Szathmáry Olga Ottilia
Szeretet erejében hittel
.

Szavak erejében, hinni és remélni.
Vigasz talán csak egy pillanatnyi?
Egymásra figyelés, frissült levegő.
Az érzékeny ember, bizony erős!
.
Gyöngeségünkben nincs lélekszégyenfolt.
Világgá kell kiáltani,

segíts kérlek most!
Szeretetünk erejében

hitünk fényessége, ragyogása megaláztatásunkból felemel.
.
Jelen boldogságunk,

mennyi fájdalmat hordoz,

  ezért becsüljük a pillanatot!
Esélye, nem csak önmagunknak adatott.

2020. november 11.-én

Márton napi köszöntő,

népszokások és hagyományaink.

Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

2020. november 11-én Márton napján szeretettel köszöntöm

A Fészek Irodalmi és Művészeti Kör adminisztrátorai

( Bartha Ilona; Dáma Erdős Anna;  Bosnyákné Harpauer Márta;

Spilákné Katalin; Szép Joli;

Szathmáry Olga Ottilia )

és moderátorai 

( Hankovszki Ilonka; Kovács Emil Lajos; Mezei István;Molnár Ferenc )

nevében sok boldogságot és egészséget kívánok a hosszú ideje nem köszöntött névnaposoknak

és a születésnapjukat ünneplőknek...

Szathmáry Olga Ottilia
Porosodó emlékeim
.

Porosodó emlékeim életem
vak tükréből, kitekintenek:
csodákat igézett pillanatok.
Arcokon boldoság mosolyok.

Éji ég csillagai között csábító
szférák  sziréneinek dalama,
hárfák húrján felzengő óda.
Életem emlékei  porosodón...

Csillagoktól fényes alkonyokon
első villamosra várva  körúton,
 örömkönnyeinket és bohókás
 vígságunk a kerek Hold láthatá'.

Pestről-Budára a Szabadság-hídon
keringőztünk, mámoros sétánkon.

2020.09.13-án a FÉSZEK Irodalmi és Művészeti Kör
 ALKOTÓ PÁLYÁZATANÁNAK  EREDMÉNY  KIHIRDETÉSE
KÉPZŐMŰVÉSZETI- ÉS IRODALMI ALKOTÁSOK
 KATEGÓRIÁKBAN
(Elismerések: Külön-díjak; Oklevelek és Emléklapok)

A Fészek Irodalmi és Művészeti Csoport nevében:

2020. július 13-án zsűri elnökként tettem közzé a pályázatot.

Határideje 2020. augusztus 30-án éjfélkor zárult.

Eredmény kihirdetésem:

2020 09.13.-án

Szathmáry Olga Ottilia
Daloló fények
(Póth- Vecsei Mária - "Reggeli ének"

című festményihletés)

Eső után vidám ébredőn dalol a fény.
Budai táj szalagja, reggeli festmény.
A János-hegy íve kéken dalol már.
Budakeszire is rásütött a napsugár.
.

Tegnap hajnaltájt, fecskék cikáztak.
Oly régen láttam vidám csapatukat!
Egy villásfarkú fecskepár, érdeklődőn
villanydróton megpihenve nézelődött.
.

Távolban lombos fák mögül a János-hegy
magasából kikandikált az Erzsébet kilátó.

Szathmáry Olga Ottilia
Vulkánkitörés a fájdalom

2020. június 29 -én Péter és Pál napján, szeretettel köszöntök minden név-  és   születésnapját ünneplőt.

Festmény:

Szent Péter és

Szent Pál

Alkotó: El Greco

Mai köszöntőmben  Szent Pál és Szent Péter történetére -e névnapok jelentőségére igyekszem rávilágítani. Irodalmi és művészeti, valamint népszokásokról olvashattok bővebben ezen ünnep kapcsán.

 Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

-    Szent Péter és Pál apostolokra emlékezik a katolikus egyház június 29-én.

2020.július 4-én Mikola András Nagybányai festőművész halálának

50. évfordulóján

 szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

Emlékezzünk Mikola András nagybányai festőművész halálának

50. évfordulóján jelenkorunk

kiváló festőművészére.

A Romániához tartozó Erdélyben, a particumban született

és halt meg éppen 50 éve.

Mikola András  (Nagypeleske, 1884 - 1970. Nagybánya) magyar festő,

a nagybányai művésztelep második nemzedékének jeles tájképfestő művésze és mestere.

Szathmáry Olga Ottilia
Felhők útján

Napkelte és napnyugta útján felhők
járta életem szivárványfény ölelte.
Tenger látóhatárán pirkadó hajnalé
a fényözön, napnyugtakor elköszön.

Nap szeretet fénye csillan szívemen.
Szoktatom szemem világosságához.
Illanó  pillanattöredék boldogságom.
Alkonyat, csillagizzást ígér lelkemnek.

Várom már az igazi napsütést!
  Szél sötét felhőket terel össze.
Leszakad az ég és özönvízzel
árasztja el a földet és növényt.

Szathmáry Olga Ottilia
Vörösbíbor hajnala

Vörösbíbor múlandó hajnala,
a látóhatár vékony peremén,
messzi kék hegyvonulat ölén,
földig hajolt alázatát mutatva.

 A fölébred napsugár mosolya
cseréptetők fölött ragyogott.
Hófehér paplanfelhők égbolton
vígan bodorodva gomolyogtak.

Hatalmas fenyőfák rejtekén,
puha sárfészkük melegében
hangolt fekete rigók serege.
Kihallott a harsány cserregés.

Szabadságvágy vándor madaraim
szellő könnyű szárnyán suhantak
el szemem elől távol, messzi tájra.

Szathmáry Olga Ottilia
 Eső illatában

Oly régóta várták ég éltető

záporát fák,
virágok, állatok és a szomjas madárkák.
Tájra telepedett porfergeteg szürkesége.
Most reggeli eső illatában fürdik lelkem.

Bodzafa gyermektenyérnyi

kasvirágai szűzi

hófehéren világlanak ki a hamvas zöldellő levelek közül,

szellő hintáztatja.
Ringatódalukat fülemülék zengik nekik.

Szorgos méhek zümmögnek, ajkuk
nektárt kóstol, méztől édes csókjuk!

Szathmáry Olga Ottilia
Igéző napsugár

Igéző napsugár szerelmes áhitattal ébredt.
Elégedetten csillogtak fényei a  harmaton.
 Fűszálak közül kibújtak sárga pitypangok.
Föld fénytakaróját lélek kábulattal néztem.

Nemrég még árnyék vetületében bújkáltak.
Fényre szemérmetlenül kitárták szirmukat.
Méheket aranysárgán hívogatták bibéjükre.
Piciny csodát igézett szívembe a napsugár.

Éganyánk kék menyországából tekintett le.
Földi paradicsom létünk, örökké létezzen!

Szathmáry Olga Ottilia
Körülölelt a fény

 Budai-hegyek zöld karéja fölött,
 Éganya ölén hajnali pirkadattal
csöndesen felsejlett a fényözön.
Szűztisztán ölelt körül áhítattal.

 Szél libbentette felém az  éji eső
utáni friss föld és virágok illatát.
Átéltem létem boldog valóságát.
Békével ölelt körül a fény féltőn.

Áprilisi csodát igézett elcsöndesülten
lélekvarázs megtapasztalásom: élek!
Fényözöntől körülölelten láthatám,
magát az igéző megtestesült csodát.

2020.04.10-én "Nagypéntek" napján Áldott Húsvétot kívánok 

Munkácsy Mihály - Golgota című festménye- Debrecen Déry Múzeum

- a mostani koronavírus-világjárvány által terhelt időszakban.

Emlékezzünk meg

Nagypéntek

és

Húsvét történetéről,

szertartásokról, néphagyományokról.  Felvidéken, ma már Szlovákiához tartozó a Selmecbánya búcsújáró hellyel is megismerkedhettek.

Szerkesztette: Szathmáry Olga Ottilia

1.)    Nagypéntek

a keresztény liturgiában

a húsvét előtti péntek.

2020. április 5-én "Virágvasárnapon",

és Vince napján  szeretettel köszöntöm név- és születésük napját ünneplőket,  emlékezzünk meg mai napi hagyományainkról.

-    Beköszönőmben elsőként a "Virágvasárnap" liturgiai jelentőségéről.  Gondolkodásra késztetném az olvasókat.

- Vince névnap és a sok néphagyomány

(a szőlőt és bort szentek vigyázzák) eredetileg a január 22-ei

ünnepkörhöz tartozik.

Szent Vince, Zaragoziai Szent Vince élettörténete is.

Rémes rímek?
(négy ütemben)

Szép nő, ékkő!
"Plázacica"
műkebelét
plasztikázta
tán kézsebész?
Arcot, szájat
botox duzzaszt.
Tipeg-topog
tűsarkakon,
ez tán cipő?

Szathmáry Olga Ottilia

Bolondsipka és Tavaszanyó meséje

Tavasztündérét meglátván

felfújta magát a pukkancs

„Télúr-ficsúr”- eszébe jutott,

bizony feladatait ellazsálta.

Nem küldött fehér havat

 földekre paplantakarónak.

Gyerekek domboldalakon

sem szánkózhattak eleget.

Télúr fejbúbjára, mérgében

felcsapta a bolondsipkáját.

2020.februrár 20-án Álmos névnapon 

fogadjátok szeretettel köszöntésem.

Álmos napi köszöntőmben ismeretbővítés lehetőségével,

Álmos vezér és magyarságunk sorsát és életét sokáig vitatott, és elhallgatott tények, legendák, források feldolgozásával

igyekszem felkelteni figyelmeteket.

Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

Álmos vezér (819 – 895. Erdély)

Szülei: Emese és Ügyek törzsfő.

2020. február 18-án Bernadett

és 

19 –én Zsuzsanna névnap

alkalmával fogadjátok szeretettel köszöntésem.

            Lourdes-i Szent Bernadettről

és Károlyi Zsuzsannáról 

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem feleségéről olvashattok,

akik a történelmünk során fontos szerepet betöltő lelkében is nemes asszonyról;

valamint néphagyományokról...

Szerkesztő: Szathmáry Olga Ottilia

            1.) A Bernadett germán eredetű név, a Bernát francia eredetű férfi név női alakja és azt jelenti, erős, mint a medve.

2020. február 16-án, Julianna

és  Lilla névnapon

 fogadjátok szeretettel köszöntésem.

– Sok boldogságot kívánok fenti nevű ismerőseinknek,

 barátainknak, s a szülinapjukat ünneplőknek!

Beköszönőmben most Kroponayné

Géczy Juliannáról

tudhattok meg sok érdekes történetet aki

az un. "lőcsei fehér asszony"-ként lett ismertté.

Lilla névnappal kapcsolatban a 2-es pontban olvashattok.

Szathmáry Olga Ottilia

Csillagok felhőkben születnek

Kékbolygó Földünkről éjente csodálom

 a sziporkázó csillagokat Hold fényénél.

 Utamon, régóta kísér el a Göncölszekér.

Nyaranta  házunk sarka fölött ragyogott.

Édesapámmal leültünk a lépcsőre és

fölmutatott a ragyogó égboltra: "nézd

ott azt a nagy szekeret!" Bíz' szekeret

és lovat, ami húzza - sehol sem láttam.

Szathmáry Olga Ottilia
Átölelném a mindenséget

A mindenséget szerelmemmel betölteném!
Világűr „csillagszemű juhásza” vigyáznám
lépteid útját, s a legördülő  kövek robaját.
Tejútról Csaba Királyfi szellemét idézném.


Mennyországából, Reád óvón figyelnék,
élted boldogság légyen, földi paradicsom.
Szemed szerelmes csillagtüze ragyogjon.
Találd meg élet-szerelem sejtelmes vizét!


Fehér tengerhullámokkal tested ölelném át,
a elbújtatom fövenye őrizte lábad nyomát.

Szathmáry Olga Ottilia
Lelkem tengerén
(5/5-ös Ütemhangsúlyos vers)

Gyötörnek gondok.
Megfáradt testem.
Uram Rád várok!
Háborgó tenger
lelkem csöndesült.
Várom mellém ülj.

Hegycsúcsok fölött
röpködnek sasok.
Szemük élesen,
megláthat mindent.
Tekintetem oly
szürke, homályos.

Fényedre vágyom!
A láthatatlant
befogadhassam.

Kérem áldásod!
Tenyeredbe én
éltem letevém.

Szívem érezze
megannyi apró,
fénycsillagokból
szőtt sok picinyke
szikra boldogság
láng parazsát.

 Szathmáry Olga Ottilia
 Csodát igéző fény

(Alcíme:Szentéjre várva)

 Józsa Judit alkotása


Utadon vakon járnánk, sötétség.
Advent áldott fényét viszi feléd!
Eljöveteleddel teljes a várakozás,
szeretetre éhező álmodozó világ.
Csodát varázsló csillagos égbolt.
Vágyakozásokat megigéz a Hold.


Éjszaka csöndjében angyalszárnyak
suhannak házak között, s szobákban.
Megrázza subáit a felhős mennybolt,
hópihék után eső cseppeket hullat ott.
Szentéjre várva, meleg szobában fény
szeretetvarázsa tölti be mindenki lelkét.

Szathmáry Olga Ottilia
Madárdal
(Ferenczy Károly „Madárdal”

festmény ihletés)

Májusi záporeső édes illatában

fürdött a táj.
Csodálattal néztem fel

fehér törzsű nyírfára!
Ringó ág-bogán dalát zengte

pici csalogány.
Vivaldi hegedűverseny

akkordjaként harsant.

