Szathmáry Olga Ottília
Mondd lesz-e sírom
Mondd lesz-e sírom,
szemem, ha lehunyom?
Síromon virágok.
Fejfámat vígan faragjátok!
.
Szomorúfűz hajol le hozzám.
Dalol majd ott egy csalogány.
Rigó mindahány menedékre talál.
Nyughatatlan lelkem odaszáll.
.
Van-e mennyország?
Szeretteim várnak még,
Kik sokszor öleltek rég.
Szeretet ott újra rám talál !
.
Hamvaim szórjátok habokba?
Fogadják be örvények, amikor
fenségesen virágzik ki a folyó.
Tiszának vizébe, vagy Dunába!
.
Hej'amikor a kérészek is utólszor rebbennek,
Végső násztáncuk járják, kecsesen libbennek.
Tetemeiket, a fölöttük cikázó fecskék siratják.
Utolsó útjukat csak ők láthatják,
s csodálják.
Zendül madaraknak dala.
Fák susogása örömóda.
Hullámokat borzolja szél.
Hópihéket hoz reá a tél.
.
Hajlanak folyókba szomorúfűzfa ágak.
Fodrozódó habok messzire elsodornak:
Bodrog Szőke Tiszába majd Dunába ömlik,
melynek három ága Fekete- tengerbe torkollik.
.
Vízcsepp által ölelt porszem testem
Isten teremtette buja természetnek
körforgásában talál rá a nagy útra!
Csodás a lélek, megigézett szerelem...
.
Ne mondd, hogy vége van az életnek!
Távozunk, egy másik terébe a létnek...
Testünk porhüvelyként őrizik meg őseink
genetikai vérvonalát gyerekeink unokáink.
.
Budakeszi, 2020. október 10-én
Szathmáry Olga Ottília
Fotó: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília
Szathmáry Olga Ottília - Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja - Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján
Szathmáry Olga Ottília - Ablakom kitárult - Kovács Emil Lajos Ablak c. festmény versihletés
Szerelem őszidőn - Szathmáry Olga Ottília