán területén működő kitermelési helyek a szkíta bányák fölé épültek.

A fémolvasztó kemencék elve pedig alapvetően változatlan: fémtárgyaikat a szkíták egyszer használatos öntőformákban készítették el, ez a technológia nem tér el különösebben a mostanitól - legfeljebb modernizálták egy kicsit az évszázadok.

Ahogy öntési technológiájuk, úgy ötvösművészetük is magas fokon állt. Nem véletlen hogy egyes technikákat a ma ötvösei sem képesek elsajátítani.

.
Fotó: Krym Altyinbekov VAM Design Center

Hozna példát?

Ilyen például a fémek vékony hengerlése,

a nagyon pontos illesztés,

a mikro-forrasztásokkal való rögzítés.

Ilyen technológiai tudás mellett miért nincs túl sok említés arról,

hogy a szkíták bekapcsolódtak

például a perzsa birodalom

vagy a görög világ kereskedelmi véráramába?

Pedig bekapcsolódtak.

Példának okáért az európai területen élő szkíták szoros kapcsolatot tartottak fenn a görögökkel és a Földközi tenger népeivel - sok tárgyat cseréletek, ha úgy tetszik, vettek át egymástól.

Gyakran bukkannak elő olyan szkíta tárgyak,

melyek ógörög mesterek keze alól kerültek ki.

Ráadásul nemcsak tárgyakat cseréltek,

hanem gyakorta alapanyagot is

- például német tudósok bizonyították,

hogy ógörög mesteremberek

a mai Kazahsztán területéről származó alapanyaggal

- főként fémmel - dolgoztak.

Nem véletlenül: például a bronzöntéshez szükség van ólomra is,

ám ebből nagyon kevés akad

a Földközi tenger medencéjében,

a szkíták viszont bővelkedtek benne.

A kiállítás tárgyairól

szakrális és harci formák

és ábrázolások köszönnek vissza.

E két terület határozta meg

a szkíta kézművességet, művészetet?

Az élet alakította így.

A szkítákat a környezeti kényszerek nevelték harciasnak

- valójában "oázisokban" éltek,

zord klimatikus körülmények között.

Két oázis között óriási távolság feszült, amit le kellett győzniük

- magyarán túl kellett élniük az utat.

Szintén a környezeti kényszerek szorították

rá őket a fém megmunkálásra.

Nem csoda, hogy mesterei lettek a harcnak,

és így az sem csoda,

hogy a szkíta csapatokat gyakran fogadták

zsoldjukba különböző országok,

hiszen a kínai nagy falat is ellenükben húzták fel.

A ruháikat és a fegyvereiket a szkíták maguk készítették

- úgy, hogy azok minden körülmény között kiszolgálják őket.

Olyan viseletet kellett kimódolniuk,

amelyik a 40 fokos hőséget és a 40 fokos fagyot egyaránt állja.

Egyetlen felesleges ruhadarab vagy cifra sem lehetett rajtuk,

minden tárgyuk a

célszerűséget szolgálta,

hiszen minden felesleges tárgy felesleges teher volt.

.
Fotó: VAM Design Center

A kurgánok (sírok) gyomrából milyen állapotban kerülnek elő a leletek?

Sajnos majdnem az összes

kurgánt kifosztották.

Legtöbbjüket a pusztai népek közötti harcok során

rabolták ki először.

Aztán a cári időszakban törtek be

a puszta piramisaiba

- komoly csapatok szakosodtak arra, hogy a kurgánok aranyát szisztematikus munkával felkutassák, kifosszák.

Amit most sikerül bemutatni a kiállításon,

az a véletlennek köszönhetően

maradt meg.

A sárból halásszuk elő e leleteket

- gyakran véletlenül bukkanunk rájuk,

mint Issyk kurgán szkíta aranyemberére.

Illetve az Altáj hegységnél

sikerült felkutatni

egy érintetlen kurgánt.

Egy-egy ilyen vezérsír

rengeteget mesél a mindennapokról,

a fegyverekről, a kultúráról,

egyszóval a szkíta birodalomról.

Most ezt a tudást megpróbáljuk megosztani

Magyarországgal és Európával

 nem véletlen, hogy

szkíta kincseket

ilyen mennyiségben

eddig még sehol nem lehetett látni

a vén kontinensen.

A tárlaton a kazah kincsek mellett felvillannak

honfoglalás- és avar-kori leletek.

Melyek ezer évvel később készültek,

6 ezer kilométerrel nyugatabbra.

Ez a kulturális és technológiai örökség továbbélését jelenti

- ahogy a szkítáktól ered

például a sztyeppei lótartás,

a pusztai naptár, és így tovább -,

vagy netán a népek közötti rokonságra utalhat?

Minden ötszáz-hétszáz évben egy népvándorlási hullám gördült Közép-kelet-, illetve Kelet-Európa felé.

Hömpölyögtek a szkíták, áradtak a hunok, jöttek a türk törzsek, utoljára pedig Dzsingisz kán seregi köszöntek be.

Mindegyikük Közép-Ázsiában élt - ha úgy tetszik Szkítiában gyökereztek.

Az népevolúció természetes rendje szerint cserélődött a nyelv, a ruházkodás, a vallási rítus, de az eredeti gyökerek a mai napig kitartanak.

Kazahsztán vidéki auljaiban most is ugyanúgy dolgozzák fel a textilt, ugyanúgy munkálják meg a fémet.

A tradíciók persze kopnak, sok változást hozott az iszlám és a kereszténység bejövetele, de mondom még egyszer, a kulturális-technológiai alapok még kitartanak.

Így az avar és a honfoglalási kultúra is a szkíta kultúra terméke - csak keresztülment az előbb említett evolúción. Mert a szkíták nem tűntek el csak másképp nevezik őket - például az ide tévedt magyarok már európaiak, de Szkítiából jöttek és hordozzák az örökséget.

Forrás: Népszava

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília