Augusztus 20.

államalapító Szent István ünnepe

Magyarország hivatalos nemzeti

és állami ünnepe,

egyben az új kenyér ünnepe is.

A Szent Korona az Országház kupolacsarnokában. Fotó: Kovács Tamás/MTI

Szent István király napja,

az egyik legrégibb magyar ünnep,

a keresztény magyar államalapítás,

a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.

Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra

a királyi tanácsot és tartott törvénynapot.

Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának,

és 1038-ban ő maga is

azon a napon halt meg.

Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára,

mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával

ezen a napon emeltették oltárra

I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza Európa-szerte elterjedt ugyan, de a királyt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté XI. Ince pápa.

A szentatya akkor elrendelte, hogy Buda várának a töröktől való visszafoglalása évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről,

amelyet az egyetemes egyház

augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ugyanakkor ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette.

1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet onnantól kezdve körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az augusztus 20-i nemzeti ünnepet,

hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt.

Először 1860-ban lehetett ismét megünnepelni ezt a napot, ami valóságos nemzeti tüntetéssé vált.

Az 1867-es kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi fényét,

1891-ben Ferenc József

az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította,

1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.
A két világháború között az ünneplés kiegészült a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel.

1945-ig nemzeti ünnep volt,

ezután ezt eltörölték,

de egyházi ünnepként még 1947-ig nyilvánosan ünnepelhették.

István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a második világháború végén a nyilasok Nyugatra szállították.

A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, és 1947-ig még szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek.

A Szent Korona csak 1978-ban került haza az Egyesült Államokból.
A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát nem vállalta, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, inkább tartalmilag változtatott rajta. 
Nemzetközi dalostalálkozótól kezdve tűzijátékokkal, utcabálokkal, képzőművészeti kiállítással igyekeztek helyettesíteni az évszázados hagyományokat, az ünnep csupán a munkás-paraszt találkozókról és a tűzijátékról szólt.

Először az új kenyér ünnepének

nevezték el,

majd az új alkotmány hatályba lépését,

mint új — szocialista — államalapítást, 1949. augusztus 20-ára időzítették.

1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték,

1950-ben pedig az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete

a Magyar Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, és 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet.

Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg:

az 1990-es első szabad választások nyomán létrejött Országgyűlés

1991. március 5-én a nemzeti ünnepek

— március 15., augusztus 20.,

október 23. —

közül Szent István napját nyilvánította hivatalos állami ünnepévé.

Forrás: Internet, NETWORK Magyarságunk

a lélek él moderátora:

Szőke Sándorné Ágota

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia