Ez "MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL" közösségi oldala
Csatlakozz te is közösségünkhöz KÉRLEK: MAGYARSÁGUNK- témakörében is légy aktív! A harmónia, a béke, a boldogság, a testi, a lelki egyensúlyban létről való beszélgetésre hívlak. Gyere írd le, mond el, vitázz és segíts mindenki másnak.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Ez "MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL" közösségi oldala
Csatlakozz te is közösségünkhöz KÉRLEK: MAGYARSÁGUNK- témakörében is légy aktív! A harmónia, a béke, a boldogság, a testi, a lelki egyensúlyban létről való beszélgetésre hívlak. Gyere írd le, mond el, vitázz és segíts mindenki másnak.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Ez "MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL" közösségi oldala
Csatlakozz te is közösségünkhöz KÉRLEK: MAGYARSÁGUNK- témakörében is légy aktív! A harmónia, a béke, a boldogság, a testi, a lelki egyensúlyban létről való beszélgetésre hívlak. Gyere írd le, mond el, vitázz és segíts mindenki másnak.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Ez "MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL" közösségi oldala
Csatlakozz te is közösségünkhöz KÉRLEK: MAGYARSÁGUNK- témakörében is légy aktív! A harmónia, a béke, a boldogság, a testi, a lelki egyensúlyban létről való beszélgetésre hívlak. Gyere írd le, mond el, vitázz és segíts mindenki másnak.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MAGYARSÁGUNK - A LÉLEK ÉL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 0 hozzászólás
A Nyirő-ügy
az új keletű politikai petárda
exkluzív interjú Kövér Lászlóval
Az interjú Nyirő József székelyföldi író meghiúsult újratemetése előtt készült.
A házelnök szerint a román kormány úgy látta, az ügy egy jó felkészülés lehet az őszi kampányra, és ismét elő lehet húzni a magyar kártyát a pakliból. A politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy Nyirő Józsefet soha a legrosszabb indulatú kritikusa sem merte antiszemitának, vagy nácinak nevezni.
- A pünkösd a
Szentlélek kiáradása a keresztény egyházakban, és ehhez kapcsolódnak a
népi, valamint az egyházi hagyományok is. Az egyik ilyen nagy
kárpát-medencei hagyomány a csíksomlyói zarándoklat és búcsú. Ehhez az
idén kapcsolódik egy másik fontos esemény, Nyirő József emigrációban
meghalt székelyföldi írónak az újratemetése.
Még nem tudunk sok mindent, de azt tudjuk, hogy a román kormány nem támogatja az újratemetést, tudjuk azt, hogy nem engedték be a vonatot, mely szállította volna Nyirő József hamvait, és tudjuk azt, hogy sokan politikai kampányt vélnek felfedezni az író újratemetése, valamint az ön személyének a támogatása mögött. Nem kifejezetten a pünkösdi összefogás jegyében zajlik ez az előkészület.
- Ez így igaz. Mentségünkre legyen szólva, hogy
semmilyen olyan hátsó szándék nem volt ebben a szervezésben, és abban,
hogy elvállaltam a fővédnökséget, és aktívan kivették a munkatársaim a
részüket abból, hogy ezt a kegyeleti és a nemzeti önazonosságot erősítő
eseményt a lehető legjobban szervezzük meg. Semmilyen olyan hátsó
szándék nem volt bennünk, hogy mi bármilyen politikai kampányba
beavatkozzunk pro, vagy kontra. Mi több, amikor az egész gondolat
felvetődött tavaly szeptemberben, akkor példának okáért még az előző
román kormány volt hivatalban, többek között Kelemen Hunor kulturális
miniszterrel. Vele szintén egyeztettünk. Személyesen is beszéltem vele
az ő esetleges felszólalásáról, részvételéről a kegyeleti
megemlékezés-sorozat egy állomásán.
- Mit mondott egyébként?
-
Nyitott volt. Próbáltam őt is meggyőzni, pontosabban tájékoztatni
arról, hogy semmilyen politikai kampány és szándék ezt a rendezvényt nem
motiválta. Annál is inkább, mert amikor ez elindult, akkor még szó sem
volt arról, hogy idén tavasszal lesznek az önkormányzati választások,
hanem éppen az az állapot volt a román politikában, hogy a politikai
erők az őszi időpontra akarták az önkormányzati, illetve az
országgyűlési választást egyszerre lebonyolítani, tehát kellő
távolságban lettünk volna bármiféle kampánytól. Stabilnak tűnt a
kormány, és úgy tűnt, hogy minden további nélkül őszig kitölti a
mandátumát.
A pünkösd volt az igazi apropó. Ha már erre a lélekerősítő zarándoklatra a Kárpát-medence különböző tájairól a magyarok – és nem csak a katolikusok – összegyűlnek azért, hogy együtt ünnepeljék egyrészt pünkösd ünnepét, másrészt pedig az összetartozásunkat, akkor legyen részük abban is, hogy pünkösd vasárnapján részt vehessenek ezen a kegyeleti szertartáson.
Ennek – mint mondtam – semmilyen politikai szándéka nem volt, és ma sincs a mi részünkről. Mások részről azonban van: megbukott a román kormánykoalíció, most a korábban ellenzéki pozícióban lévők vették át a helyüket, és ők úgy látták, hogy ez egy jó felkészülés az őszi kampányra, ha a magyar kártyát ismét elő lehet húzni a pakliból.
- Mit szól ahhoz, hogy Nyirő József személyét többször megtámadták?
A román kormánynak ez volt az egyik hivatkozási alapja, hogy lenácizták, lefasisztázták.
Szét kell-e választani az ő írói és a politikai tevékenységét?
1944 októbere után ő tagja volt annak a parlamentnek, amely zsidóellenes törvényeket hozott.
- Ha a
román kultúrtörténetet megnézzük, akkor találunk jó néhány nevet, de
csak egyet hoznék fel példaként, Mircea Eliade-t, akinek még a ’90
előtti és utáni időszakban magyar nyelven, Magyarországon is adtak ki
könyvét. Tudomásom szerint ő vasgárdista volt, és senki sem gondolta,
hogy ebből fakadóan az ő tudományos, szellemi munkásságát ki kellene
törölni a közös kultúra kincséből.
Ráadásul szemben szegény Wass Alberttel, akit koncepciós perben elítéltek Romániában, de Nyirő Józseffel kapcsolatban még ez sem történt, tehát semmilyen valóságos, komoly, de még koholt vádat sem tudtak mind a mai napig vele szemben előhozni. Ma sincs semmi konkrétum. Az én tudomásom szerint Nyirő soha egy sort nem írt le, ami támadható lenne.
Politikai értelemben, a közéletben, hozzá nem értő módon, kétségbeesetten belebocsátkozó emberként tagja volt egy olyan parlamentnek, ami nem Magyarország történelmének a legfényesebb lapjaira kívánkozik. De soha a legrosszabb indulatú kritikusa sem merte őt antiszemitának, vagy nácinak nevezni, arról nem is beszélve, hogy amennyire jártam Erdélyben jó néhány iskola is felvette Nyirő József nevét, Székelyudvarhelyen pedig szobra áll.
A Nyirő-ügy
egy új keletű politikai petárda akar lenni.
- Az ön politikai karrierjében nagyon fontos szerepet játszik a határon túli magyarság kérdése. Erdélyi magyar pártok, vagy szervezetek is, ha úgy tetszik, kritizálták önt, akár a Nyirő-ügyben, mind pedig a közelgő helyhatósági választások kapcsán, mondván, hogy az ön neve feltűnik bizonyos erdélyi magyar szervezeteknek a kampányrendezvényein.
Az RMDSZ-esek azzal érvelnek, hogy Martonyi János külügyminiszter azt mondta: nem szabad beleszólni a határon túli magyarok kampányába.
- Ha jól emlékszem Martonyi János azt fogalmazta meg, hogy Magyarország nem szól bele a határon túli magyar pártok rivalizálásába, ami legyen az ő véleménye. Magyarország hivatalos kormánya természetesen nem is szól bele, és én sem országgyűlési elnökként fogadtam el a Magyar Polgári Párt meghívását, hanem mint a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke, és már elnézést, de senki sem kérheti ezt rajtam számon, és senki sem követelheti, hogy az egyik, vagy a másik pozíciómtól váljak meg.
A Szabó Dezsői elvet vallom: minden magyar felelős minden magyarért, egy nemzet van, nincsenek belügyeink. Kétségkívül jól meg kell gondolni azt, hogy egy nemzetközösség belső közéletébe miként avatkozik be valaki kívülről. Agresszív módon soha nem is tettem volna. Engem felkértek ennek a pártnak a tiszteletbeli elnökévé, és miután ezt elfogadtam nem kérdés, hogy miután letettem a garast. Nem azért, mert nekem ott barátaim vannak, hanem mert meg vagyok győződve az ő politikájuk tisztességéről és célravezetőségéről.
- Hogyan látja most a határon túli magyarság közeljövőjét?
Rengeteg választás zajlott le az utóbbi időben, és ahol nagy arányban élnek magyar kisebbségek a határon túl, így a Vajdaságban, Romániában, vagy Szlovákiában, nem éppen azok az erők kerültek hatalmi pozícióba, akik magyarbarátnak mondhatóak.
- Ez
nagyon is aggodalomra ad okot. 2010 óta mondjuk, hogy nem csak
Magyarországon, az anyaországban kellett volna az elmúlt 20 évvel
tisztességesen szembenéznie, és számot vetnie, hogy hol, mit rontott el,
hanem ezt a számvetést meg kellett volna csinálni az egész
Kárpát-medencében minden közéleti embernek, aki a magyarság vezetésére
jelentkezett, és arra választották meg. Sehol sem mondható sikeresnek a
magyar érdekképviselet, még talán a Délvidékről mondható el, hogy
relatív sikereket értünk el, amely sikerek csak a többi ország magyar
érdekképviseleteihez képest tűnnek komoly sikernek. Ahhoz a helyzethez
képest, ami a délvidéki magyar közösség megmaradására nehezedik, ahhoz
képest, talán azok az eredmények sem világra szólóak, mint amilyeneket
talán szeretnénk látni.
- Közép-Európában és Európában mindenki el van a saját maga bajával, hiszen ismerjük a hírekből, hogy az európai gazdaság vergődik, főleg Görögország. Néminemű változás megfigyelhető az utóbbi időszakban, mármint a vezető erőknek a hozzáállásában. Az új francia államfő például azt mondta, elég a megszorítások politikájából, és jöjjön a növekedés. Érdemes megfigyelni, hogy az IMF, milyen pálfordulást követett el a hitelezés politikájával kapcsolatban. Sokan azt mondják, mindez nagyon kedvező lehet a magyar kormány számára, amely az utóbbi időben kapott hideget-meleget az említett szervezetektől. Kérdés, hogy mennyire lehet nekünk pozitív ez a fordulat?
- Nem tudjuk. Majd néhány hónap múlva kiderül
legkésőbb a reménybeli őszi dátumra, amikor létrejön az IMF és
Magyarország között a megállapodás. Akkor kiderül, hogy ezek a
fejlemények segítették, vagy inkább akadályozták a majdani tárgyalások
sikerességét. Én azt a tanulságot vontam le, hogy azét a több szerénység
eddig is indokolt lett volna, amikor Magyarországgal szemben felléptek,
Magyarországot leckéztették, Magyarországon kérték számon azt, hogy
miért nem ragaszkodik azokhoz az ortodox eszközökhöz, amellyel úgymond
biztosan kilehetne lábalni a válságból.
Ezt a magyar ellenzék számára is megfontolandónak vélem. Az a tanulsága ennek, hogy nincs a biztos recept senkinek a mellényzsebében, tehát fogalma sincs a világ nagy vezető politikai hatalmainak, pénzügyi központjainak, hogy mit kellene tenni ebben a helyzetben. Ők is ugyanúgy kísérleteznek, ahogy mi is kísérleteztünk a magunk módján, a magunk problématengerében evickélve. Azt remélem ennek a tanulsága az ő számukra az lesz, hogy aki boldogulni tud magától, és akar, és komoly politikai kockázatokat is vállal azért, hogy az országát kivezesse a csődközeli helyzetből, azt békén kéne hagyni, és segíteni kéne, sem mint leckéztetni.
- Azt mondta, hogy nincs senkinek a bölcsek köve a zsebében sem az IMF-nek, sem az Európai Bizottságnak és az uniónak sem. Viszont akkor mi, hogy bízzunk meg bennük? Hogy bízzunk abban, hogy olyan dolgokat kérnek tőlünk, amelyeket tudunk teljesíteni?
- Semmi okunk arra, hogy megbízzunk bennük. Nem arról van szó, hogy nekünk vakon meg kell bíznunk bennük, hanem arról, hogy le kell ülni velük a tárgyalóasztalhoz, és meg kell őket győzni arról, hogy hagyjanak mozgásteret a következő kormány számára. Dacára annak, hogy rá vagyunk utalva arra a hitelkeretre, amit tőlük készenléti hitelkeret formájában kérünk. Hagyjanak nekünk olyan szabadságot, hogy azért folyatva azt az utat, amit idáig jártunk, és szerintem sikeresen, stabilizáljuk Magyarország gazdaságát, pénzügyeit. Ugyanis nem az a helyzet, hogy Magyarország ténylegesen rá lenne szorulva arra a 15 milliárd euróra, ami most a különböző nyilatkozatokban elhangzik, hanem az a helyzet, hogy azért vagyunk rászorulva erre, hogy legyen egy biztonsági tartalékunk, ami a piacokat megnyugtassa, ahonnan eddig is finanszíroztuk a magyar államot, a magyar gazdaságot. A piaci finanszírozás költségei legyenek alacsonyabbak azáltal, hogy a befektető kockázat kisebb, miután az IMF kifeszíti alánk ezt a biztonsági hálót.
- A piacok ezek szerint akkor lehet, hogy meg fognak nyugodni, ahogy Varga Mihály mondta, már nyáron megkezdődnek a tárgyalások az IMF-fel és az EU-val. Kérdés az, hogy mennyire fog megnyugodni a nemzetközi közvélemény. Ön nemrégiben találkozott az amerikai törvényhozás alsóházának demokrata frakcióvezetőjével, aki azt mondta, hogy kellemesen elbeszélgettek. Azt mondta, hogy azért voltak vitás kérdések. Hogy ítélik meg most Magyarországot a tengerentúlon? Főleg a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás tekintetében vannak még elvárásaik Magyarországgal szemben.
- Nekem az elmúlt hónapok, az elmúlt egy év tapasztalati
alapján az a benyomásom, hogy nemhogy a tengeren túli, de még a
környező közép-európai politikusok és még a velünk szimpatizálók
sincsenek a valóság birtokában. Nincsenek olyan ismereteik, amelyek
alapján ítélkezni tudnának, de ehhez képest sokan megteszik, és nem
zavarja őket az ismerethiány. A tisztességesebbje és a velünk
szimpatizáló inkább kérdez, és csak utána minősít. Ezek a találkozások
azért hasznosak, mert ilyenkor ezekre a kérdésekre szemtől szembe,
direkt módon lehet válaszolni.
- Honnan tájékozódnak ezek az emberek? Például, egy demokrata képviselő honnan veszi az ismereteit, miből tájékozódik? Magyarországi sajtóorgánumokból, vagy magyarországi politikusoktól?
- Is-is. Nyilvánvalóan magyarországi sajtóorgánumokból, külföldi sajtóorgánumokból, amely külföldi sajtóorgánumok a magyarországi információikat a magyarországi sajtóorgánumból szerzik, jobb esetben a saját tudósítók révén. Nekik az ismeretszintje meglehetősen alacsony, tisztelet a kivételnek. Tájékozódnak magyarországi ellenzéki politikusoktól, vagy a tudományos kulturális éltben nevet szerzett hazánk fiaitól, akik – finoman fogalmazva – nem rajonganak ezért a kormányért.
- És miért tőlük szerzik az információkat? Ön, amikor leül tárgyalni egy nemzetközi vezetővel, nem kérdezni meg, hogy miért nem tetszenek minket is megkérdezni?
- Megkérdeznek bennünket is jobb esetben. Rosszabb
esetben először kialakítják a véleményüket, majd utána ezen vélemény
alapján kérdeznek, és jobb esetben el tudjuk oszlatni a félreértéseket,
ha vannak ilyenek, vagy el tudjuk legalább magyarázni a magunk
álláspontját, ha egyébként különböző véleményen maradunk is. Mondhatnám
azt is, hogy ez megszokott, amikor jobboldali kormány van az ország
élén. Ilyenkor mindig hivatásos aggódók lepik el a világot, és keltik
rossz hírét az éppen aktuális polgári kormányzatnak. Elkezdenek aggódni a
demokráciáért, hirtelen elkezdik félteni a különböző kisebbségi
csoportokat, hirtelen a jogállam, a választás tisztasága meg minden
veszélybe kerül. Voltak, akik osztják ma is az észt a baloldalon nem
politikusként, hanem közéleti emberként. Voltak, akik egyenesen azzal
vádolták meg az Antall-kormányt, különösen Antall József halála után
Boross Pétert, aki átvette tőle a miniszterelnöki posztot, hogy még
választások sem lesznek ’94-ben Magyarországon. Tehát semmi új nincs a
nap alatt, legfeljebb nekünk kell jobban dolgozni a kommunikációban, és
az ilyen személyközi kapcsolatokban, amik egyébként nagyon hasznosak a
mi szempontunkból is.
