82 éve halt meg Léda. Nagyon sok. 144 éves volna. Az is.
*
LÉDA 
Brüll Adél hús-vér ember volt, nem is akármilyen. Irodalmi alteregója – Léda – irodalmi alak, ő sem akármilyen. De hol volna már. A hús-vér se létezne, ha Ady nem talál rá nagyváradi hazalátogatása alatt, ha nem harcolnak végig gyönyörökben és kíméletlen, megsemmisítő csatákban tíz gazdag évet, ha Ady nem írja a Léda-zsoltárokat, e nélkül ki az a nő, aki Brüll Adél néven Nagyváradon született 1872 szeptember elsején? Ki és honnan ismerné közel százötven évvel később abból az érdektelenből, amit Ady nélkül élt?
Ady huszonhat éves, mondhatni kölyök (még legózna szenvedéllyel, ha durvát akarnék mondani), a harmincegy éves nőhöz képest feltétlenül kölyök minden szempontból. Brüll Adél éppen harmincegyedik születésnapjára kapja ajándékul az irodalmi öröklétet. A hadak útját is megjárta addigra. Kereskedő apja vagyona nagy részét benyeli a tőzsdespekuláció, Adélt nem veszi el a nagy szerelem, a KuK főhadnagy, úri körökben ez így megyen, a hivatásos tisztek az asszony vagyonából éltek, helyette egy címképfestő fiát – Diósy Ödönt – kénytelen választani, mielőtt kifut az időből. Csakhogy Diósy is szolgál meglepetéssel. Szófiai tartózkodása alatt, ahol export-import ügyintéző, kiderül, nemi identitása nem a nők felé viszi, helyette rászokik a karcsú bolgár és görög fiúkra. Szófiából Párizsba költöznek, ahonnan Adél gyakran hazaugrik egy-egy rövidebb családlátogatásra, vélhetőleg ilyenkor benéz a fess főhadnagyhoz. Harmincegy éves nőnek egyéb testi jellegű igényei is lehetnek, minthogy textíliahegyek, napi zsebpénz. Diósy nemigen szólhat egy szót sem, a legújabb párizsi divat szerint öltözteti, útjait fizeti és engedi, menjen, ahová akar. Érdekes éjszaka lehetett, amikor a kialakult helyzetet végigtárgyalták, megállapodást kötöttek.
Sűrű tíz év következik. Miután kipróbálták egymást (harmincas nő nem vesz zsákbamacskát), Ady egyenes utat kap Párizsba, együtt laknak, Ady, Adél és a meleg férjecske. 1904-ben kirándulás a francia Riviérára, 1905 májusában a Starnberger See partja, aztán őszig Nagyvárad. 1906 Földközi tengeri hajóút. 1907 júliusában újra Nagyvárad. Augusztusában halott kislánya születik, Ady kislánya. 1908 szeptembere Érmindszent, 1909 márciusában újra a Riviérára (Nizza, Monte Carlo) utazott, augusztus második felében Svájc. 1910 júniusa Magyarország, 1911-ben Olaszország, Pisa, Firenze, Róma. Nem mondhatni, hogy elhanyagolták egymást. Különösen így, hogy jut halott kislány is.
Csakhogy eddigre Ady harminc múlt, és ahogy a Palócföldön mondanák "a repülő krumplit is levadássza az égről", Léda rögtön negyven. Ráadásul különleges bőrbetegséget szed össze, és a bőrbaj – köztudott – károsan hat a nemi életre. Nem mellékesen kilencszáztízben a nők messze nem rendelkeznek olyan minőségű és mennyiségű tartósítószerrel, mint manapság. Ráadásul Ady életében megjelent a tündér egy kis zárdanövendék személyében, Boncza Berta. Boncza Bertuka átfesti maga körül Ady jövendő tájait.
A Nyugat 1912. március 16-i számában közölt Elbocsátó szép üzenet-e a legendás szerelem vége, a nyaktiló, ám Léda 1913. május 5-én keltezett levelében tesz még egy drámai kísérletet. Mert – gondolom én, és gondolta talán Léda is – lehetetlen, hogy így, ilyen rossz szájízzel zárjanak le tíz évet.
"Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egy pár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért – mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni óhajtanám egy-két percig és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék.
Egy nehéz operációra voltam itt, és pénteken elutazom. Az express Bécsben áll egy néhány percig, s ez a legközelebbi város oda, hol maga van, ha ugyan ott van, mivel ezt sem tudom biztosan, nem kérdeztem senkit erről, csak úgy szimatolom. Megtenné ezt a négy órás utat hogy Bécsben megláthassam, egyebet nem tudtam erre az én nagy kívánságomra kieszelni. Magánál ez nem jelentene mást, mint egy udvariassági gesztust minden következmény és utóhatás nélkül, nekem talán jót tenne vele, és minden maradna „sans lendemain” mindkettőnk részére. Ha tehát ezt megtehetné, úgy küldjön Bubi címére egy rövid táviratot egy szóval: „Jövök”. Akkor én pontosan megtáviratozom egy nappal elutazásom előtt az express pontos érkezését Bécsbe. Ha valami, bármely okból nem jöhetne, vagy nem akarna jönni, úgy kérem, ne táviratozzon, sem ne írjon semmit, úgy lesz a legjobb. Azt hiszem, látni fogja, hogy dacára mindennek, csak a gentlemanhez folyamodtam, és ezt érzem most is magában. E levelet kérem, ha jönne, adja át nekem a vonatnál – ha nem jöhetne, küldje be Bubi címére." 
De Ady – Boncza Bertával a tarsolyban – lezárta az ügyet. A levelet se küldi sehová, a hagyatékból marad az utókorra. 
1914-ben (I. világháború) menekülnek Párizsból. Az Andrássy úton, később a Bajza utcában bérelnek lakást. 1925-ben Gödöllőn, az Erzsébet királynő úton megveszik a Praznovszky-villát. Itt hal meg 1934 januárjában.
*
(Brüll Adél, asszonynevén Diósy Ödönné, Nagyvárad, 1872. szeptember 1. – Budapest, 1934. január 18., Léda néven Ady Endre múzsája és szeretője.)
*
OZ: A bőség zavara