II. (Vak) Bélát,

885 évvel ezelőtt, ezen a napon:

1131. április 28-án koronázták

magyar királlyá.

Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) testvérének,

Álmosnak a gyermekét,

aki II. Istvánt (ur. 1116-1131)

követte a trónon.

Bélát gyermekkorában

Kálmán utasítására megvakították,

ennek oka pedig a király és testvére,

Álmos közötti ellenségeskedésre

vezethető vissza.

Szent László (ur. 1077-1095)

halála után a néhai I. Géza (ur. 1074-1077) két fia vetélkedett a trónért,

akik közül az idősebbet,

Kálmánt testi hibái miatt

papi pályára szántak,

így Álmos volt a kijelölt örökös,

de László végül meggondolta magát.

Könyves Kálmán uralkodása alatt

Álmos számtalan alkalommal támasztott lázadást, főleg sógora,

Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem támogatásával,

ezért a király 1113-ban elfogatta testvérét,

és ötéves fiával, Bélával együtt a dömösi kolostorba záratta őt.

Hogy alkalmatlanná tegyék őket az uralkodásra,

Kálmán utasítására

megvakították Álmost és gyermekét is.

Az apa 1126-ban a Bizánci Birodalomba szökött, fiát azonban Magyarországon hagyta, aki rejtélyes módon

Pécsváradra került.

II. István 1128 körül talált rá Bélára a baranyai kolostorban,

feleségül kérte számára Uros szerb nagyzsupán lányát, Ilonát és Tolnán telepítette le a hercegi párt.

Miután István 1131 márciusában meghalt, Béla került a trónra,

akit helytelenül örökösként szoktak feltüntetni.

A valóságban a király hatalmát unokaöccsének, Saulnak

(Kálmán unokájának) szánta,

így valószínűleg II. Béla hívei

1131 során legyőzték és megölték őt egy belháború során.

A vak királyt 1131. április 28-án

koronázták meg Fehérváron,

majd ezután Arad mellett

országgyűlést tartottak,

ahol Ilona királynő sugalmazására

Béla hívei lemészárolták azt a 68 főurat, akiket részesnek tartottak az uralkodó megvakításában.

A Kálmán-párt félreállítása után sem szilárdult meg azonban II. Béla uralma, ugyanis Kálmán törvénytelennek tekintett fia, Borisz úgy gondolta,

a vak királyt könnyen félreállíthatja és a lengyel–magyar viszályt kihasználva,

III. Boleszló (ur. 1106-1138) támogatásával sereggel tört Magyarországra.

Bélát sógora, III. Lipót osztrák herceg segítette ki, egyesült csapataik 1132 júliusában legyőzték Boriszt, majd a király ügyes diplomáciával elszigetelte Lengyelországot, szövetséget kötve Csehországgal és a kijevi és przemysl-i orosz fejedelmekkel.

A magyar külpolitika sikeres volt ebben az időben, a király ugyanis 1137-ig meghódította Dalmácia középső részét, ezen kívül hódoltatta Boszniát is,

fiát, Lászlót téve meg a tartomány hercegének.

Béla a hatalom gyakorlásában vaksága miatt rászorult a királyi tanács és a királynő támogatására, Ilona pedig kellően tehetségesnek bizonyult a feladathoz.

Miután II. Béla leszámolt

a Kálmán-párttal,

nagyszabású reformokba kezdett, ideiglenesen bevezetve az írásbeliséget, megalapítva a III. Béla által létrehozott kancellária elődjét Magyarországon.

A vak király uralkodásához köthető

a leégett pannonhalmi apátság felújítása is. Béla testi fogyatékossága ellenére jó királynak bizonyult, jól megválasztott tanácsosaival és feleségével sikeresen konszolidálta az országot,

helyreállítva a tekintélyét

világi és egyházi téren is.

Az ő uralkodásának tragédiája is a korai halál volt, mindössze 33 esztendősen,

1141. február 13-án hunyt el,

négy fiú és két lánygyermeket adva a trónra jutása előtt kihalás szélére jutott

Árpád-háznak.

A trónt legidősebb fia,

II. Géza (ur. 1141-1162) örökölte,

idősebbik lánya, Zsófia pedig III. Konrád német-római császár Henrik nevű fiának jegyese lett,

de a frigy végül meghiúsult.

II. Bélától kezdve a magyar trónt öröklő Árpádok

valamennyien a Kálmánnal szemben álló Álmos-ág örökösei voltak.