Erdő mélyi avarszőnyegen

sejtelmes táncot
virágtündérekké lett,

százszorszépek jártak.
Szellők szárnyán légben

madarak surrantak.
Vidám csivogásuk

ébresztette fel a napot.

Szathmáry Olga Ottilia

 Lét uralkodik

Lét uralkodik

Halál fölött

Két piciny

Magláng

Olvad eggyé

Táncot lejt 

Árnyékot vet

Majd elhamvad

A test porrá lesz

Termékeny televény

Mag csírázik

Új dimenziót

Ölt a lélek

Nap nevet

Halál felett

Élet uralkodik

Magas sziklák

Mennyországig

Magasulnak

Öregistennel

beszélgetnek

Égi éjeken

Sarkcsillag

A Kis Göncölszekér

Rúdján ragyog

Lét uralkodik

Halál fölött!

Szathmáry Olga Ottilia
Véges-végtelenre ébredés

Véges-végtelenre való ébredésem vád!
Átvirrasztott szellemjárta éjeken, fáj.
Feledni szerelemnek hitt vágyálmom?
Szűzi tisztán őrzöm, nem lehet kopott.


Gonoszok ármánya mindent bemocskolt.
Ablakkeret-szívemben

perceg szú ette bú.
Lelkemben félelmetes kimenekülési út.
Ébredésem valós végtelenre, oly botor.


Zsigerek bizsergés-tánca

el nem múlón,
agyam lélekháborúja nemlétért harcol.
Csatát vív szeretet és

féltés utáni éhség.

Szathmáry Olga Ottilia
Véges-végtelenre ébredés

Véges-végtelenre való ébredésem vád!
Átvirrasztott szellemjárta éjeken, fáj.
Feledni szerelemnek hitt vágyálmom?
Szűzi tisztán őrzöm, nem lehet kopott.


Gonoszok ármánya mindent bemocskolt.
Ablakkeret-szívemben

perceg szú ette bú.
Lelkemben félelmetes kimenekülési út.
Ébredésem valós végtelenre, oly botor.


Zsigerek bizsergés-tánca

el nem múlón,
agyam lélekháborúja nemlétért harcol.
Csatát vív szeretet és

féltés utáni éhség.

Szathmáry Olga Ottilia

Fény vezérel

(4/4-es ütemhangsúlyos)

Hold fénye

megigézett.

Csillagos éj

csodás remény!

Szívemben él

rózsabimbó,

éjszakánként

illatontón.

Furulyahang,

ha felharsan

Éjkirálynő

én őrizőm.

Szerelmes szív

örökké hív.

Fabáb táncol,

ki leláncolt.

Sötét bánat

húz mélyébe.

Lelkem sebe

meggyógyulhat?

Ábránd csupán

a szerelem?

Szathmáry Olga Ottilia

Pipacs nyílik mégis szívemben

Kiüresedett lelkem, rongyosan

batyumban hordom, vállamon.

Viharfelhők kísérnek utamon.

Néha kitekint mögülük a nap.

Szürke-fekete varjúk sereglenek szikkadt

tarlókon, vetéseken. Kárognak vészesen.

Szikes talajon búza magja meg nem ered.

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekszabadság

(Falak is leomlanak…)

Falak is leomlottak, szétszakadtak szögesdrótok.

Isten is úgy akarta, megszűnhetett rabság-téboly.

Vasfüggöny kétszázhatvan kilométeren lezuhant.

Harminc éve kezdődött népünk lélekszabadsága.

A „berlini fal” a Brandenburgi kapunál leomlott.

Kézzel bontották Nyugat- Keletnémet polgárok.

Szathmáry Olga Ottilia
Jázminok Napisten havában
(Szűztavasz után

jázminok Napisten havában)

Május hóra újra éledt szűztavaszi virágbomlás,
vizet árasztó hideg szelek után,

a tomboló nyár
testet és lelket arcpirító kínzón naponta tör elő.
Nap izzás kísér beton utamon

forrón, gyötrőn.

Napisten havában bujálkodnak leomló jázminok.
Jázminbokrok illatát felém zuhatagként aláhullón
fehér hajfonat csillagvirágzatok árasztják bódítón.

Szathmáry Olga Ottilia
Lázadó csüggedésem

Csüggedésem oly némán osont hozzám.
Májusi eső ma is kitartóan záporozott.
Szememnek mindent széppé varázsolt,
színes virágok tobzódtak minden fán.

