FÜGE
(Ficus carica)

A fügéről már az i.e. 2700-es egyiptomi írások is megemlékeznek.

A fáradhatatlan régészeknek

Európában először a földtörténeti negyedkor „mutatott fügét". 
Ez az ősfüge viszont alig hasonlított mai rokonához, csak a hosszú évezredek alakították ki a napjainkban ismert típusokat.

A legenda szerint a fügét a törökök hozták magukkal Magyarországra és először a Gellért-hegy déli lejtőjére telepítették őket a kivágott szőlők helyére.

A Buda-vidéki domboldalakon, Budafok, Nagytétény, Érd, Diósd és Törökbálint környékén termesztésének

hagyományai vannak.

Kisebb ültetvényeket a balatoni szőlőhegyek lejtőin is felfedezhetünk.

Szépen díszlő példányai egzotikus levegőt árasztanak.

Termése kezdetben gyógyszerként szerepelt.

Gyógyító hatásáról Urukagina

sumer király már 2900 évvel időszámításunk kezdete előtt beszámolt.

A füge egyike a legősibb kultúrnövényeknek.

A babilóniai himnuszban is nyomára akadhatunk, ahol már jeles gyümölcsként szerepelt az „édes szőlő", vagyis a füge (2000 évvel időszámításunk előtt).

Az ínyencségekhez szokott ókori uralkodóknak is felcsillant a szemük,

ha a legbecsesebbnek, a szíriai fügének csak a nevét meghallották. 
Ősidők óta híresség volt.

Az egyiptomiak a 12. dinasztia idejétől kezdődően magas szintre fejlesztették a fügekultúrát. 
A fügeültetvények nagy területeket foglalhattak el, mert a papiruszok szerint a korabeli kertész a fügeszüret idejében segítségre szorult. 
A középső birodalom egyik művészi alkotása a leleményes kertész fügeszedő majmait ábrázolja.

A szelídített majom rabszolgák nagy nagy buzgalommal kapkodták a fáraók csemegéjét.

Egyiptom ősi szent fája volt a füge. 
A hiedelem szerint Ré napisten reggel két fügefa között kelt fel

és indult földi útjára,

hogy fénnyel ragyogja be az emberiség életútját.

A legenda szerint 2500 évvel ezelőtt, egy teliholdas éjszakán Buddha egy fügefa alatt világosodott meg.

 A Bibliában is találkozunk vele, mint a boldogságnak,

békének, egészségnek és az örök életnek a szimbólumával.

Az ókori görögöknél a termékenység szimbóluma volt a füge. Dionüszosz ünnepén mindig ott állt a kosár füge és a kancsó fügebor.

Az Odüsszeiaban is találkozunk a fügével, melyet apja ajándékozott Odüsszeusznak.

Hippokratész hálával emlékezik meg a zöld füge áldásos hatásáról. 
Hasonló jó tapasztalatai voltak a nagytiszteletű Cornelius Celsusnak is.

Míg gyomrukat zöld, keléseiket aszalt fügével ápolgatták.

Az ókori Rómában szalvétaként használták a fügefa levelét és ezzel törölték meg a rabszolgák a gazdáik száját étkezés közben.

Fügebarát szellem alkotta a Romulust és Remust szoptató farkasnak árnyat adó fügefa históriáját is. A legenda szerint a városalapítók egy fügefa tövében szürcsölték a tápláló farkastejet.

Megterem köves, agyagos és homokos talajon is.

A termés mennyisége függ a bokor korától és a tél milyenségétől is.

Minél idősebb, annál ellenállóbb. 
A mi éghajlatunkon célszerűbb bokor formájában nevelni.

Jól bírja a szárazságot, a termése augusztus elején kezd barnulni. Csak a teljesen érett termés kellemesen édes,

az éretlen viszont ízetlen.

 
Az éretlen gyümölcs nedvének

nincs gyógyító hatása,

tejnedve bőrirritációt okozhat.
Általában évente kétszer hoz termést,

az értékes gyümölcsöt azonban

nyár végén adja.

A füge egyszer már termést hozott vesszői többé már nem teremnek, így a már termést hozott vesszőket vissza kell vágnunk. 

A metszést rügy fakadáskor, április végén ajánlatos elvégezni, amikor már jól látható, hogy mely ágakon helyezkedik el a kis termés. 
Csak teljesen éretten szedjük, mert ez a gyümölcs nem utóérő.

Szaporítása magról nem igen érhető el, inkább a tősarjak szétültetésével, dugványozással érhető el.

Kártevőkre nem érzékeny.

Az érett füge az egyik legjobb rost- és kalciumforrás.

A füge a legelső termesztett növények

közé tartozik.

Leginkább szárított formában kapható,

mivel igen gyorsan romlik.

Leszedés után, hűtőben tartva három napig áll el, de csomagoljuk be, mivel nagyon könnyen átveszi más élelmiszerek szagát.

A teljesen érett termést letakarva, a tűző napon szárítva lehet tartósítani

- A fügét enyhe hashajtónak, reuma elleni szernek tartják
- Ízmódosítóként igen sok teakeverék része
- Csökkenti a vérzékenysége
- leve enyhíti a gyulladással járó tüneteket
- Jó hatással van a légzőszervekre 
- Idegerősítő
- Serkenti a sejtek anyagcseréjét
- Összetevői közvetlenül az agyra fejtik ki jótékony hatásukat
- Segít visszaállítani a kibillent kedélyállapotot
- Pépje felkenve gyógyítja a keléseket, enyhíti a fültőmirigy gyulladását
- Leveléből készült teáját használták gargarizáló szerkén torok- és mandulagyulladás esetén
- A füge fogyasztása ajánlott szoptatós mamáknak és meghűlés ellen
- Mivel káliumban igen gazdag, ezért a gyümölcs ajánlott szív és érrendszeri betegségek esetén is. 
- Magas vérnyomásban szenvedők,

naponta fogyasszanak három fügelevélből készített teát
- Napi három szem füge fogyasztása – vérképző tulajdonságánál fogva – ajánlott vérszegénység ellen
- A szárított füge lázcsillapító és izzasztó hatású meghűlések esetén
- Krónikus székrekedés esetén keverjünk össze 2-3 áztatott aszalt fügét egy kis mézzel és egy hónapig fogyasszuk el reggelenként. Megszünteti a makacs székrekedést.
- Aranyér esetén a leveléből készítsünk teát és alkalmazzunk ülőfürdőt.

A teljesen érett termést letakarva, a tűző napon szárítva lehet tartósítani.

A fügéből készített lekvárhoz nem kell cukor, mivel annyira édes.

A friss füge cukortartalma a szervezet által könnyen felhasználható mivel glukóz és fruktóz formájában van jelen.
Ezért a cukorbetegek is fogyaszthatják.

Nem csak a gyümölcs, de a leveléből készült tea is jó hatású cukorbetegség esetén.

Egyedül Hildegard von Bingen volt az, aki csak betegeknek ajánlotta a füge fogyasztását,

mivel ő az egészségesek számára a ,,rettegés szimbólumának” tartotta, szerinte ha az egészséges ember gyakran eszi a füge gyümölcsét az élvhajhász és csapodár lesz. 

Valószínűleg azért tartotta annak az apátnő, mivel az Énekek Énekében mint a termékenység és az érzékiség szimbóluma szerepel.

,,A betegek viszont fogyaszthatják, mert megerősíti őket, de csak gyógyulásukig”.

A sok-sok évszázad tapasztalata azonban megcáfolta bármilyen ártó hatását az egészséges emberre nézve, sőt...