- Itt a Széll Kámán Terv 2.0, amit sokan, főként az ellenzéki pártok részéről megszorításként jellemeznek, és azt mondják az újabb adók bevezetése, megint az emberekről fogja lehúzni az újabb bőrt. Ön, hogy látja? Valóban erről van szó? Ezt kellett meghúzni a kormánynak?
- Az, amit tőlünk elvártak a
kormányváltás pillanatától kezdve, és ami miatt egy sor konfliktus
voltunk kénytelenek vállalni különböző gazdasági érdekcsoportokkal, a
mögöttük álló kormányzatokkal, meg az Európai Unió intézményeivel, az
IMF-fel és másokkal is, azok azt várták tőlünk, hogy az adók emelésével,
a közkiadások csökkentésével jussunk el az államháztartási hiánynak
arra a szintjére, amit elvárásként támasztott az Európai Unió, hogy
megszabaduljunk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól. Tulajdonképpen ez
mindenféle pénzügy tárgyalás előfeltételéül is szolgált. A magyar
kormány szerintem nagyon helyesen, az Európai Unió egyik legalacsonyabb
bérszínvonalú országában, ahol az emberek tartalékai már talán régen
kimerültek, és ahol a szocialisták jóvoltából egy extra teher, a
devizahitelesek problémája is nehezedik, nem ezt az utat választotta,
hanem megpróbálta bevonni az adózásba azokat a csoportokat, cégeket,
amelyek ebből eddig ki tudtak bújni, illetve megpróbálta szétteríteni a
terheket. Szerintem a különadók, bankadó, válságadó, minden más, azok
azt a célt szolgálták, hogy, ha nem is fenntartható módon, de legalább a
rendkívüli helyzetre való tekintettel nagyobb pluszforrást tudjunk
bevonni az államháztartás finanszírozásába. Ez a mostani adóelképzelés
pedig azt célozza, hogy ne a jövedelmeket csökkentsük, akár abban a
formában, ahogy más uniós országban csökkentették, vagy egész egyszerűen
elvették a nyugdíjasok, vagy a közalkalmazottak nyugdíjának, bérének
egy részét a válságra hivatkozva. Akár abban a formában, hogy a
jövedelemadókat növeljük azt érjük el, hogy igazságosan osszuk el a
terheket, hogy aki többet fogyaszt, az nagyobb mértékben járuljon hozzá a
közös programok finanszírozásához. Úgy a telekommunikációs adó, mint a
tranzakciós adó az átlag magyar háztartás számára néhány száz forintos
havi kiadást jelent. A cégek számára ennél már nagyobbat, és ez a néhány
százmilliárd, amit ebből a kormány remél, ez tulajdonképpen
helyreállítja azt a kívánt és elvárt egyensúlyt az államháztartásban,
ami minden továbbinak az előfeltétele.
- Félidőben van a kormány, minimálisan változott a kormány összetétele, azt mondta nem olyan régen, hogy tulajdonképpen nem sikerült mindent megvalósítani, amit terveztek, viszont szimbolikus lépések történtek. Hogyan értékeli az eddig két évet, és mire számíthatunk a következő két évben?
-
Nem szeretnék magyarázkodni, de pontosítanám. Bizonyos értelemben még
többet is megvalósítottunk, mint amennyit terveztünk, mert olyan
kihívások elé is álltunk, amelyeket előre nem láttunk. Mégiscsak majdnem
400 törvényt fogadtunk el, tehát irgalmatlan mennyiségű munkát végzett
el a parlament és természetesen a kormány is ezen törvények
előkészítésében, végrehajtásában. Amit mondtam, azt úgy kell érteni,
hogy ennek a munkának a gazdasági növekedésben, a jövedelem-színvonal
emelkedő pályára való állításában már látható jelei lesznek 2012
közepére. Most a világgazdasági válság újabb lejtmenete az tartósabb és
talán kicsit mélyebb is, mint amire bárki – tehát nem csak mi –
számított. Nyugodtan meg lehet nézni a fél évvel ezelőtti elemzői
előrejelzéseket, hogy miként gondolkodtak az Európai Unió, az eurózóna
mag Magyarország növekedési lehetőségeiről. Sokkal kedvezőbb volt akkor a
helyzet. Ebben az értelemben mondtam azt, hogy sajnos nem így
terveztük, hogy itt tart ma Magyarország, ahol éppen van. Azt gondolom
nem csak, hogy jó úton vagyunk, de nem is nagyon látok alternatívát,
hogy mit lehetett volna másképpen csinálni, ami jobb eredményre vezetett
volna.
Forrás:Az interjút készítette;
Imre Balázs
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!