Csak úgy magamban némán kérdeztem
vihar verte dacosan zsenge fűszálként.
Felhők szürkesége meddig tarthat még?
Szél zúgása Őket miért nem kergeti el?

Szomorú szíveket meddig szomoríthat,
hiszen lelkünknek fáj fénynek hiánya

Szathmáry Olga Ottilia

Szerelmem voltál talán

Szerelemem voltál talán?

Oly messze a túlpart már!

Hullámok habja sodort

fövenyedre „Sors folyó”.

Összebújva ott megpihentünk

piciny sziget, virágzó fáid alatt.

Fehér szirmok ránk hullottak.

Dédelgettük szép szerelmünk.

Szathmáry Olga Ottilia

Selyemhajú hajnal

Selyemhajú hajnal ébresztett,s elszaladt.

Esőcseppeket szertelen szellő terelgette

Fenyőfák sűrűjéből madarak csivogása

hallatszott, egymással versenyre keltek.

Rózsabokrom ágain az új hajtott levelek

bólogatón szertelen vidám táncra keltek.

Szürke esőfelhők mögül ki-ki kandikált,

kíváncsisággal kacérkodott a napsugár.

A muskátlik pirulón virultak az ablakban.

Szathmáry Olga Ottilia

Bolondos április

Bolondos április! Friss szelet hozz!

Madárcsicsergést, szívünket vigasztalót.

Szomjazó földeket itassa langyos esőd,

”Rügyezés havában” természetnek adj erőt!

Szűz fűzfalány ághaja barkákat hoz.

Szívekben szerelembimbókat bont.

Százszorszépek virulnak árokpartokon.

Zöld fűszálak között sárgulnak pitypangok.

Színek szökkennek napsugárangyalokkal,

selyemszárnyukkal simítják piruló arcomat.

Szathmáry Olga Ottilia
Önbíráskodás rémtette felett

Önbíráskodás rémtette felett,

betonba lökött „Emberi méltóság” retteg.
 Mozdulattalan, tehetetlenné lett a nő teste.
Létéért vívja belső harcát agya és a lelke.
 Féktelen férfi gőg, önbíráskodás rémtette!

Angyalok ölelték szárnyukkal talán?
Utolsó pillanatban érkezhettek már...
Eszméletét elveszítve, oxigén hiányos
agyidegek sérültek betonra zuhanástól.

Elviselhesse teste fájdalmát agya kikapcsolt.

Szathmáry Olga Ottilia

Hol fényözön árad

Hol fényözön árad, tavasz ujjong!

Dicsőség ködén át sárgacsőrű rigó

surran tujafa zöld legyezői közé.

Mátyásmadár kopár diófa tetején

szemlélődve párja után röppen el.

Csicsergő zöld levelek zizzennek.

Tündöklő szépségű tavasz leánya

szellő fiúval szertelen táncát járja!

Szathmáry Olga Ottilia

Szerelem gyötrelme

Szívem felajzott íj,

szerelem gyötrelme.

Céljába talált nyíl

vajúdása méhemben

véremből virágot szült.

Szathmáry Olga Ottilia

Kapzsiság ködén át

Kapzsiság ködén át vírrasztó

Magány koptatta percek

Bolyonganak úttalan utakon

Köd homálya lett az úr

Lakat nélküli börtönébe zár

Szúette fában múlt időz

Szürke falak vesznek körül

Tornyosulnak lépteim előtt

Őrök ők az érzéseim előtt

Magam elől hiába is futnék

Kapzsiság ködén át

Nyomomban ott lihegnek

Csak szívem mezején

Nyílhatnak még illatos

Százszínű varázs virágok

Reménység piciny bimbói

Hajnaltájt napnak sugarai

Kanyargós utak lámpásai

Látnom kell végre a valóságot

Léha kapzsiság körülöttem

Sebzett testem kötele szorítja

Lelkem pattanó hegedű húr

Egy ujj picikátót játszik rajta

Aztán felsír nem kíméli a vonó

Játszani kell bizony a dallamot

Kottából játszott szimfóniába

hangjegyet én sem rajzolhatok

Hiszen „sors kopogtat” ajtódon

Morze jelekkel figyelmeztet

Ti-ti-ti-tá, mi-mi-mi-dó hangzik

Elég volt győzzön a fény

Hallani vélem Beethoven

Ötödik, a „Sors” szimfóniáját

Kapzsiságnak rút ködén át!

Szathmáry Olga Ottilia

Álmaink szivárványán

Álmaink szép szivárványát,

melyet szívünk vágya szőtt

rózsa bimbóinak vöröséből,

együtt megláthatjuk talán!

