MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL

MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL hírei

A reménnyel együtt jön a vágy....

11 éve | Szőke Sándorné Ágota | 0 hozzászólás

A reménnyel együtt jön a vágy....

Ha valamire vágysz, akkor elégedetlen vagy a jelennel és reménykedsz benne, hogy másképp lesz. Ezzel megjelenik a remény.
És akkor, ahogy Osho írja:jövő, a reménnyel együtt jön a vágy, a reménnyel együtt jön a fejlődés irányába tett erőfeszítés, a reménnyel együtt jön a mohóság, a reménnyel együtt jön az elégedetlenség, és végül természetesen megjelenik a frusztráció.. .. ha a remény megjelenik, akkor egyre csak a nyugtalanságodat fogja gerjeszteni. Újra elkezdesz gondolkodni: „Ennél több is lehetséges.” A remény mindig álmokat szül: „Valami többre is lenne lehetőség. Persze jó ez így, de…” Remény nélkül élni. Nem könnyű, tudom, én is sokszor a csapdájába esem, azaz ellenállok a jelennek, ellenállok annak, ami éppen van. Az elmém és egóm kerekedik ekkor felül, és már amikor a becsapódik a csalódás és az azt kísérő fájdalom, akkor eszmélek, hogy ezt az állapotot én okoztam saját magamnak, nem vitás.
Harcos Katalin Vissza se nézz!
Még néha visszajár az emlék és velem vagy olykor Kedvesem csalóka álmaimban, s lennék veled vágyón és szerelmesen…
Olyankor érzem a fájdalmat, amit a véglegesség jelent… elzárkózásodat, és a szánalmat, amit adni tudnál szerelem helyett.
Vissza se nézz! Enyém az emlék. Menj és élj! Szeretni úgyse tudsz! A tiedhez hasonló elmék pályáján úgyis csak visszajutsz…
Nem hozzám, -ne hidd, hogy ezt remélem- csak pályád ismétli majd önmagát. Érzések nélküli életedben jön majd, ki helyettem visszavág.
Egyszer téged is elér –tudom- a mindent elsöprő szerelem, és akkor merenghetsz majd a múlton, ha más játszik veled, mint te velem…

Ölelkező árnyak
Az égbolt lámpáit sorra gyújtotta,
fürtön lógtak felettünk a csillagok,
árnyaink ölelkeztek a sötétben,
parázsként égette szám a csókod,
Nem múlt még óra az élet viharában
hogy gondolatom ne járna nálad,
veled zöldül a rét s virágot bont
mosolyod nekem mindent bearanyoz,
Minden vagy, a bús világot feledtetsz,
harmatcsepp, melyen az első napsugár
fürdik csillogva szertelen, s gyötrelem
ha eme gyöngyöt vakmerőn nem ölelem,
Elmúlt megint a nyár szürkét vett az idő,
hol a pillangó szállt s dalolt az erdő, ott
hűvös fagyos szél fut tördeli a gallyat,
nem tudja gátját vetni irántad a vágynak,
Maradsz s leszel a minden, mint annyi éve
fürdik a lelkem, ha szemed mély tengerét nézem,
reggeli kacajod elkergeti az éjt s komor álmokat,
a pokol is szebb ha Te szítod benne a lángokat.

Csak nézem
Halk neszemben,
lépkednek perceim.
Kopogva ver sátrat a múlt,
Vánszorog, magával húz e világ,
elszítva megfojt minden óhajom.
Mégis megyek tovább,
de béna a gondolat, hamis a jó.
Remeg a szív,
és lassan elhal benne az idő.
Ám addig,
hagyom, hogy létem pillanatai
vezessenek tovább álmaim felé.
Lelkemben, mint tengerben az apály,
partot mos ott is a dagály.
Ám, vihar tépte rongyos életem,
vajon minek?
Hisz elmossa az ár a homokba írt neved.
Halk neszemben
kosza szél repíti messze
a kóborló apró homokszemeket.
S csak nézem,
nézem a végtelent,
mely magában hordoz,
s aztán mindent eltemet.
Utolsó út
Hosszú volt az út, amin végig haladt.
Társa, mára csak a magány maradt.
Egyedül van, tudja indulnia kéne,
Hisz elveszett mindenben reménye.
Útja során sok mindent tapasztalt:
Emelkedők, lejtők, tele sok kanyarral.
A sors adott neki boldog perceket,
De nem kímélte tőle néha a keservet.
Egész életében cipelte terheit,
De mára lelkében nincsenek tervei.
Vágyai odavesztek a sok-sok gödörbe.
Társai is elhagyták, ó jaj mindörökre.
Az örömei már oly rég elmúltak,
Nem vár, és nem is kér helyette újakat.
Ahogy a csillagok lassan kialszanak,
Szívében a lángok lassan elcsitulnak.
Nem fél, hogy hova ér, ő azt már tudja,
Hogy utolsó lépései sötét alagútba jutnak.
Ám a fény elnyeli, nem bánja a múltat.
Örökre megpihenve, szemét lehunyva.
Azt mondom: Ne menj még!
Forrás:Internet

Bejegyezte: orchidea1957 dátum: hétfő, december 10, 2012

Címkék: forrás:internet

Kapcsolódó hírek:

Márton nap és minden ami hozzá kapcsolódik

121 éve született Öveges József (1895. november 10 – 1979. szeptember 4.)

A Gergely-naptár 1582. október 4-én csütörtökön lépett életbe .

AUGUSZTUS 15. – NAGYBOLDOGASSZONY – SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: