A türkizt elsősorban a Vízöntő jegyű emberekhez, ezen
túl pedig a torokcsakra problémáihoz társítják.
A türkiz réz-, alumínium- és foszfortartalmú
triklin kristályrendszerű, a víztartalmú foszfátok ásványcsoportjának
tagja.
Cseppkőszerű kérges képződményként, esetenként apró
piramisos kristályokban jelenik meg. Hibásan türkisz néven is
nevezik. Kerekded, legömbölyített példányait gyakran ékszernek
használják, különböző fémekbe befoglalva.
Egy régi közmondás szerint: „A kéz, amely
türkizt visel, soha sem lesz szegény.”
Előfordulása
A korai ókorban a Sinai-félszigeten ékszerkészítés céljából
bányászták.
Irán területén Nishapur város közelében ismertek
előfordulásai. Németországban Türingia területén fordul elő.
Lengyelország sziléziai vidékein található. Oroszország területén Szemipalatyinszk
város közelében is fellelhető. Az Egyesült Államok Arizona és Nevada
szövetségi államokban fordul elő. Kisebb mennyiségben Recsken találták
példányait.
Gyógyhatása
A türkiz tisztítja és méregteleníti a májat,
jó hatással van a látásproblémákra, optimalizálja a keringést. Mivel a
torokcsakra köve, enyhíti az e csakrához tartozó (torok, gége,
garat) szervi megbetegedések fájdalmait és gyulladását. A torokcsakra a
kommunikációért felelős csakránk, így aki kommunikációs problémával,
dadogással, önkifejezési zavarral küz, érdemes türkizt hordania.
Kommentáld!