Háztetők fölött magasuló

fenyőfák tobozán csillanó

tündöklő napsugár aranyát.

Kúpcserepeken rigók táncát.

Hallgatjuk csalogány trillázását:

lombok között szél susogását,

lármázó verebek perlekedését,

Lombosult bokrok csöndjét.

Szathmáry Olga Ottilia

Senki Szigetén

Üdvözöllek Senki Szigetén!

Önmagamba bíz’ világ elől,

önmagamba menekültem.

Ödakünn az élet dübörgött.

Folyó védte Senki Szigetét.

Ki rátalált csodát láthatott.

A kővé dermesztett szirén

megelevenedett és táncolt.

A smaragd zölden ballagó

Senki Szigetét körbe fonó

folyam hullámai daloltak.

Habokban fények cikáztak.

Önmagamba-zártan kerestem

boldogságot fájón szívemben.

Szathmáry Olga Ottilia

Virágszirom álmom

Bazsarózsákkal álmodtam

Bújtam szirmaik közé…

Aprócska méh voltam

Fáztam és reszkettem,

betakarva dédelgettek.

Testem óvón megvédték.

Lángnyelvek öleltek,

lelkembe költöztetek.

Nem hallottam már

világnak ezer zaját.

Dal szállt ki szívemből,

kék mennyországba föl.

Ti bársonyos virágok!

Szirom szereteteket

önzetlenül adtátok.

Szathmáry Olga Ottilia

Elhervadt rózsaszirmok

(ütemhangsúlyos 5-ös)

Elhervadtak már,

azok a rózsák!

Vér vörösétől

átitatott föld

rég még táplálta.

Gyökere elhalt.

Szerelmedtől tűz

szívemben felgyúlt.

Szép rózsaszirom

szerelem álmom!

Elhervadtak már,

azok a rózsák!

Bimbóból pattant

rózsám szirmaitok

hervadtan hulltak.

Könnyező zápor.

Azok a rózsák

elhervadtak már

 2018. december 24- én

Ádám és

Éva

névnapon

a"Szent éjre" várva sok boldogságot kívánok

fenti nevű ismerőseinknek, barátainknak,

s a szülinapjukat ünneplőknek!

Továbbá Áldott boldog és békés Karácsonyi Ünnepeket,

hogy töltse be szívünket és lelkünket a szeretet!

Ádám és Éva az un. első emberpár! Milyen érdekes, hogy

„SZENTESTÉRE” várakozón,  Karácsonyi Ünnepkör részeként,

a "CSALÁD- Apa;Anya;Gyermek" jelképeit is ünnepelhetjük.

Szathmáry Olga Ottilia

Káprázat tűzvirága

Szerelmed szép káprázat tűzvirága

felizzott és lángra gyújtott parazsa.

Tollpihe testünk remegett csókodtól.

Vágy perzselte fel minden zsigerem.

Bálterem kristály csillár fénye csillogón

szemedben még tűz forrón lángot vetett.

Aztán más csókjai után kihűlt.

Teljes lényem megsemmisült.

Szíved szaggatta lélekgúnyám,

cipelhettem már egy életen át!

Szathmáry Olga Ottilia

Ágról tépett rózsalevél

Novemberi télidőn szemerkélt fagyos eső.

Rózsabokorról szél röpítette ki kezemből

ágáról tépett vörös rózsám lepke szirmát.

Lelkemből szerelmetes rezdülés véle szállt.

Szívembe szálltak vöröslő rózsaszirmok.

Szathmáry Olga Ottilia

Fáj a hiány!

(„Rólam, Jézus, emlékezzél,

Recordare, Jesu pie)

Halottaink az Ősök napján őszidőn,

elménk emlékeztet a múltra őrzőn.

Messze lobogott nyarunk, a forró tűz.

Megnyugvásra vár testünk és lelkünk.

Bensőnk elcsöndesült békére vágy.

Fák ágai hullatják levélékszereiket.

Lábunk alá terít puha avarszőnyeget.

Szathmáry Olga Ottilia

Aranyősz nyara

Még aranyősz nyarunk dédelgetett.

Égi madarak suhantak alattad felhő.

Sárga rőt leveleket kergethettél szellő.

Napnak sugarai lelkeket melengettek.

Égi szárnyasok tartották csőrükben

a világmindenséget, az univerzumot.

Városligeti tóból boldogság röppent

gyermekeiket sétáltatók szívébe ott.

Sárga hasú kék cinegék lakmároztak

verebek hangosan lármáztak a fákon.

