A tavaszról álmodom....
Lehet, hogy csak én várom ennyire?
Nem hiszem.
A tavasz nem csak a sok ruhától szabadít meg bennünket, ami
pedig önmagában is elég ok lenne arra, hogy várjuk, hanem sok más
nehéz, nyomasztó érzéstől is, amit a nyakunkba zúdít a tél.
A génjeinkben hordozzuk a "fészekrakás" ösztönét, és bár kezdünk fütyörészni, mint a madarak, azért ott bent mocorog valami.
Egy kicsit - vagy nagyon - nyitottabbak vagyunk, tettre készebbek az érzelmek terén is és ez bizony nagyon jó érzés.
Megszűnnek a nyomasztóan fénytelen napok, ragyog a fény, és melegen
simogatja arcunkat, szívünket. És ennyi elég is.
Ha ilyenkor a kedves megfogja a kezünket, megcsókol, vagy megsimogat - már érezzük a "bizsergést".
Szerelem és platán
2010.09.24. 15:42
Egy séta, egy kirándulás a rohanó hétköznapokban csodákra képes. Át
kell élni ezeket a pillanatokat, mert érdemes, ez az élet szép oldala,
ezért élünk. Ki kell használni a fiatalság minden pillanatát.
Egy szerelmes tavaszi nap sok szépet ad. Legyen rá idő, mert különben csak forgunk, mint a cica a farkára kötött játék után.
Mire
pedig rájövünk, hogy soha nem érjük el, amit kergetünk, már rég késő.
Már egész más illata lesz a szélnek, és csak a ráncokat mélyíti a
tavaszi nap.
Forrás: Internet
Szőke Sándorné Ágota moderátor
Szerk.: Szathmáry Olga
Kommentáld!