Szathmáry Olga Ottilia

Mennyország óceánja

Óceán végtelen hullámai vették ölbe

a féktelen játszadozó örömfelhőket.

Isten ecsetje kék színeket festett rá.

Mennyország óceánja Földre szállt.

Béke mennyei óceánjában fürödtem.

Ott hol a lelkek nyugalomra találnak.

Éj fátyla alatt csillag fényei gyúlnak.

Teremtőnk áldása ez a végtelen béke.

Univerzum végtelen fényévévei távolából,

pillanatnyi léptékű csak csillagpor életünk.

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekkarcolatok harca

Életednek karcolta a mély ráncok.

Lélekharcaid lenyomata arcodon.

Naponta méltóságosan viselheted.

Ezen méltóságot tőlem el ne vedd!

Léted jogán érette megharcoltál.

Barázdáit, büszkén vállalhatod!

Vállad húzza titkos súlyos átkok.

Belerogytál lettél boldogtalanná.

Mélyről lávaként izzó szerelem

tört fel hús szíved magmájából.

Szathmáry Olga Ottilia

Átölelném a mindenséget

(Juhász Ferenc

„A mindenség szerelme”

versihletés)

A mindenséget szerelmemmel betölteném!

Világűr „csillagszemű juhásza” vigyázom

lépteted útját, s minden követ elgörgetnék…

Tejútról küldöm a „Csaba Királyfi” bátorságot.

Szathmáry Olga Ottilia

Zsarolni szerelmet

(Ütemhangsúlyos 6-os)

Zsarolni szerelmet

dühtől reszketően

csüngve láncokon,

kút mélyébe fojtott

hiábavalóság.

Szándékos tombolás.

Társát csak magához

láncoló akarnok

felsőbbrendűségtől

vezéreltetett önző,

önsorsrontó léte

kétségbe esetten.

Birtoklási vágyát

váltja erőszakká.

Szathmáry Olga Ottilia

A bolond és társa

Bolond búját magába rejti!

Őt így senki meg nem érti.

Míg épelméjű kitárulkozik!

Ő sorsán egyre szánakozik.

Ülnek bokor árnyékában.

Bolond boldogan vígad.

Épelméjű szomorú hallgat:

a világon mindenki bántja!

Bolond sipkáját csörgeti.

Éppen véle játszadozik.

Elmélyülten fülemüle dallal

magát ámulattal mulattatja.

Szathmáry Olga Ottilia

Természet rendeltetett ideje

Hányszor kelt fel a hold borús fellegek alól?

Csillagok között is, ragyoghatott oly soká!

Váltották egymást a nappalok és éjszakák.

Bolygónk élőlényei vigadtak a csodát látók!

Természetnek elrendeltetett ideje szerint

bodzafa fehér csillag virágai gyümölcsöt

hoztak és feketülnek a szépen zöldülők.

Szellő ringatja vidáman játszadozó ágait.

Eső tépázta rózsabokor újra bíbor vörösen

pompázik, buján bontja bimbóból szirmait.

Szathmáry Olga Ottilia

Mező piciny virága

Miként mezőnek piciny virága

Szélfúttán, a fázós reggeleken…

Reszketőn, fogyó hold fényében.

Éjszakákon vad zivatar áztatva.

Lelkek remegnek gyámoltalan.

Bokrok közé menekült madár

remegőn tolla fosztott szárnnyal

vergődik és sóhaja messze szál!

Emberhangya! Érezted-e már

lábak miként lépnek rajtad át?

Szathmáry Olga Ottilia

Édesapám megpihent

(Búcsúzom)

Édesapám már nem szenved.

Gyötört teste megpihenhetett.

Örök álma immáron lelkének valósága.

Bárányfelhős kék ég könnyeit hullatja.

Tobzódott a telihold fénye ez éjszakán.

Bennem szürkévé lett minden, távolivá.

Révületben járkáltam szobában, s kertben.

Kései-korai madarak hangicsáltak szépen.

Vég nélkülinek tűnt az éj számomra,

a talány:

valahol lebegtem, érzékelés lélektől való volt!

Szathmáry Olga Ottilia
A Hold is álmodik

Hold nappal is álmodik

Nap ragyogásáról.
Üstökös fénycsóvája neki

már nem vakító.
Szomorú szívében

világmindenség lüktet.
Vágyakozás tölti be

minden éjszakai útján.

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekszivárvány

Fenyőfa csúcsán, szellőcske ringatta

boldogságot hozó a reggeli rigó dala.

Rózsabokrom gyertyái kigyúltak épp’

vöröslőn nyújtóznak kék égbolt felé.

Bujálkodó tavasz-nyári napsütéstől,

virágok illatfelhőjétől tisztul tüdőm.

Bodzafa tetők felé nőtt ágain fehérlő,

s orgonák virágai lila színbe öltözők.

Napsugár testemet átöleli, simogatón.

Szathmáry Olga Ottilia

Életünk félelem keresztjén

Életünk félelem keresztjén elhalt dalát,

én „tíz körmömmel kapartam föld alá”.

Mégis zeng, mégis visszhangzó biztatás,

csont-soványan szeretetről szólt Apám.

Görcsös akarattal kapaszkodunk

mindennapi félelem keresztünkbe.

Fogjuk eleven sebbel teli kezünkkel.

Talán, már elereszteni sem akarjuk.

Hangol lelkünkben pacsirta dala.

Vigaszt nyújtva hangicsál, trilláz

fenn magasán a fenyőfa csúcsán.

Szathmáry Olga Ottilia

Szívem dobbanása

Te adsz nekem erőt Uram!

Könnyű testem hópehely.

Lelkem fényedhez vezet,

angyalok szárnyába bújva.

Vezess kanyargós utamon.

Látnom sem kell: mondod.

Szellővel együtt való lebbenés.

Fájdalom útitársam már lebegés.

Kiüresedtek a szótlan szavak.

Szívem dobbanása beszél, szól.

Felhők fölött repülök, s azon túl.

Fürdöm csillagok ragyogásában.

Élnék Isten örökkévalóságodban!

Szathmáry Olga Ottilia

Áprilisi ébredés

Csüng pókháló-szálon,

bíbor arany láthatáron

az égbolt alatt a hajnal.

Szélfúvásban ringatózva,

ide-oda hintázgat tétován.

Felhőlovas messzire száll.

Kezemben Hold fénye félve,

táncot lejtve vélem reszket.

Orgona buja illatában,

fejem válladra hajtom.

Pirkad, halkan ébred a táj,

madarak éneke, dalra hangol.

Bokrokon cserfes pici cinegék

„Kincs Ő”!

Szathmáry Olga Ottilia

Lélekgyilkos közöny

Lélekgyilkos közöny tanyáz.

Rég mérgez emberi lelkeket.

Szótlan elfordított tekintek,

szájnémaság beszél gyáván!

Lélekgyilkos közöny tanyáz.

Vigyázz szív, vigyázz világ!

Ölelés helyett a szó tőrt ránt.

Sikoltó fűrésze lelkekbe vág.

Elvadult lélekgyilkos közöny tanyáz,

és támad miként a vadkan, a sebesült.

Koporsó rideggé, tettekben testesült.

Szathmáry Olga Ottilia

Kígyófészekké lett világunk

Világunk lett kígyófészekké.

Sarokba szorított kobraként

csap le dermedt áldozatára.

Ragadozók kegyetlen játéka.

Vétkeiknek súlya alatt,

sasszárnyak remegnek.

Szívemből a kiszakadt

madárpercek röpülnek.

Tövissel megtelt lelkembe

könnyeim belefájdulnak.

Mellkasom feszíti ordítón.

Szathmáry Olga Ottilia

Tekintetek

Tétova tekintettel keresték

kutatták, arcvonásaikban

az elszállt idő múltjukat.

Csak az a szemrebbenés!

Mosolyuk az volt ismerős.

Még is, oly távolról jövő.

Harminc év összes percét,

mit női félszegsége megélt.

Tényre törő orvosi tanács,

s még is kiesett szerepéből.

Látta magában a kiskatonát

és a copfos szőke fiatal nőt.

Szathmáry Olga Ottilia

Selyembatyunyi nyomorúság

Van az úgy, hogy

Rongykendő helyett

Selyembatyuba kötik

Minden nyomorúságuk

Sorsuk útján vasüllővel

Súlyosbodik a zsák

Vállamról letenném

Már én is puttonyom

Ám nincs hová

Nincs ki vállalná

Ki-ki viszi sajátját

Tovább-tovább

Meggondolván sem

Cserélném máséra

Sajátomnak súlyát

Én szereztem és

Kaptam, viszem nosza

Lerogyva néha, s

Megállok én is

Megigazítom a már

Rongyossá lett

Selyem gúnyám

Felzokog velem

Jó sorsom

Hisz együtt vagyunk

Ő meg én

A selyembatyuba

Jól összekötözött

Kicifrázott

Nyomorúságunk.

Szathmáry Olga Ottilia

Érintés